RÁKOSI MÁTYÁS HATVAN ÉVES
Írta: Révai József
(Részletek)
1952. március 9.
Rákosi Mátyás elvtárs 60. születésnapját ünnepeljük. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a munkássággal szövetséges dolgozó parasztság, a szocializmus építésében segítő haladó értelmiség, az egész magyar nép köszöntei e napon legjobb fiát.
A magyar dolgozókkal együtt a nemzetközi munkásmozgalom üdvözli Rákosi elvtársat, az imperialista reakció elleni harc egyik kimagasló képviselőjét.
I.
Rákosi Mátyás elsősorban a magyar munkásosztály fia és neveltje. Munkásmozgalmi inaséveinek idején látta meg a hullafoltokat, amelyek a Habsburg-monarchia testén kiütköztek. Megismerte a félgyarmati helyzete ellen lázadó, függetlenségéért küzdő magyar népet, a feudális maradványok ellen harcoló parasztságot, részt vett az elnyomott munkásosztály forradalmi tömegmozgalmaiban, és tapasztalta a magyar szociáldemokrácia rothadtságát és árulásait. Az akkori Magyarország viszonyai sokban hasonlítottak a cári Oroszország viszonyaira: Magyarország is csomópontja volt egész sor olyan ellentétnek, melynek következtében az ország egyik leggyengébb láncszemévé vált az imperialista világrendszernek. Rákosi Mátyást forradalmak nevelték: az orosz forradalom és a magyar forradalom. Mint hadifogo FACE="Times New Roman">ly élte át a cári Oroszország összeomlását, 1917 februárjában a burzsoá-demokratikus forradalmat, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét. A forradalmi Oroszországban találta meg a választ azokra a kérdésekre, amelyeket saját hazájának ellentétei, Magyarország háborús válsága, a magyarországi osztályharcok vetettek fel számára. És ifjúságának ehhez a döntő tapasztalatához hű maradt mindörökre. Rákosi Mátyás mint politikai vezető, mint pártvezér és államférfi, mint ideológus és néptribun: szinte megszemélyesítője a magyar nép és a szovjet nép az 1945-ös felszabadulásnál sokkal régibb keletű történelmi kapcsolatainak. A Magyar Kommunista Párt legelevenebb hagyománya, a magyar kommunisták vezető gárdájának gránitnál szilárdabb eszmei bázisa: ez a mély összeforrottság a Szovjetunióval Rákosi Mátyásban a legjobban, a legkiforrottabban, a legtudatosabban van meg az, amit mi, társai és tanítványai, évtizedek küzdelmeiben vele együtt, az ő vezetésével igyekeztünk munkánk fő iránytűjévé, pártunk vérévé és húsává tenni: a hűség a Szovjetunióhoz, Lenin és Sztálin tanításaihoz. [...]
A 60 éves Rákosi Mátyás négy évtizedes forradalmi munkássága egész korszakot fog át az Osztrák–Magyar monarchia válságától a magyar népi demokrácia megszilárdulásáig. E négy évtized alatt átélt két orosz és három magyar forradalmat; végigharcolta az európai munkásmozgalomban 1918 és 1923 között a forradalmi fellendülés éveit; majd a forradalmi mozgalom apályának, a kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának esztendeit; elszenvedett 15 esztendős hadifogságot Horthy börtöneiben, végigküzdötte a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúját előkészítve pártját és hazáját a felszabadulásra, majd a felszabadulás után, az új forradalmi fellendülés idején vezette a magyar kommunisták harcát a munkáshatalomért, irányította és irányítja a szocialista építés munkáját. E négy évtizedes korszakban, a változó harci terepen, az osztályharc különböző feltételei mellett, az előnyomulás és a visszavonulás idején, az illegalitás konspiratív viszonyai között és a kormányon lévő tömegpárt nyílt harcai közben gazdag tapasztalatot halmozott fel, megismerte az osztályharc fegyvereinek teljes változatosságát, megtanulta számba venni a politikai harc minden feltételét, de ugyanakkor állhatatosan hű maradt politikai pályájának kiindulópontjához, kommunista forradalmár maradt, rettenthetetlen harcos maradt, engesztelhetetlen és kemény a forradalmi mozgalom elvi kérdéseiben, mindhalálig hűséges Lenin és Sztálin nagy eszméihez.
[...]
(Közli: Szabad Nép, 1952. március 9. 3. o.)