A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az ötéves tervről

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megtárgyalta és elfogadta a népgazdaság ötéves tervéről szóló javaslatot, amelyet a Magyar Függetlenségi Népfrontba tömörült politikai és társadalmi szervezetek, az egész nemzet nyilvánossága elé terjeszt széles körű megvitatásra.

I. A hároméves terv megvalósulásával lezárul az újjáépítés szakasza

Az 1949 végére a hároméves tervet két hónappal a megszabott határidő előtt, tehát két év és öt hónap alatt teljesítjük. Ez szükségessé teszi új népgazdasági terv kidolgozását.

A hároméves terv az újjáépítésnek, a háborús károk és pusztítások sújtotta magyar gazdaság talpraállításának terve volt.

A hároméves terv a helyreállítás, az újjáépítés terve volt, de egész sor új üzemmel, gazdasági alkotással fejlesztette is a magyar népgazdaságot: felépült a Ganz Villamossági új üzeme, a Ganz Vagon és a Ganz Hajó új műhelye, a Péti Nitrogénművek, a Mátravidéki Erőmű, az új nagy Állami Pamutfonó, bekötőutak épültek, megkezdődött a falu villamosítása stb.

A gyáripari, bányászati és kohászati termelés előirányzata a harmadik tervévre 18,7 milliárd forint volt; az eddigi eredmények alapján kétségtelen, hogy 1949. december 31-ére megközelítjük a 19 milliárd forintot. Az ipar, bányászat és kohászat hároméves tervét tehát 100%-ra teljesítjük, az előirányzottnál hét hónappal rövidebb idő alatt. Egyes termelési ágakban, főként a nehéz- és gépiparban a hároméves terv előirányzatát jelentékenyen túlteljesítettük, egyes termelési ágakban, főként a könnyűiparban valamelyest elmaradtunk. A mezőgazdaságban pedig 1949-re közepes termést véve alapul, szintén elérjük a hároméves terv előirányzatát. Az életszínvonal emelkedése máris túlhaladta az előirányzatot.

Ezt a nagy eredményt az imperialisták nélkül és ellenükre értük el. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, a kisemberek megértették a terv nagy nemzeti jelentőségét és teljes erővel közreműködtek végrehajtásában.

Három év előtt a gyáripar, a bányászat és kohászat csaknem teljesen tőkések kezén volt, jelenleg 87%-ban a nép államának kezén van.

Három év előtt a külkereskedelem csaknem teljesen tőkések kezén volt, ma külkereskedelmünk száz százalékban állami külkereskedelem.

Három év előtt nagykereskedelmünk csaknem tőkések kezén volt, jelenleg nagykereskedelmünk 75%-a állami nagykereskedelem.

Három év előtt a kiskereskedelem forgalmában az állam és a szövetkezetek részesedése 3% volt, ma eléri a 20%-ot.

Három év előtt a dolgozó parasztok százezrei a legnagyobb gazdasági nehézségekkel küzdve művelték földjüket, s azzal a veszéllyel néztek szembe, hogy a földet visszaveszik a nagybirtokosok, hogy a kulákuzsora hálójába kerülnek. A népi demokrácia megvédte a dolgozó parasztságot. Az állami gépállomások egyre nagyobb segítséget nyújtanak a dolgozó parasztságnak. 1949 végére 200 gépállomásunk lesz 3500 traktorral. A mezőgazdaságban a kistermelés az uralkodó, megindult azonban a termelőszövetkezeti mozgalom.

Három év alatt államunk döntőleg a munkásság és a dolgozó parasztság, a nép államává fejlődött. Országunkban a hatalmat a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály gyakorolja.

A hároméves terv befejezésével az újjáépítés, a helytállás szakasza lezárult. Új szakasz kezdődik: népgazdaságunk újjáalakításának, továbbfejlesztésének szakasza. A hároméves terv megteremtette a feltételeit annak, hogy folytassuk és befejezzük azt, amit megkezdtünk: lerakjuk a szocializmus alapjait nemcsak a városban, hanem a falun is, nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban és áruforgalomban is. Ehhez kell az ötéves terv.

II. Népgazdaságunk újjáalakulásának és továbbfejlesztésének terve

Az ötéves terv fő feladatai:
1. Magyarország iparosításának meggyorsítása, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztése, mert ez a könnyűipar fejlesztésének, a mezőgazdaság gépesítésének, a közlekedés korszerűsítésének döntő feltétele.

2. Mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolása, hozamának jelentős emelése, hogy biztosítsuk a szaporodó lakosság élelmiszerszükségletét és elősegítsük növekvő iparunk ellátását nyersanyaggal, s népgazdaságunk behozatali igényének kielégítését.

3. Népünk életszínvonalának emelése, amit az iparosítás és mezőgazdaságunk újjászervezése biztosít.

4. A volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolása, a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság kulturális felemelkedéséhez szükséges minden feltétel biztosítása; az állami, a gazdasági, a kulturális építőmunka irányítására új munkás- és parasztvezetők (mérnök, orvos, pedagógus, gazdasági szervező, üzemvezető, tiszt, állami tisztviselő stb.) kiképzése.

5. A döntő gazdasági és társadalmi feltételek megteremtése ahhoz, hogy fokozatosan megszüntessük a város és a falu különbségét.

6. Honvédelmünk, véderőnk fejlesztése, hogy helytálljunk függetlenségünkért és a Szovjetunióval, valamint a baráti népi demokráciákkal és a világ szabadságszerető népeivel együtt megvédjük a békét az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben.

Az ötéves terv eredményeképpen hazánk agráripari országból ipari-agrár országgá lesz, tehát olyan országgá, amelynek gazdaságában az ipar súlya a döntő, és amelynek ugyanakkor fejlett, korszerű mezőgazdasága van.

Az ötéves terv eredményeképpen túlsúlyra jutnak az egész népgazdaságban a szocialista termelőviszonyok.

E célok elérésére öt év alatt körülbelül 35 milliárd forintot fektetünk be, mégpedig az iparba 17 milliárdot, a mezőgazdaságba 6 milliárdot (ehhez hozzá kell számítani a mezőgazdaságot közvetlenül szolgáló ipari, közlekedési, egészségügyi, kulturális, építkezési és egyéb beruházásokat, amelyekkel együtt a falu javára összesen mintegy 10 milliárdot fektetünk be), a közlekedésbe körülbelül 6 milliárdot, szociális és kulturális célokra 3,5 milliárdot, lakásépítésre 2,5 milliárdot.

A beruházások 35 milliárdos összegéből mintegy 14 milliárdot fordítanak építkezésre. A beruházások teljesítését biztosítja az évről évre növekvő nemzeti jövedelem, amely 1954-ben eléri az 1949. évi nemzeti jövedelemnek 160%-át; biztosítja a munka termelékenységének emelkedése, amely az iparban öt év alatt 40%-ot ér el; biztosítja az önköltség csökkenése, amely az iparban öt év alatt 20%-os lesz. Az ipari termelés értéke a bányászattal és kohászattal együtt 1954-ben 1949-hez képest 80%-kal emelkedik, ezzel elérjük az 1938-as ipari termelési színvonal 23%-át.

A mezőgazdasági termelés értéke 1954-ben 1949-hez képest 35%-kal emelkedik, ezzel elérjük az 1938-as mezőgazdasági termelési színvonal 127%-át.

III. Iparosítással a szocializmushoz

A bányászat, a kohászat, a gyáripar évi termelésének értéke öt év alatt 18,7 milliárd forintról 34 milliárd forintra emelkedik. A termelési eszközöket gyártó iparágak részesedése az ipar évi össztermeléséből öt év alatt 48%-ról 53%-ra emelkedik, és ezzel iparunkban túlsúlyra jut a nehéz- és gépipar.
Acéltermelésünk évi 800 ezer tonnáról 1,5 millió tonnára emelkedik.
Széntermelésünk évi 11 millió tonnáról 18 millió tonnára emelkedik.
Villamosenergia-termelésünk évi 2,2 milliárd kilowattóráról 4,2 milliárd kilowattórára emelkedik.
Gépipari termelésünk öt év alatt megkétszereződik, vegyipari termelésünk több mint kétszeresére emelkedik.
1954-ben három és félszer annyi mezőgazdasági gépet gyártunk, mint 1949-ben, két és félszer annyi traktort, kétszer annyi teherautót és autóbuszt.
A hatalmas építkezéseket lehetővé teszi az építőanyag-ipar termelésének nagyarányú fokozása. Cementtermelésünk öt év alatt évi 400 ezer tonnáról évi egymillió tonnára emelkedik. Téglatermelésünk megháromszorozódik.
Fogyasztási cikkeket gyártó iparunk termelése is hatalmasan megnő. Élelmiszeriparunk termelésének évi értéke öt év alatt 56%-kal nő, ruházati iparunké 63%-kal, bőriparunké 65%-kal, papír- és nyomdaiparunké 50%-kal, faiparunké 60%-kal emelkedik.
Pamutszövetből 1949-ben 160 millió métert, 1954-ben 240 millió métert termelünk, gyapjúszövetből 25 millió méter helyett 40 millió métert, cipőből 6 millió pár helyett 9 millió párt.
A kultúra eljuttatását a legszélesebb tömegekhez lehetővé teszi, hogy könyvnyomópapír termelésünk kétszeresére, rotációspapír-termelésünk pedig több mint másfélszeresére emelkedik.

