Sztálin elvtárs emlékének akkor adózunk legméltóbban, ha kettőzött erővel dolgozunk a szocializmus építéséért, a békéért
Az országgyűlés gyászülése
Az országgyűlés vasárnap délben gyászülésen emlékezett Joszif Visszárionovics Sztálinra, népünk felszabadítójára, a haladó emberiség nagy halottjára. Az ülésteremben fekete selyem keretezte a vörös lobogókat, fekete és vörös drapéria övezte Sztálin életnagyságú képét, s népköztársaságunk címerét. Az emelvény fölött ünnepélyes feliratok idézték a nagy Sztálin halhatatlan emlékét.
Pontosan tizenkét órakor Gerő Ernő elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese vezetésével elfoglalták helyüket a minisztertanács tagjai. Az országgyűlés gyászülésén megjelentek Farkas Mihály, Révai József, Nagy Imre, Hidas István, Kiss Károly elvtársak és a minisztertanács többi tagja. Ott volt J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és a szovjet nagykövetség tagjai, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság nagykövete, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, az Albán Népköztársaság, Franciaország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, India, Olaszország, Finnország, Svédország, Norvégia, Törökország, Egyiptom, Argentína, Svájc, Belgium, Hollandia, Ausztria budapesti követségének képviselői. Megjelentek a gyászülésen a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai.
Az országgyűlés gyászülését Rónai Sándor elvtárs nyitotta meg.
– A magyar dolgozó népet szíve mélyéig megrendítette nagy barátunk, felszabadítónk, bölcs tanítónk és vezérünk, Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs halála – mondotta. – Eltávozott az élők sorából népünk legnagyobb barátja, akinek legdrágább kincsünket, szabadságunkat köszönhetjük. Ő alkotta meg és edzette győzhetetlenné a dicső szovjet hadsereget, amely a Nagy Honvédő Háború során megsemmisítette a világuralomra törő fasiszta haderőket és leverte a bilincseket az elnyomás alatt szenvedő népekről, köztük a mi népünk, a magyar nép kezéről is. Az Ő segítségével váltak valóra azok a nagyszerű célok, amelyekért népünk évszázadokon keresztül ennyi vért hullatott, amelyekért oly hősies, de eredménytelen küzdelmet folytattak legjobbjaink.
– Egy pillanatra sem felejtjük el ha Magyarország ma a szabad és békés építőmunka hazája lehet – azt annak a szabadságnak köszönhetjük, amelyet Sztálintól és a legyőzhetetlen szovjet hadseregtől kaptunk; annak a védőpajzsnak köszönhetjük, amellyel Sztálin és a nagy Szovjetunió biztosítja békénket; annak a bölcs útmutatásnak és tanításnak köszönhetjük, amelyet a munkásosztály nagy stratégái, Lenin és Sztálin mutattak számunkra.
– Mindez kimeríthetetlen erőforrást jelent népünknek. De ugyanakkor szent kötelességet is ró reánk: maradjunk mindig tántoríthatatlanul hívek a sztálini ügyhöz! Népünk még szorosabb egységbe tömörül, és hűen követve Sztálin elvtárs tanítását, megsokszorozza erőfeszítéseit mindennapi munkájában, még keményebben dolgozik népi államunk erősítéséért, békénk és függetlenségünk védelméért. Hűen Sztálin elvtárs tanításához, fokozzuk éberségünket s fokozzuk harcunkat népünk külső és belső ellenségeivel szemben. Fokozzuk erőfeszítéseinket az ötéves terv megvalósításáért, a szocializmus építéséért, de ha kell, készen állunk minden áldozatra a haza védelmében. Egyek vagyunk és mindig egyek leszünk az egész haladó emberiséggel, a százmilliókkal, akik nem akarnak elnyomatásban, szolgasorban élni. Hűséggel a szovjet néphez, a nagy Szovjetunió vezette béketáborhoz, szilárd egységben követjük nagy pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját és Sztálin elvtárs hű tanítványát, forrón szeretett vezérünket, Rákosi Mátyás elvtársat. Sztálin elvtárs tanítását követve fogadjuk, hogy erőnket nem kímélve győzelemre visszük hazánkban a béke, a szocializmus nagy ügyét!
A képviselők néma felállással adóztak a halhatatlan Sztálin dicső emlékének. Rónai elvtárs ezután bejelentette, hogy Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács-elnökhelyettese törvényjavaslatot nyújtott be a haladó emberiség nagy vezére, a magyar nép igaz barátja, a forrón szeretett Joszif Visszárionovics Sztálin generalisszimusz halhatatlan emlékének megörökítéséről. A törvényjavaslat előadója Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese volt.
Nagy Imre elvtárs gyászbeszéde
Tisztelt országgyűlés!
Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre gyászbaborult népünk színe elé, midőn a tisztelt országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybe iktató javaslatot.
Elvtársak!
Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír: meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen mindenütt, az egyszerű emberek száz és százmilliói, a boldog jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő gyarmati embermilliók szomorú szívvel és mély bánattal, gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin koporsójánál.
Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.
Elszoruló szívvel, keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére, ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. Lenin–Sztálin halhatatlan géniusza öltött testet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, amely létrehozta a szovjet hatalmat, a felszabadult népek példaképét és büszkeségét, a még rabságban sínylődő népek reménységét, amely köré a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő tömörül. Az emberiség történetében elsőnek felépítette a szocialista társadalmat és ezzel a leigázott országok dolgozói száz és százmillióinak megmutatta a felszabadulás útját. Lenin és Sztálin a marxizmus–leninizmus tanításában kezükbe adta a győzelem tudományát. Lenin–Sztálin új típusú pártjában pedig feltárta számukra azt az acélos, összekovácsolt, egységes vezető erőt, amely győzelemre viszi a dolgozó nép felszabadítása, a szocializmus ügyét.
A nagy Lenin halálától eltelt csaknem három évtized alatt Sztálin elvtárs vezette a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet népet a szocializmus építésének még járatlan útján.
Nagy tanítómesterünk lángelméje ennek az útnak minden új szakaszán elméletileg felfegyverezte a pártot, megtanította előre látni a fejlődés menetét, biztosította a Szovjetunió világtörténelmi győzelmeit.
Sztálin lángelméjének fénysugara világította és világítja be azt az utat, amely a szabad élet, a szocializmus boldog világába vezet, amelyen haladva a nagy szovjet nép már a kommunizmus társadalmát építi.
Sztálin tanítása, Marx, Engels, Lenin művének zseniális továbbfejlesztése, a győzelem tudományával vértezte és vértezi fel a dolgozók élén küzdő kommunista és munkáspártokat, mindazokat, akik a kizsákmányolás, az imperialista elnyomás és rabság ellen, a szabadságért és békéért küzdenek szerte a világon.
Sztálin országa, a hatalmas Szovjetunió a lenyűgöző erejű béketábor élén, virágzásának teljében az emberi haladás, a humanizmus, a világbéke sziklaszilárd bástyája.
(Közli: Szabad Nép, 1953. március 9. 1. o.)