Field, Noel Havilland (1904-1970)
Londonban született jómódú amerikai középosztálybeli családban. A Harvardon, majd Bostonban tanult, politikatudományi, szociális munka- és nemzetközi jogi tanulmányokat folytatott, doktori címet szerzett. A State Departementben, az Egyesült Államok külügyminisztériumában kezdett el dolgozni. Egy saját későbbi levelében azt írta önmagáról, hogy 1934-ben egy amerikai újságíró házaspáron keresztül megismerkedett Paul Massing és felesége, Hede Gumperz német kommunista emigránsokkal. 1934 végén a Massing házaspár Fieldet felesége, Herta Vieser jelenlétében felszólította, hogy végezzen hírszerző munkát a Szovjetunió részére. Field, aki magát kommunistának tekintette, jelentéseket készített a munkatársairól, megszerezte a moszkvai amerikai nagykövet jelentését az 1935–1936 telén Londonban zajlott flottakonferencia előkészítéséről és a tanácskozásról. 1936-ban a külügyi szolgálatból a Népszövetség titkárságára került, ahonnan továbbra is adott jelentéseket. Egyes források szerint a családja egyéb tagjai – fivére és sógornője – is kémkedtek a Szovjetunió részére. 1937-ben átállások miatt megszűnt az összes felső kapcsolata. 1938-ban Moszkvába rendelték, de ekkor nem kapott új feladatot. Egyes adatok szerint 1940-ben felvették a svájci kommunista pártba. Miután 1940-ben távoznia kellett a Népszövetségtől, Svájcban maradt, és 1941. márciustól 1947. augusztusig az Unitárius Segélyszervezet igazgatója volt. 1943-ban felújította hírszerző tevékenységét. 1948-ban fiatalkori jó barátja, a kémtevékenységgel megvádolt Alger Hiss az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé került, és a vizsgálat során Field is nyilvánosan lelepleződött. Hogy elkerülje a bizottság elé idézését, Kelet-Európában kívánt letelepedni. 1949. május 11-én Prágában F. Belkin és Szücs Ernő – más adatok szerint a csehszlovák állambiztonsági szervek – letartóztatták. Titokban Budapestre hurcolták, keresésére indult testvérét, Hermannt augusztus 22-én Varsóban, afeleségét, Hertát 26-án Prágában szintén őrizetbe vették; nevelt leányukat, Erikát Berlinben tartóztatták le, majd Vorkutára hurcolták. Az Unitárius Segélyszervezeten keresztül számos svájci emigráns kommunistának, így Szőnyi Tibornak is támogatást nyújtott; mivel a háború alatt kapcsolatot tartott fenn Allen Dullesszal, az OSS európai vezetőjével, az ő személye lett az összekötő kapocs Szőnyi és az amerikai hírszerzés között. A Rajk-perben – noha neve többször felmerült – nem állították bíróság elé. Legtöbb kommunista ismerősének Kelet-Európa országaiban letartóztatás, Nyugaton a pártból való kizárás lett a sorsa. 1949. október 11-én átszállították a Conti utcai börtönbe, ahonnan – államvédelmi felülvizsgálat után – 1954. november 1-jén szabadon engedték. Politikai menedékjogot kért, a feleségével együtt Budapesten, egy a hatóságok által rendelkezésükre bocsátott, berendezett budai lakásban telepedett le; decemberben megkapta a magyar állampolgárságot. 1955. februártól a Corvina Kiadó szerkesztőjeként és fordítójaként dolgozott. Az ártatlanságáról tudósító, 1954. november 17-én megjelent sajtóközlemény a Rajk-ügy és a többi személye köré épített kelet-európai eljárás koncepciójának lelepleződését jelentette. Szerepe mindmáig sem teljesen tisztázott. Budapesten halt meg.
Vélemények, javaslatok