Öt év alatt – a többi közt – egymillió kerékpárt, 85 ezer motorkerékpárt, 120 ezer varrógépet, 500 ezer rádióvevő készüléket állítunk elő.

Iparunk újjáalakításának és továbbfejlesztésének eredményeképpen gyökeresen megváltozik az egyes iparágak részesedése az ipar egész termelésében, megváltozik az egyes iparágak rangsora.

A vas- és gépipar, amely 1938-ban az egész ipari termelésből 20%-kal részesedett, 1954-ben 34%-kal részesedik.

A vegyipar, amely 1938-ban 9,.8%-kal részesedett, 1954-ben 14%-kal fog részesedni.

A villamosenergia-termelés részesedése az egész ipari termelésből 3,7%-ról 4,5%-ra emelkedik.

Az ötéves terv alatt új művek, üzemek, gyárak egész sora épül fel. Felépül új, legnagyobb kohászati bázisunk Mohácson. Felépül a borsodi iparvidéken az új nemesacélmű és az új vagonkerékgyár. Felépül az új híd- és vasszerkezeti gyár Csepelen.Új nagy villamosgép-gyárat, új mezőgazdaságigép-gyárat, 6 új nagy villamoserőművet építünk. A vas- és gépiparban összesen 20 üzemet építünk, 25 ezres munkáslétszámmal.

Építünk új műtrágyagyárat, megépítjük a bükkszéki szódagyárat, 5 új fonó-szövőgyárat, 12 új konfekcióüzemet.Gyártani fogunk egész sor olyan iparcikket, amelyet eddig hazánkban nem gyártottak:
arató-cséplőgépet, Diesel-traktort, traktoros vető- és kaszálógépet, traktoros kukoricaarató gépet, nagy vasúti darukat, földvájó-építőipari és útépítő gépeket, új típusú szerszámgépeket, textilipari gépeket és egyéb munkagépeket.

Rohamosan növekvő ipari termelésünk munkaerő-szükségletének biztosítására, valamint az állami gazdaság és a kulturális élet vezető helyeire kerülő munkások tízezreinek pótlására 300 ezer új ipari munkásra lesz szükség.

Az új ötéves terv alatt ipart, gyárakat, üzemeket kapnak az elmaradott mezőgazdasági jellegű vidékek. Ipart kap a Tiszántúl, a Duna–Tisza köze, a Dunántúl iparban szegény megyéi. Iparosodó városokká lesznek Szeged, Debrecen, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Szolnok, Kecskemét, Kaposvár, Zalaegerszeg, Esztergom, Kalocsa, Eger, Veszprém, Szombathely és mások.

A nagybudapesti ipari központ mellett két új, nagy nehézipari góc alakul: a borsodi és a pécs-mohácsi. Az ötéves terv megváltoztatja az egész ország társadalomgazdasági térképét.

IV. Fejlett, korszerű közlekedést!

Az ötéves terv végén közlekedésünk másfélszer nagyobb áruszállítást fog lebonyolítani, mint 1949-ben. Ezt biztosítják a közlekedési beruházások, amelyek révén új vasútvonalak épülnek, a meglévőket korszerűsítjük és kiépítjük, mozdony- és kocsiállományunkat szaporítjuk, új utakat, hidakat építünk, a gépkocsiforgalmat és hajózásunkat kifejlesztjük.

Megépítjük a bátaszék-mohácsi új vasútvonalat. Villamosítjuk a budapest-miskolci fővonalat, megépítjük az öt Duna-hidat: a bajait, a budapesti Árpád hidat (Sztálin-híd szerk.), a Boráros téri hidat, az újpesti összekötő hidat és a dunaföldvári hidat, továbbá négy Tisza-hidat. Betonutat építünk Budapesttől Mohácsig.

Építünk 2500 kilométer köves bekötőutat, 60 új távolsági autóbuszjáratot létesítünk. Számos vidéki város kap autóbusz-közlekedést. Budapest közlekedésének fejlesztésére egymagában 650 millió forintot fordítunk, öt év alatt hat és fél kilométer hosszúságban megépítjük az új budapesti földalatti villamosvasút első vonalát.

Trolleybusz-közlekedést kap Budapest és Miskolc.

Közlekedésünk teljesítőképessége 1954-ben 65%-kal fogja túlhaladni az 1938-as színvonalat.

V. Felszámoljuk a falu elmaradottságát!

Mezőgazdaságunk elmaradottságának felszámolására jelentékenyen emeljük növénytermelésünk és állattenyésztésünk hozamát.

A növénytermelés hozama öt év alatt 27%-kal emelkedik. Ezt elérjük a termésátlagok növelésével, amely az állami gazdaságokban 80%, a termelőszövetkezetekben 35%, az egyéni parasztgazdaságokban 11% lesz. A búza termésátlaga országosan kat. holdanként 7 mázsáról 8,5 mázsára, a cukorrépáé 100 mázsáról 120 mázsára, a lucernáé 18 mázsáról 25 mázsára emelkedik. Az ötéves terv végén az egész növénytermelést nemesített vetőmaggal látjuk el.

Szikes és savanyú talajok megjavítására jelentős összegeket fordítunk. 200 millió forintot ruházunk be gyümölcs-, szőlő- és kertgazdaságunk megjavítására. Új kultúrákat honosítunk meg, így gyapotot, amelynek hozama textiliparunk gyapotszükségletének jelentős részét fogja fedezni. A talajerő pótlására és növelésére az agrokémia széleskörű alkalmazásával a műtrágya használatát megsokszorozzuk. Négyszeresére emeljük a szuperfoszfát, három és félszeresére a pétisó termelését.

A századok óta vissza-visszatérő aszály átkos következményeinek leküzdésére új öntőzőművek létesítésével, a meglévők kifejlesztésével öt év alatt 200 ezer hold új öntözött területet nyerünk, ebből 125 holdat a Tiszántúlon, 40 ezer holdat a Duna–Tisza közén. Erre a célra 620 millió forintot fektetünk be. Erdősítünk 240 ezer kat. holdat, részben szikes és homokos talajon. Mintegy 280 millió forintot fordítunk árvíz- és belvízmentesítésre.

A szarvasmarha-állomány az 1938. évi 1 millió 882 ezerrel szemben 1954-ben 2 millió 400 ezerre nő, ebből a tehénállomány 917 ezerről 1 millió 270 ezerre; a sertésállomány 5 millió 200 ezerről 6 millióra emelkedik, baromfiállományunk megkéteszereződik. Állatállományunk húszsír-, tej- és tojáshozama öt év alatt együttvéve 50%-kal emelkedik. Az állatállomány hozamemelkedésének biztosítására a takarmánynövények vetésterületét 1 millió holdról 1 millió 400 ezer holdra növeljük. Állatállományunk takarmánybázisának fejlesztésére jelentősen növeljük az öntözött rétek területét is. Tenyészállatanyagunk feljavítására, főként behozatal útján, több mint 30 millió forintot fordítunk. Az állategészségügy színvonalának emelésére 100 millió forintot fektetünk be.

A hozam növelésének egyik legdöntőbb eszköze a mezőgazdaságban a gépesítés, amely lehetővé teszi a talaj jobb megművelését (mélyszántás, istálló állattenyésztés stb.). Ezért a mezőgazdaság gépesítésére öt év alatt 3 milliárdot fektetünk be. Az ötéves terv végén az állam kezén 24 ezer új traktor lesz, 4000 új cséplőgép és 1400 új arató-cséplőgép. Öt év alatt 260 ezer egyéb kisebb gépet adunk a mezőgazdaságnak, 1954-ben az ország szántóterületének 60%-át, 6 millió holdat fognak traktorral megművelni.

A gépesítés nemcsak a hozam emelkedésének, hanem a falu társadalmi átalakításának, az elaprózott kisgazdaságok rendszeréről a korszerű, magas jövedelmezőségű, művelt emberekhez méltó életmódot biztosító nagyüzemi gazdálkodás rendszerére való áttérésnek is egyik legfontosabb eszköze. A gépesítés megvalósítói, a szocializmus úttörői a mezőgazdaságban elsősorban a gépállomások. A gépállomás megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját, korszerű talajművelésre neveli, gyakorlatban mutatja be a gépi munka előnyét, megbarátkoztatja a nagyüzemi rendszerű munkaszervezettel, segítséget nyújt neki a tudomány eredményeinek felhasználására a mezőgazdaságban. Felszabadulást jelent a dolgozó paraszt számára a kulák igauzsorája alól, és a gyakorlatban bizonyítja a munkássággal való szövetségnek és a munkásosztály vezetésének hasznosságát. Az osztályellenség rágalmai ellenére a dolgozó parasztság egyre inkább fordul bizalommal és reménységgel a gépállomások felé.

A gépállomások száma a jelenlegi 130-ról öt év alatt 500-ra emelkedik, traktoraik száma a jelenlegi 1300-ról több mint 20 ezerre nő. Az ötéves terv végén a gépállomásokon dolgozók száma 60 ezerre emelkedik és ebből 40 ezer a dolgozó parasztokból kiképzett traktorvezető és más szakember.

Az állami gazdaságok szocialista nagyüzemek, amelyek mint mintagazdaságok és mint a mezőgazdaság tudományos művelésének gócai, a jó gazdálkodás példájául szolgálnak, tenyészállattal, nemesített vetőmaggal segítik a dolgozó parasztságot, és egyben hozzájárulnak a nem őstermelő lakosság ellátásához szükséges állami élelmiszerkészletek biztosításához.

Az állami gazdaságok öt év alatt jelentős gazdasági erővé fejlődnek. 1954-ben 2500 traktoruk lesz, övék lesz az ország egész állatállományának nyolc százaléka. Tehénállományuk öt év alatt hatszorosára, tenyészkoca-állományuk 12-szeresére nő. 1954-ben az árugabona 12 százaléka lelsz birtokukban. A termésátlagok növekedése az állami gazdaságokban jelentősen túlhaladja az országos növekedést, így búzában 1954-ben a 8,5 mázsát értünk el.

Termelőszövetkezeteink a parasztság önkéntes egyesülései és a föld társas megművelésének kezdetei. Bizonyságot jelentenek amellett, hogy dolgozó parasztságunk kezdi felismerni a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.

Emellett az általános földműves-szövetkezet is komoly iskolája a szétaprózott parasztság társulásának, fegyvere a falusi kizsákmányolók elleni harcnak, eszköze a dolgozó parasztság összekapcsolásának a munkásosztállyal. Ezért az ötéves terv folyamán mind az általános, mind a termelőszövetkezeteket hatalmas anyagi eszközökkel, hosszú és rövid lejáratú hitelekkel támogatjuk.

A szövetkezeti termelés fejlesztésére és megerősítésére öt év alatt 1 milliárd 200 millió forintot ruházunk be. Ebből 160 milliót kis gépekre, 560 milliót gazdasági építkezésekre (istállók, silók, magtárak, raktárak, trágyatelepek céljaira), növénytermelésre 135 milliót, állattenyésztésre 60 milliót.

Az ötéves terv folyamán a gépállomások, az állami gazdaságok, a szövetkezetek gyökeresen átalakítják a falu társadalmát.

Az ötéves terv a falu kulturális felemelkedésének terve is. Öt év alatt 1 milliárd 200 millió forintot ruházunk be a parasztság kulturális szükségleteinek kielégítésére, nem számítva a falu részesedését az általános iskolarendszer előnyeiből és azokból az egyéb beruházásokból, amelyek egész népgazdaságunkat, tehát a várost és a falut egyaránt szolgálják. Az ötéves terv kertében villamosítunk 1500 községet 300 millió forint költséggel, s ezzel az ország valamennyi községében kigyullad a kultrúra lámpása. Az ötéves terv végén minden faluban villany, rádió és telefon lesz, s a parasztság ezzel is bekapcsolódik a nemzet kultúréletébe.

