Köszönőtáviratok Sztálin marsallnak [a] Budapest dolgozóinak juttatott nagylelkű élelmiszer-adományért
1945. június 22.
A főváros törvényhatósági bizottsága Szakasits Árpád elnöklésével szerdán délután a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében tartotta megalakulása utáni első érdemleges közgyűlését.
Napirend előtt Vas Zoltán polgármester szólalt fel, és nagy fontosságú bejelentést tett. Eszerint a Vörös Hadsereg parancsnoksága Vorosilov marsall közbenjárására Budapest népe számára újabb segítségként 1800 vagon búzát, 140 vagon húst, 110 vagon cukrot és 90 vagon sót utalt ki. Ez azt jelenti, hogy a legközelebbi két hónap alatt, amíg a szabad magyar haza termését betakaríthatjuk, a nehéz fizikai munkát végzők az eddigi napi 10 deka kenyér helyett napi 50 deka kenyeret, heti 20 deka húst, heti 18 deka cukrot, a többi munkás napi 35 deka kenyeret, heti 15 deka húst és 15 deka cukrot, míg a lakosság többi része napi 20 deka kenyeret, heti 9 deka húst és 7 deka cukrot kap.
Bejelentette azt is, hogy amikor felemeli Budapest dolgozóinak fejadagját, a leghatározottabban keresztülviszi azt is, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Tehát a spekulánsok és munkakerülők a Budapest dolgozói számára juttatott élelemből egy falatot sem kapnak. Ezeknek a nagy élelmiszer-szállításoknak a lebonyolítására 250 nagy teljesítményű teherautót kapunk kölcsön. Ezek segítségére lesznek Budapest zöldséggel és gyümölccsel való ellátásában is. Végül ígéretet kaptunk arra is, hogy jelentős mennyiségű táblaüveghez jutunk, és nem kell rettegnünk a téltől. Budapest dolgozó népe és az egész ország nevében köszönetet mondott a szovjet népnek és a hős Vörös Hadsereg nagy vezérének, Sztálin marsallnak a nemes adományért.
A polgármester bejelentését a törvényhatóság tagjai perceken keresztül tartó tapssal fogadták.
Tildy Zoltán beszéde
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt nevében Tildy Zoltán szólalt fel, aki ezeket mondotta:
– Ne gondolja senki Magyarországon azt, hogy az elkövetkezendő aratás rögtön paradicsomi állapotokat teremt az országban. Nagyon meg kell fontolni minden intézkedést, hogy a jövendő problémáit meg tudjuk oldani. A mai rendkívüli súlyos helyzetünkben mély hálával értesültem a polgármester szavaiból arról a nemes gesztusról, amelyet velünk szemben a Szovjetunió vezére, Sztálin marsall Vorosilov tábornagyon keresztül gyakorolt. Nemcsak a hála, de a belső megrendülés érzése is erőt vesz rajtam.
– A szövetségesek és kiváltképpen a Szovjetunió igazi nagylelkűséget gyakorolt velünk szemben, amikor megszállás helyett baráti kezét nyújtotta egy levert nép felé, és lehetővé tette a nemzetgyűlés és az országgyűlés összeülését, és hogy megkezdhesse szabad, nemzeti független életét. A segítség most valóban a legjobb órában jött, és nemcsak mi érzünk hálát, akik Budapest igazgatásáért felelősek vagyunk, de meg vagyunk róla győződve, hogy azok a tíz- és százezrek is, akiknek a mindennapi kenyerük biztosabbá és nagyobbá vált e nemes ajándékozás és gesztus folytán. Nem feledhetjük, hogy hazánkat az örök ellenség, a náci-fasizmus és Németország hozta ebbe a szomorú helyzetbe. A Szovjetunió ezzel a megnyilatkozásával ismét bebizonyította, hogy támogatja a fiatal magyar demokráciát, kevés örömére azoknak, akik gazdasági bajok miatt várták a demokráciának csődjét. Nehéz bajaink, gondjaink, aggodalmaink és ínségünk közepette nyúlt felénk egy kéz, egy nagy nép, amely ellen a magyarság vétkezett. Valamennyiünk lelkében meg fog gyökerezni a hála a szovjet nép és vezetői iránt.
– Mérhetetlen könnyebbséget jelent nekünk ez az ajándék, mely azonban nem okozhat lankadást a magunk erőfeszítése terén, és nekünk meg kell mutatni, hogy ez nemes gesztus olyan népért, olyan dolgozó magyarságért, amely nem méltatlan az előlegezett bizalomra.
A perceken keresztül tartó nagy tapssal és éljenzéssel kísért beszédek után a törvényhatósági bizottság egyhangú szavazással választotta meg a különböző szakbizottságok tagjait.
A törvényhatóság köszönőtáviratot küldött Sztálin marsallhoz, amelyben a főváros lakosságának mély háláját és köszönetét tolmácsolja a Szovjetunió kormányának újabb nagyarányú élelmiszer-támogatásáért. Ez az adomány is bizonyítja, hogy a Szovjetunió népei, kormánya és Sztálin tábornagy méltányolja a fiatal magyar demokrácia eddigi erőfeszítéseit a bűnös múlt felszámolásában, s kész támogatni a magyar népet abban, hogy szoros barátságban nagy szomszédjával, a Szovjetunióval, a szabadságszerető népek közösségén belül felépíthesse a régóta vágyott független, szabad és demokratikus Magyarországát.
(Közli: Kis Ujság, 1945. június 22.)