Farkas Vladimir, eredetileg Lőwy (1925-)
Farkas Mihály vezető kommunista politikus – a Moszkvából hazatért “négyesfogat” tagja – fia. Utónevét Lenin tiszteletére kapta. Születésekor apja pártmunkája miatt börtönbüntetését töltötte Kassán; szülei hamarosan elváltak, és szintén kommunista anyai nagyanyja nevelte. Apja szabadulása után Moszkvába távozva a Kommunista Ifjúsági Internacionálé funkcionáriusa lett, és csak 1939-ben vette magához a fiát, 1945-ig Wolf néven a Szovjetunióban élt. 1942-től egy évig – ekkor már a magyar párt tagjaként – a kusnarenkovói Komintern-pártiskolán tanult, majd a Komintern feloszlatása és az intézmény megszüntetése után, 1943–1944-ben gyorsított tagozaton befejezte a középiskolát. 1944-ben elvégzett egy rádiósiskolát, de bevetésére már nem került sor. 1945. május 8-án tért vissza Moszkvából, ekkor vette fel a Farkas vezetéknevet. A kommunista párt központjában kezdett dolgozni, rádiós szakképzettsége alapján a pártvezetés és a területi titkárok közötti kapcsolatot biztosította. 1946 októberétől a politikai rendőrségre irányították, ahol alhadnagyként az operatív technikai – lehallgatásokkal, levélcenzúrával foglalkozó – alosztályon dolgozott; többek között 1947-ben ő rögzítette a Svájcban szabadságát töltő Nagy Ferenc miniszterelnök magyarországi telefonbeszélgetéseit. 1948-tól százados, 1949–1950-ben, miután az addigi elöljáró, Száberszky József átkerült a Pénzügyminisztériumba, az alosztály vezetője lett. A Rajk-perben a mellé beosztott szovjet tanácsadóval együtt Justus Pál kihallgatója volt. A per után soron kívül őrnaggyá léptették elő. A technikai feladatok mellett esetenként maga vezényelt ún. vizsgálati, majd hírszerzési ügyeket, így a volt baloldali szociáldemokraták elleni vizsgálat egyik irányítója volt. 1950-től a hírszerző főosztály vezetője, majd 1953-tól osztályvezető-helyettes lett. 1950-ben megbízták a Szücs Ernő ÁVH-ezredes ellen indított vizsgálat irányításával, 1951-ben a Kádár–Kállai-ügy egyik ÁVH-felelőse lett. 1950–1953 között tagja volt az ÁVH kollégiumának, 1951-ben alezredesi rangot kapott. 1955 februárjában a saját kérésére leszerelték. Beiskolázták a Lenin Intézetbe, miközben az előző munkahelyéről kapott fizetést; egyúttal folytatta korábban megkezdett bölcsészeti tanulmányait is. 1956 tavaszán párthatározatban fogalmazták meg felelősségét az ÁVH-n elkövetett törvénytelenségekben, ezért visszahívták az intézetből, és a telefongyárba helyezték. Augusztusban kizárták az MDP-ből, majd október 5-én a törvénysértések miatt letartóztatták. 1957. április 13-án 11 rendbeli hamis vád és halált okozó testi sértés vádjával Faludi Ervinnel közös perben 12 évi börtönre ítélték. 1960. április 1-jén kiszabadult, kezdetben bérelszámoló volt a Kölcsönző Vállalatnál, később statisztikus, majd üzemgazdász lett. 1976-tól 1985. évi nyugdíjazásáig a Volán Tröszt tanácsadójaként dolgozott. 1990-ben jelent meg Nincs mentség címmel visszaemlékezése, amely egy 133 órás interjúsorozat feldolgozása. 1990-től tíz éven át levéltári kutatásokat folytatott Moszkvában, illetve Budapesten. Kutatásait és az átélt eseményeket egy 2500 oldalas kéziratban foglalta össze.
Vélemények, javaslatok