Öt év alatt csaknem 160 millió forintot fordítunk mezőgazdasági szakoktatásra, falusi kultúrházak és népkönyvtársak létesítésére. Dolgozó parasztokból több mint 40 ezer, a traktorvezetőkkel együtt 80 ezer mezőgazdasági szakembert képezünk ki, ebből 14 ezret mezőgazdasági akadémiákon, főiskolákon, egyetemeken. A mezőgazdaság vezetésének és szervezésének tudománya nem lesz többé a nagybirtokosok kasznárainak kiváltsága.

Az ötéves terv folyamán tanyaközpontok százait létesítjük, 245 tanyaközponti vízvezetéket, kétezer új falusi kutat, 400 egészségházat, 300 új községi fürdőt, 400 falusi sportpályát építünk.

A falu a kultúra és az egészségvédelem terén sem lesz többé mostohagyerek.

VI. A jólét felé!

Az ötéves terv megvalósításának eredményeképp a dolgozók életszínvonala az 1938-asnak másfélszeresét éri el. 1949-hez képest pedig 35 százalékkal emelkedik. Ezt az emelkedést biztosítja a belföldi fogyasztás kielégítésére szolgáló jószágállomány 40 százalékos emelkedése öt év alatt.

Az egy személyre jutó húsmennyiség az 1949. évi 25 kg-ról 1954-ben 34 kg-ra, a zsírfogyasztás személyenként és évenként 10 kg-ról 14,5 kg-ra, a tej és tejtermék fogyasztása (tejre átszámítva) 127 literről 200 literre, a cukorfogyasztás évi 17 kg-ról 22 kg-ra nő. Az egy személyre jutó pamutszövet 14 méterről 22,5 méterre, a gyapjúszövet 1,3 méterről 2,6 méterre, a cipő 0,6 párról 1 párra emelkedik. Öt év alatt állami eszközökből 65 ezer új lakást építünk.

A népi demokrácia nagy vívmánya, a fizetett szabadság révén fokozott mértékben szolgáljuk a dolgozók pihenését és munkaképességének fenntartását. Az ötéves terv lehetővé teszi az évente üdülők számának növelését a jelenlegi 300 ezerről 500 ezerre.

Felszámoljuk a munkanélküliséget. A munkásosztályt nem fogja többé a munkanélküliség réme fenyegetni. Ötéves tervünk jelentős lépéssel visz közelebb népünk jólétéhez.

VII. Legfőbb érték: az ember!

A dolgozók – és különösen a munkásosztály – munkaképességének fokozását, egészségének, családjának védelmét szolgálják az ötéves terv szociálpolitikai és egészségügyi intézkedései, beruházásai. Öt év alatt egymilliárdot fordítunk szociálpolitikai és egészségvédelmi beruházásokra. Új kórházakat, szanatóriumokat építünk és meglevő egészségügyi intézményeinket kibővítjük. Kilencezerrel növeljük a kórházi ágyak számát, és ezzel tíz százalékkal túlhaladjuk az 1938-as színvonalat. A jelenleg tízezer lélekre eső 2,4 szülészeti ággyal szemben az ötéves terv végére 3,8 ágy jut. Az anya- és csecsemővédelmet kiépítjük: nyolc vidéki városban létesítünk anya- és csecsemővédő intézetet. Létesítünk 280 új üzemi orvosi rendelőt, és ezzel számuk 200-ról 480-ra emelkedik, 360 új napközi otthon és 250 új bölcsőde létesítésével további 20 ezer óvodás gyermek és 10 ezer csecsemő napközi ellátását biztosítjuk. Az ötéves terv valóra váltja azt az elvet, hogy a nép állama számára a legfőbb érték: az ember.

VIII. Művelt, erős népet, szabad, független hazánkban!

Az ötéves terv folyamán kulturális célokra két és fél milliárd forintot ruházunk be. Biztosítjuk, hogy minden tanköteles gyermek valóban elvégezze a teljes nyolcosztályos általános iskolát; megsokszorozzuk a munkás- és dolgozó paraszt származású tanulók számát a közép- és felsőiskolákon. Százezer új szakembert – gazdasági, állami, kulturális vezetőt – képezünk ki.

Kétezer új általános iskolai tantervet építünk, és ezzel 10%-kal, 22 700-ra emeljük az általános iskola tantermeinek számát. A tanítás színvonalának emelését széles körű rendszabályokkal szolgáljuk. Négyezer általános iskola kap vegytani laboratóriumot és fizikai kísérleti felszerelést, háromezer iskola kap rádiót, ezer iskola műhelyberendezést, ezer iskola tanulókonyhát.

