Rendelet a népbíráskodásról
A Nemzeti Bizottság kinevezte a budapesti népbíróságok vezetőit
1945. február 21.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány most kiadott 81/1945. M. E. számú rendeletében szabályozta a népbíráskodás működését. A nagy fontosságú kormányrendelet hatálybalépése után mielőbb megkezdik működésüket a népbíróságok, hogy – mint a rendelet mondja –
mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve
részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésüket.
A rendelet egyes paragrafusait humánus szellem hatja át: megadja a vádlottnak a legteljesebb védekezési lehetőségét, a fellebbezési, sőt az újrafelvételi jog is rendelkezésére áll. Az egész népbírósági eljárás során a teljes jogszerűség érvényesül. Az új, demokrata állam nem ismeri a gyorsított tanácsok rendszerét, amelyek az 1919. évi ellenforradalom idején egyre-másra hozták a halálos ítéleteket minden bizonyítási eljárás nélkül és nem él a megtorlásnak ama szörnyű módszereivel, amelyeket a Sztójay- és Szálasi-kormány alkalmazott. Ez azonban
nem jelenti azt, mintha a háborús bűnösök és a nyilas rémuralom gonosztevői
kivonhatnák magukat az igazságszolgáltatás alól, minden gonosztevő elnyeri
büntetését, de a büntetés mértéke olyan lesz, amely arányban áll az elkövetett
gaztett súlyosságával.
A kormányrendelet Általános rendelkezések című fejezetében kimondja, hogy a népbíróság jogköre kiterjed a polgári egyénekre és afegyveres erő tagjaira, ideértve a rendőrséget és a csendőrséget is, valamint a magyar állam területén elfogott vagy a magyar államnak kiadott egyénekre, tekintet nélkül azok állampolgárságára.
(Közli: Népszava, 1945. február 21. 4. o.)