Potsdami határozat:
Mielőbb békét kötni Magyarországgal
Ki kell telepíteni a magyarországi németeket
1945. augusztus 3.
Péntekre virradó éjjel kiadták a potsdami tanácskozásról szóló hivatalos jelentést. A teljes szöveg még nem áll rendelkezésre, de hírek szerint igen részletes és terjedelmes. A jelentés főbb pontjai a következők:
A tanácskozó hatalmak Potsdamban, a Cecielienhofban tartott megbeszéléseik során számos kérdésben teljes megállapodásra jutottak. Néhány nyitva maradt kérdésről később történik döntés, de ezek közül többet a Londonban még e hó folyamán összeülő külügyminiszteri állandó tanács fog rendezni.
Ez a külügyminiszteri tanács, amely a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az
Egyesült Államok, Franciaország és Kína külügyminisztereiből áll, első
és legfontosabb feladatát a békeszerződések előkészítésével látja el.
Hogy a jelenlegi átmeneti állapot mielőbb véget érjen,
a szövetséges hatalmak mielőbb békeállapotot akarnak teremteni
Magyarországgal, Itáliával, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal.
Először Olaszországgal kötnek békét, s a szövetségesek már most kijelentik, hogy a békekötés után a demokratikus választások megejtése alapján megalakítandó olasz kormánynak azt a kívánságát, hogy Itáliát vegyék fel az Egyesült Nemzetek szervezetébe, támogatni fogják.
A külügyminiszteri tanács béke-előkészítő munkájában részt vehetnek mindazok az államok, amelyek a fegyverszüneti szerződések[et] aláírták. Ezek a szerződések egyidejűleg rendezik a határkérdéseket is. Így Franciaországot úgy tekintik, mintha az Itáliával kötött fegyverszüneti szerződést aláírta volna. A külügyminiszteri tanács feladata továbbá a Németországgal megkötendő béke előkészítése, annak hangsúlyozásával, hogy
erre a békekötésre majd csak akkor kerül a sor, amikor a szövetséges
megszállás feleslegesnek mutatkozik, és a szövetségesek hozzájárulnak
a központi német kormány megalakításához.
Ilyen kormányalakítást a szövetségesek egyelőre nem engedélyeznek, de kívánatosnak tartják, hogy a pénzügyi, közlekedési, hírszolgálati, külkereskedelmi és ipari közigazgatás német vezetés alá kerüljön . Ezeken a szakterületeken német államtitkárok vezessék a kormányzást, s ők a most kialakított szövetséges koordinált politikai hatóság fennhatósága alá kerülnek.
A szövetséges nemzetek kijelentik, hogy
nem szándékuk a német nép megsemmisítése, de a német népnek felelnie kell
azért, amit vezetői évek hosszú során át elkövettek az emberiség békéje ellen,
s amit ez a nép tétlenül és ellenállás nélkül megtűrt.
A koordinált politika a krími konferencián megállapított elvek értelmében azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a német népet előkészítse a demokratikus életformák megvalósítására, és egyben biztosítékokat teremtsen a tekintetben, hogy Németország soha többé nem léphet fel támadóként, hanem iparát és minden energiáját a békés újjáépítésre fordítja.
A teljes egészében megszállt Németországot gazdasági tekintetben ugyan egységnek fogják tekinteni, de szükségesnek tartják mind politikai, mind gazdasági tekintetben a decentralizálást. Fokozott szerephez kell juttatni a he FACE="Times New Roman">lyi önkormányzatokat, amelyek választás útján állítandók össze, s egyidejűleg gondoskodni kell arról, hogy a nagy ipari központosítások, trösztök, kartellek stb. megszűnjenek.
A szövetséges kormányzás legfőbb feladata
a teljes lefegyverzés, és minden olyan ipar leszerelése, amely hadi célokat szolgál.
Vegyi ipari cikkek, amennyiben hadi célokat is szolgálnak, csak olyan mértékben állíthatók elő, amennyiben békeszükségletet fedeznek.
A német nép vegye tudomásul, hogy teljes katonai vereséget szenvedett, s most
saját magának kell a maga brutális és oktalanul pusztító hadviselési módszerének
következményeit viselni.
A nemzetiszocialista párt, az SS, SA, Gestapo, továbbá a német vezérkar és minden párt vagy katonai jellegű szerveik feloszlatandók, s tagjaik bírói fórum előtt felelnek tetteikért.Aki tagja volt a náci pártnak, az minden közhivatalból azonnal eltávolítandó.
A demokratikus politikai pártok működését engedélyezik, és ezek gyülekezési és szabad véleménynyilvánítási jogot kapnak.
Minden náci törvény, amely az emberi szabadságjogokat korlátozza,
faj vagy vallás alapján tesz különbséget emberek között, eltörlendő.
Az egész német jogszolgáltatás rendszeréből ki kell irtani a náci rendelkezések minden nyomát. Teljes vallásszabadság és szervezkedési szabadság illet meg minden állampolgárt.
Fegyver, hajó és repülőgép gyártása tilos.
A termelésnek elsősorban a közlekedés helyreállítására, a széntermelésre, a mezőgazdasági fejlesztésre és a helyreállító munkákra kell irányulni. A behozatal a lehető legalacsonyabb szinten tartandó. A kivitelből származó bevételekből elsősorban a behozatal értékét kell kifizetni.
Oroszország jóvátételi igényét az általa megszállt területen levő
tárgyi értékekből, továbbá Németország külföldi követeléseiből fedezi.
Az orosz jóvátételi összegben a lengyel jóvátétel is bennfoglaltatik. A Szovjetunió ezenfelül a nyugati megszállási zóná[ban] fekvő fémipari, vegyi és vasipari berendezések 15 százaléka erejéig további jóvátételben részesül. A nyugati hatalmak jóvátételi igényüket az ő megszállásuk alatt levő területek, illetve külföldi német követelések igénybevételével fedezik.
A Szovjetunió a nyugati zónán kapott szállítmányok egy részéért élelmiszert, benzint, kenőolajakat s egyéb nyersanyagokat szállít. A felesleges, tehát a békeszükséglet fedezésén túlmenő ipari berendezés hat hónap alatt leszerelendő.
A békekonferenciáig a határkérdések rendezése nem végleges, de a szövetségesek vállalták azok leendő támogatását a végleges rendezéskor. Eszerint
a Szovjetunió határa Danzigtól keletre indul a tengerparton, és az
eddigi litván–lengyel–kelet-porosz határnál éri el a Curzon-vonalat.
Königsberg tehát szovjet terület lesz. Lengyelország nyugati határa
Swinemündétől az Odera mentén húzódik Csehországig. A magyar, lengyel
és csehszlovák területen lakó német lakosságot át kell telepíteni Németországba.
Erről az illetékes kormányokat, ill. a budapesti szövetséges ellenőrző bizottságot haladéktalanul értesítik. Az áttelepítésnek rendben és humánus módon kell történnie.
(Közli: Népszava, 1945. augusztus 3. 1. o.)