Az ipariskolákat kibővítjük, a nagyüzemi ipari tanulók számát 14 ezerről 44 ezerre emeljük fel. A nagyüzemek mellett új típusú ipari iskolákat, tanműhelyeket, valamint a vidékről felkerült ipari tanulók elhelyezésére otthonokat létesítünk. A hároméves terv folyamán már megkezdett középiskolai reformot következetesen végrehajtjuk: új középiskolákat létesítünk, elsősorban az iparvidékeken: Diósgyőrön, Ózdon, Csepelen, Pécs-bányatelepen, Salgótarjánban, Mohácson, Dorogon, Budapesten: Angyalföldön és Óbudán.

A népi kollégiumokban 38 ezer – főleg munkás- és paraszt származású – diák számára biztosítunk otthont, ellátást, tanulási lehetőséget.

Az ötéves terv alatt tízezer új pedagógust képezünk ki s négy új pedagógiai főiskolát létesítünk. Egyetemeinket végleg helyreállítjuk, felszerelésüket korszerűsítjük, számos új épülettel bővítjük és fejlesztjük őket.

Tudományos kutatóintézeteink fejlesztésére és újak létesítésére öt év alatt 250 millió forintot fordítunk. Így a többi közt megépítjük az Új Központi Fizikai Intézetet, létrehozzuk a Szervetlen és Szerves Vegyészeti Intézetet, az Erdősítési Intézetet, a Közgazdaság-tudományi Intézetet stb. Új nehézipari műszaki egyetemet építünk, amely a meglévőkkel együtt évente 1600 mérnököt ad majd a magyar népgazdaságnak.

A népi demokrácia messzemenően gondoskodik a magyar művészet felvirágzásáról. Az ötéves terv alatt felépül az új Nemzeti Színház, a magyar színjátszás és egyben az egész magyar kultúra egyik legfontosabb központja. Az ötéves terv megnöveli és olcsóbbá teszi a könyvkiadást, és ezzel újabb tömegekhez segíti eljuttatni a műveltséget. A tömegek kulturális nevelésének előmozdítására kifejlesztjük a magyar filmgyártást.

Az ötéves terv lehetővé teszi, hogy a legszélesebb tömegek, különösen az ifjúság tömegei sportoljanak és felfrissüljenek a testedzés legkülönbözőbb ágainak művelésével, megteremtve a tömegsportban a széles alapot az élsportolók kiválasztására, akik a nemzetközi sportvetélkedésben is megállják a helyüket és gyarapítják népi demokráciánk tekintélyét.

Befejezzük és 70 ezer néző befogadására építjük ki a budapesti Népstadiont, 30 millió forint költséggel. A sportcélokra fordított jelenlegi évi 120 millió forint az ötéves terv folyamán 240 millióra emelkedik, nem számítva a beruházásokat. Az ötéves terv teljesítményei a testnevelés és a kultúra terén hozzájárulnak a cél megvalósításához: művelt, erős népet – szabad, független hazában! Az ötéves terv megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy:

1. szigorúan takarékoskodjunk, szálljunk szembe minden pazarlással, összpontosítsuk az állam eszközeit a döntő feladatok végrehajtására;

2. a legszélesebb dolgozó néptömegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek áldozatkészen, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzanak a terv megvalósításán;

3. fejlesszük és erősítsük államunk munkás–paraszt jellegét, köztársaságunkat a szó teljes értelmében népköztársasággá építsük ki;

4. a nemzet minden hazafias és alkotó ereje a Függetlenségi Népfrontban egyesüljön; a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége megbonthatatlan legyen a közös, országépítő munkában, a reakció, a kizsákmányoló elemek, az imperialista ügynökök ellen; legyen szilárd a munkásosztály és pártja, a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése;

5. megvédjük a békét, elmélyítjük a baráti együttműködést az imperialistaellenes béketábor vezetőjével, a szocialista Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Az ötéves terv: a népi demokrácia útja a jómódú, erős, művelt szocialista Magyarországhoz!

In Balogh Sándor–Izsák Lajos–Mészáros Károly: Magyar történeti szöveggyűjtemény I. 1944–1953. Budapest, 1976, Tankönyvkiadó, 203–213. o.

Elejére