Lengyel kommunista politikus. Eredeti szakmáját tekintve nyomdász. Bielak, Tomasz és Janowski álnéven tevékenykedett a lengyel munkásmozgalomban. 1912-től a Lengyel Szocialista Párt, majd 1918 decemberétől a kommunista párt tagja. 1923-ban tagja lett a párt Dabrowa-völgyi területi végrehajtó bizottságának. 1928–1930 között a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója volt. 1930–1932-ben a Kommunista Internacionálé megbízásából Bulgáriában, Ausztriában és Csehszlovákiában dolgozott. 1932-ben visszatért Lengyelországba, és a lodzi területi politikai bizottság titkára lett. 1933-ban letartóztatták, 1938-ig börtönbüntetését töltötte. 1939–1943 között ismét a Szovjetunióban élt, a Vörös Hadsereg által megszállt lengyel területeken tevékenykedett, 1941-ig az NKVD tagjaként. 1943-ban visszatért Varsóba, bekerült a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságába (1944-től PB-tag), és részt vett az antifasiszta front szervezésében. 1943–1944-ben a párt lapja, a Trybuna Wolnosci szerkesztőjeként dolgozott. 1944–1947 között az Országos Nemzeti Tanács vezetője, a testület elnökeként államfő volt. 1948-tól haláláig a Lengyel Munkáspárt, illetve a Lengyel Egyesült Munkáspárt főtitkára, elnöke, első titkára, 1949-től ugyancsak haláláig a Politikai Bizottság által a Közbiztonsági Minisztérium felügyeletére létrehozott testület tagja volt. 1947–1952 között köztársasági elnökként és az Államtanács vezetőjeként továbbra is betöltötte az államfői tisztséget. 1952 novemberétől 1954 márciusáig a minisztertanács elnöke volt. Lengyelországban elsősorban az ő nevéhez fűződött a sztálini típusú rendszer kialakítása. 1956. februárban Moszkvában részt vett az SZKP XX. kongresszusán, eközben megbetegedett; március 12-én Moszkvában hunyt el tüdőgyulladásban.