Dinnyés Lajos (1901–1961)
Alsódabasi földbirtokos családban született. A budapesti református gimnáziumban tanult, majd Keszthelyen gazdasági akadémiát végzett, 1930-tól 173 kataszteri holdas birtokán gazdálkodott. Politikai pályáját az 1920-as években jobboldali ifjúsági mozgalmakban kezdte, majd bekapcsolódott a vármegyei közéletbe. 1929-ben belépett Gaál Gaszton Agrárpártjába, 1930-tól, pártegyesülés révén, a Független Kisgazdapárt tagja. 1931–1939 között országgyűlési képviselő, 1934-ben a Pest megyei törvényhatósági bizottsági tagjává is megválasztották. Rendszeresen megjelenő újságcikkeiben és beszédeiben határozott német- és nyilasellenes nézeteket vallott, nem szavazta meg a zsidótörvényeket. A második világháborúban katonai szolgálatot teljesített. A német megszállás után bujdosni kényszerült, részt vett az ellenállásban. A szovjet csapatok bevonulása után az Alsódabasi Nemzeti Bizottság tagjaként rögtön bekapcsolódott a politikai életbe. 1945. áprilistól élete végéig parlamenti képviselő. 1945. augusztusban bekerült a Független Kisgazdapárt Országos Intézőbizottságába, a Pest megyei szervezet elnöke volt. 1946. szeptember–1947. szeptember között, majd 1948. április 17-től újra az FKGP Politikai Bizottsága tagja. 1947–1948-ban az Újpesti Torna Egylet társelnöke. Jó személyes kapcsolata alakult ki több vezető kommunista politikussal, köztük Farkas Mihállyal. 1947. március 14-én honvédelmi miniszterként bekerült a kormányba, szeptember 24-ig állt a tárca élén. 1947. május 31-én a Magyar Kommunista Párt javaslatára ő vette át a svájci szabadsága alatt lemondásra kényszerített Nagy Ferenc miniszterelnöki posztját. Bár együttműködött a hatalom kizárólagos megszerzésére törekvő kommunista politikusokkal, így végrehajtotta az iskolák, a nagybankok és a 100 főnél több munkást foglalkoztató üzemek államosítását, 1948. december 10-én, Nyárády István pénzügyminiszter disszidálása után meg kellett válnia posztjától. Ez az aktív politikai élettől való búcsút is jelentette számára, december 11-től az Egyesített Mezőgazdasági Kísérleti Intézet elnöke, majd 1952-től az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ főigazgatója. 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, 1960-tól a HNF OT Elnökségének tagja. 1956. október 28-án bekerült az V. kerületi Ideiglenes Nemzeti Bizottságba. Az 1958. évi választások után az Országgyűlés alelnöke. Budapesten érte a halál.
Vélemények, javaslatok