Földet osztunk
1945. április 8.
Magyarországon is kisütött a tavaszi nap. Enyhíti a sebeket, csillapítja a fájdalmakat, és megtölti az embert az ujja hegyéig a tavaszi munka akaratával. Az Újpest–Rákospalota határában levő gróf Károlyi-birtok majorjában állunk a szabad ég alatt. Ott fekszenek már a földet az új birtokos kezébe juttató birtoklevelek az asztalon. Körülöttük az új birtokosok és a család, koraősz, koravén emberek, rosszul táplált gyermekek, de valamennyinek arcáról sugárzik a tavaszi munka elkezdésének öröme és akarata. Nem mosolyognak, a mögöttük álló esztendők megtanították őket arra, hogy minden ajándékot derű nélkül fogadjanak, és ebből a hangulatból nagyon nehéz kizökkenniök még annak a legnagyobb ajándéknak elfogadása pillanatában is, amely
a föld művelőjét a föld tulajdonosává és birtokosává emeli.
De ez a mosolytalanság nem a reménytelenségnek és bizalmatlanságnak a hangulata, inkább az a rendkívüli felelősségérzet, amely eltölti őket, amikor 1000 év óta először a saját földjükbe vág majd bele az eke, a saját barázdáikon haladnak végig a magvetésnek szinte áldást osztó mozdulatával.
A munkászenekar kezdi az ünnepet: “Isten, áldd meg a magyart... ”Mennyivel több és nagyobb jelentősége van ebben a pillanatban ennek a himnusznak, mint akkor, amikor miniszteri autók dudálása után hangzott fel a hivatalos ünnepségeken. A Nemzeti Bizottság elnöke, dr. Pestha László ebben a hangulatban nyitja meg az ünnepséget, kifejezve háláját a felszabadító Vörös Hadsereg és a Szovjetunió irányában. Dr. Gálhidy helyettes polgármester a város közönsége nevében mutatott reá a földreform jelentőségére.
Kéthly Anna elvtárs pártunk nevében foglalkozott a földreformnak mint Magyarország 20. századi történelmének legdöntőbb jelentőségű eseményével. A nagybirtok felosztásával – mondotta – megtörik az a politikai és gazdasági hatalom, amely a földmunkást és a parasztot nem engedte fölemelkedni, amely az 1848-as formai jobbágyfelszabadítás után 1945-ig meg tudta akadályozni a jobbágyfelszabadítás valóságát. A paraszt levett kalappal és lesúrolt lábakkal állt a hivatalok előszobájában. Most
az új demokrácia a földreformmal elindul az új honfoglalásra, és készíti már
a második földreformot, a közoktatás birtokbavételét.
Demokrácia és szabadság a földben és a közoktatásban gyökerezik.
Az ellenforradalom itt rekedt csatlósai még megkísérlik, hogy a földosztás feletti örömünket megmérgezzék. A földigénylőnek azt suttogták, eljön a visszafelé fordulás ideje, és ő ráfizet a jelentkezésre. Az ipari munkásnak azt mondják: a paraszt önző, csak magának túrja a földet, és ti éhezni fogtok.
Népbíróságok elé ezekkel a kútmérgezőkkel!
Azt mondjuk a földigénylőnek, hogy[az] 1918–19-es és [az] 1945-ös földosztás európai háttere döntően különbözik egymástól. Az ipari munkásnak azt mondjuk: testvéred a föld népe, a búza és a csizma, a hús és az ekevas a kölcsönös segítség elve alapján kerül majd kicserélésre. Ez a föld most válik először széles tömegek valódi hazájává. Van miért és lesz miért szeretni ezt a földet, és dolgozni érette. Legyen méltó ehhez az új Magyarországhoz mindenki, aki csak egy parányi röggel is részes ebben az új világban.
A Magyar Kommunista Párt részéről Kállai Gyula elvtárs mutatott rá, hogy a földreform a parasztság és az ipari munkásság évtizedes harcainak közös gyümölcse. Ez a harc nincs befejezve azzal, hogy a földet az új birtokos átveszi. A termelés harcának, a mindennap ismétlődő kötelességteljesítésnek kell megindulnia, hogy a megszületett magyar demokrácia életképessé váljék, és biztos, szilárd alapot nyújtson az egész országnak.
Tóth József, a földigénylő bizottság elnöke néhány szívből fakadó, egyszerű szóval köszönte meg a földreformot a megteremtő tényezőknek, és ígéretet tett arra, hogy fokozott munkateljesítéssel igyekeznek méltónak mutatkozni a földjuttatáshoz.
A majorban lefolyt ünnepélyt az “Internacionálé” hangjai fejezték be. Ezt követően a földigénylők és a hatalmas tömeg kivonult a birtokra a föld kijelölését végrehajtani. Az új tulajdonosok átvették a birtoklevelet, végiglépték földjeiket, amelyet most már saját művelésük alá vesznek. Az arcukon most kezd először mosoly derülni, most válik befejezett valósággá a földosztás ténye. Most érzik teljesen és tökéletesen, hogy a föld annak kezébe jutott, akit az jogosan megillet. A szél vidáman lengeti a vörös és nemzetiszínű lobogókat, a feliratos táblák vidáman csillognak a tömeg feje fölött, most érzi az ember először, hogy az új magyar demokrácia többé nem agitációs jelszó, hanem boldog valóság.
(Közli: Népszava, 1945. április 8. 3. o.)