1945. február 28.

Budapest népe végszükségbe került. Romok közt, víz és világítás nélkül, ablaktalan házakban tengődünk. Tegnap a háború, ma az éhínség, holnap a járvány tizedeli meg sorainkat. Nők és gyermekek halnak éhen, férfiak esnek össze munkahelyükön.

A fasiszta gyilkosok hagyatéka ez. Nem tudták hosszú időre megkaparintani a várost, de arra telt erejükből, hogy elrabolják gépeinket, téli élelmünket, lerombolják házainkat. Azt akarták, hogy uralmukat ne a szabadság, hanem a halál váltsa fel. A fasiszták katonai megsemmisítése után továbbra is előttünk a kérdés: szabadság vagy halál.

Budapest népe élni akar. Mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Eltakarítjuk a romokat. Helyrehozzuk a közlekedést. És minden talpalatnyi földet kertnek fogunk megművelni. Mindez kevés. Ki kell húznunk az új termésig, és ha nem kapunk segítséget, szabadság helyett a halál vár reánk.

Nincs Magyarország Budapest nélkül. Az ország szíve és agya ez a város. Itt szökkent virágba a magyar kultúra. Itt kovácsolják a fegyvert a német ellen és az ekét a földreformhoz. Ezernyi nincstelen munkaszerszámra vár, ezernyi újgazda arra, hogy feltörje az új rögöt. Ki ad ekét, boronát, ha éhség veri ki a szerszámot Budapest munkásainak a kezéből?

Nincs szabad, demokratikus Magyarország Budapest nélkül. A mi városunkat tiporta legerősebben végig a fasiszták háborúja. De mi mértük a legsúlyosabb csapásokat is a reakcióra. Itt kezdték el működésüket a népbíróságok, és folytatni is itt fogják. Budapest egész népe őrt áll a demokrácia mellett, mert a legnagyobb áldozatot ő hozta érte. A reakció elleni harc új hulláma, a demokrácia vihara, mely elsöpri a régi rendszer politikai romjait – ma ismét Budapestről indul el.

Magyarok! Vidék dolgozói! Ha meg akarjátok védeni a fiatal demokráciát és szabadságot, ha biztosítani akarjátok a földreformot, akkor mentsétek meg Budapestet!

Felhívjuk a kormányt, hogy sürgősen fokozza erőfeszítéseit a főváros megmentéséért. A Budapesti Nemzeti Bizottság küldöttsége, mely Debrecenben járt, meggyőződött arról, hogy a közellátási miniszter semmit sem tett a határban pusztuló termés betakarítására és a nélkülözhető élelmiszerek összegyűjtésére. A mulasztást még súlyosabbá teszi, hogy akkor alakult ki ez a helyzet, amikor Budapest és Debrecen között a vasúti összeköttetés önfeláldozó munkánkból már megszületett.

Budapest helyzete sürget. Ne várjunk hivatalos utasításra. Takarékoskodni, begyűjteni, elraktározni és szállítani: ezt várja Budapest az ország népétől. Ha munkaerőben, igában hiány van, szervezzünk munkásszázadokat a nyilas banditákból.

Magyar földműves! Vidéki városok, falvak, tanyák népe! Kenyeret Budapestnek! Elő a németek elől elrejtett élelemmel! Adjatok a budapesti bevásárlóknak élelmiszert, igát és raktárt. Szervezzétek a főváros vidékre költöző népének ellátását és elhelyezését. Segítsétek az éhség elől vidékre menekülő asszonyokat és gyermekeket.

Magyar vasutas! Éjjel-nappal dolgozz a közlekedés helyreállításán, a szállítás fokozásán. Elsősorban a te munkádtól függ tízezrek élete, a felépítés sikere.

Magyar tisztviselő, aki a független, szabad és demokratikus Magyarország ügyeit intézed, törd le a bürokráciát, sújts le a késedelmezőkre. Fojtsd el a régi reakciósok ösztönös szabotázsvágyát és hivatalnoktársaid hanyagságát.

Éljen Budapest és a vidék dolgozóinak együttes harca

Budapesti Nemzeti Bizottság

(Közli: Népszava, 1945. február 28. 1. o.)

Elejére