Gottwald, Klement (1896-1953)
Dedicében született, eredetileg kárpitos és műbútorasztalos volt. Az első világháború után belépett a szociáldemokrata pártba, majd 1921-ben alapító tagként Csehszlovákia Kommunista Pártjába (CSKP). Kezdetben a szlovákiai Hlas žudu és a Pravda című pártlapok főszerkesztője volt, majd 1925-ben beválasztották a CSKP KB-ba és PB-be. Itt a balszárny vezéralakjaként, Sztálin és a Komintern irányelveinek megfelelően következetesen véghezvitte a párt bolsevizálását; hívei 1929-ben főtitkárrá választották. 1929–1938 között az akkor legálisan működő CSKP parlamenti képviselője volt. 1928–1943 között a Komintern végrehajtó bizottságának tagja, 1935-től elnökségi tag, egyben a szervezet egyik titkára lett. A müncheni döntés után, 1938. novemberben Moszkvába távozott, ahol a csehszlovák emigráció vezetőjeként életre hívta a kommunista irányítás alatt álló Nemzeti Frontot. Az ő nevéhez fűződik a csehszlovákiai magyarok és németek kollektív jogfosztását kilátásba helyező kassai kormányprogram kidolgozása is. 1945 áprilisában a CSKP és a Nemzeti Front elnökeként, s az Edvard Bene köztársasági elnök által kinevezett koalíciós kormány miniszterelnök-helyetteseként tért vissza hazájába. A CSKP győzelmét hozó 1946. májusi parlamenti választások után, július 2-án ő lett az ország miniszterelnöke, koalíciós kormánya bonyolította le a csehszlovákmagyar lakosságcserét és a felvidéki magyarság egy részének csehországi deportálását. Sikerült fokozatosan pártja irányítása alá vonnia a hadsereget, a népi milíciát, a szakszervezeteket és az ifjúsági szervezeteket, s így előkészítenie a kommunista hatalomátvételt, amire a polgári pártok minisztereinek 1948. február 20-i lemondása szolgáltatott alkalmat. Bene elnök lemondását követően, 1948. június 14-én köztársasági elnökké választották. Az országra sztálinista alkotmányt és kormányzati módszert erőszakolt rá, a nehézipar gyorsított fejlesztésével és a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásával tönkretette a korábban virágzó csehszlovák gazdaságot. Az 1950-es évek elején személyi kultuszt alakított ki maga körül, s nemcsak a rendszer ellenfeleivel, hanem személyes riválisaival is leszámolt. Koncepciós perekben 230 embert ítéltek halálra, tízezreket vetettek börtönbe vagy küldtek munkatáborokba. A párton belüli tisztogatási akciók során több közvetlen munkatársát is kivégeztette, köztük Rudolf Slánský pártfőtitkárt. Sztálin temetésén, 1953. március 9-én meghűlt, és Prágába visszatérve március 14-én tüdőgyulladásban meghalt.
Vélemények, javaslatok