Bárdossy László (1890-1946)
Szombathelyen született, kisnemesi hivatalnokcsaládból származott, apja, Bárdossy Jenő miniszteri tanácsos volt. 1912-ben jogi diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1913-ban ő is köztisztviselői pályára lépett: segédfogalmazóként, 1918-tól miniszteri segédtitkárként, 1921-től miniszteri titkárként alkalmazták a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Előmenetelének lassú üteme akkor gyorsult fel, amikor 1922-ben a Külügyminisztérium sajtóosztályára került. Még ugyanabban az évben az osztály helyettes vezetője, öt év elteltével a vezetője lett. 1930-tól londoni magyar követségi tanácsos, 1934-től bukaresti követ volt. Csáky István gróf hirtelen halála után, 1941. február 4-én külügyminiszterré, gróf Teleki Pál öngyilkosságát követően, 1941. április 3-án Magyarország miniszterelnökévé nevezték ki; a külügyitárcát továbbra is ő irányította. A belpolitikában Gömbös Gyula jobboldali radikalista nézeteit vallotta; az ő hivatali ideje alatt fogadták el a harmadik zsidótörvényt (1941. évi XV. törvénycikk), amely többek között megtiltotta zsidók és keresztények házasságát, és fajgyalázásnak minősítette a köztük lévő nemi kapcsolatot. A területi revízió szellemében hozzájárult a Délvidék megszállásához. A német támadás megindulása (1941. június 22.) után kormánya megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. Június 26-án jóváhagyatta a Minisztertanáccsal a támadáshoz való csatlakozásról szóló döntést, majd másnap ő jelentette be azt a Parlamentben. 1941. december 11-én, Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül, német és olasz nyomásra bejelentette, hogy Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal. 1942 januárjában kormánya a kellő felhatalmazásokat megszerezve, szintén német kérésre hozzájárult a 2. magyar hadsereg felállításához és kiküldéséhez a keleti frontra, valamint engedélyezte húszezer magyarországi német besorozását a Waffen-SS-be. A túlzott németbarátság miatt helyzete egyre labilisabbá vált, ráadásul a kormányzóhelyettesi tisztség létrehozása és betöltésének szabályozása kapcsán összekülönbözött Horthyval, ezért 1942. március 7-én lemondásra kényszerült. Nem vonult vissza a politikai élettől: a szélsőjobboldali körök egyik vezéralakja lett. 1943-ban elvállalta az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnökségét. 1944-ben Szombathely országgyűlési képviselője lett, október 12-én csatlakozott a nyilas és egyéb szélsőjobboldali képviselők alkotta Törvényhozók Nemzeti Szövetségéhez. 1945-ben Bajorországba menekült. A második világháború végén az amerikai hatóságok letartóztatták, s 1945. október 3-án Budapestre szállították. Egy jogi eljárási hibákat is tartalmazó perben a Budapesti Népbíróság 1945. november 3-án háborús bűnösként első fokon kötél általi halálra ítélte, amit december 28-án másodfokon is megerősítettek. Az ítéletet a kivégzés előtt golyó általi halálra változtatták, s a Markó utcai börtön udvarán 1946. január 10-én végrehajtották.
Vélemények, javaslatok