Farkas Ferenc, bisztrai (1903–1966)
Marosvásárhelyen született, apja erdőbirtokos és gyáros volt. 1921-től közgazdaságtant hallgatott a Magyar Királyi József Műegyetemen, de 1925-ben megszakította tanulmányait. 1927-ig tisztviselő volt a Cseh Légió Bank bécsi fiókintézeténél. Hazatérése után művészettörténeti tanulmányokba kezdett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1929-től szerkesztő a Bíró Könyvkiadónál, a Magyar Grafika, 1932-től az Ars Hungarica művészeti sorozat kiadója. 1937-ben kezdeményezésére alakult meg a Magyar Bibliofilek Szövetsége. Az 1930-as években ismeretséget kötött a Centrál kávéházba járó képzőművészek és népi írók baráti körével, a Márciusi Front alapító tagja. 1938. decemberben közreműködésével sikerült a Szabad Szót Szabó Pállal és Féja Gézával együtt megvásárolniuk, a hetilap 1944. áprilisi betiltásig a kiadó és szerkesztő, a lapvállalat igazgatója. 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja. 1944 szeptemberétől bujkálnia kellett. 1945. áprilisban budapesti küldöttként delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe; 1949-ig maradt parlamenti képviselő. Pénzügyi szakemberként a parasztpárt gazdasági osztályának irányítója, egyben első számú gazdasági szakértője, 1945. április–1948. április között részt vett a párt vezető testületeinek munkájában. Kezdetben az önálló parsztpárti politikai irányvonal híve, Kovács Imre támogatója, de később elfogadta az Erdei-szárny vezető szerepét. 1945. április–1949. szeptember között az Országos Földhitelintézet, illetve az Országos Szövetkezeti Hitelintézet elnök-vezérigazgatója, azután 1950-ig elnökhelyettese. 1945-től a Magyar Művészeti Tanács főtitkára, az Országos Munkabér-megállapító Bizottság elnöke, ugyancsak 1945-től az Országos Gazdasági Tanács, majd 1947-től a Tervgazdasági Tanács munkájában is részt vett. 1945–1946-ban fővárosi törvényhatósági bizottsági tag volt. 1946–1947-ben a Válasz kiadója. Politikai tisztségeiből 1948 közepétől fokozatosan visszavonult. 1950-ben az üldöztetéstől való félelmében öngyilkosságot kísérelt meg, ezután 1953-ig betegállományban volt. 1953. júniustól az Országos Takarékpénztáron belül működő Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának vezetője. 1956 őszén újra közéleti szerepet vállalt, bekapcsolódott a Hazafias Népfront tevékenységébe. Október 31-én részt vett a parasztpárt újjáalakításában, november 1-jétől a Petőfi nevét felvett párt főtitkára. 1956. november 2–4. között államminiszter Nagy Imre koalíciós kormányában. A szovjet csapatok bevonulása után a Petőfi Párt részéről Bibó Istvánnal együtt részt vett a működésüket felújított pártok és más forradalmi szervezetek képviselőinek közreműködésével elkészített kibontakozási javaslat, a decemberi Nyilatkozat kidolgozásában. A plurális politikai élet lehetőségének kudarcát látva 1957. május 9-én lemondott pártfőtitkári tisztéről. Tovább dolgozott az OTP-nél. 1957-ben a még felkérték, hogy vegyen részt a Közgazdasági Reformbizottság munkájában, de hamarosan a teljes visszavonulás mellett döntött; 1958-ban nyugdíjaztatta magát. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok