Gyöngyösi János, eredetileg Heller (1893–1952)
A Sáros vármegyei Berkiben született, apja magántisztviselő volt. Hatévesen árvaságra jutott, nagybátyja nevelte, akinek a nevét is felvette. Békéscsabán érettségizett, majd a Királyi Magyar Tudományegyetemen tanult. Tanulmányait megszakítva részt vett az első világháborúban, olasz fogságba esett. Az egyetemet 1920-ban fejezte be, magyar–latin szakos tanári diplomát szerzett. 1921-ig Az Est újságírója, majd könyvkereskedést nyitott Békéscsabán, és Békésmegyei Közlöny címmel napilapot indított. 1931-ben belépett a Független Kisgazdapártba, a párt színeiben bekerült a megyei törvényhatósági bizottságba, az ellenzéki blokk egyik vezetője. Országgyűlési képviselőjelölt, de sem 1935-ben, sem 1939-ben nem jutott mandátumhoz. 1935-ben elindított Alföldi Népújság című lapját 1938-ban betiltották. 1939-től az FKGP választmányi és intézőbizottsági tagja. 1944-ben bujkálni kényszerült. A Vörös Hadsereg bevonulása után bekerült Békéscsaba ideiglenes vezetőtanácsába. Újraindította lapját, ott közölt írásai alapján a szovjet katonai hatóságok felkérték a II. Ukrán Front magyar nyelvű lapja szerkesztésére. 1944 decemberében részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága munkájában, maga is bekerült a törvényhozásba, haláláig parlamenti képviselő volt. 1944. december 22-től külügyminiszter. 1945. augusztus 20-tól a kisgazdapárt politikai bizottsági tagja. Hivatali idejére esett a magyar békeszerződés aláírása; a tárgyalások során – a kedvezőtlen nemzetközi viszonyok közepette – kudarcot vallott a magyar szándékok érvényesítésében. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása után kimaradt az új kormányból. A kommunista párttal együttműködő FKGP-vezetés tagja, 1947. szeptember 12-től pártfőtitkár; majd részt vett a tagrevíziót lebonyolító ötfős bizottság tevékenységében. 1947. augusztus 12-én kinevezték a Pénzintézeti Központ elnökévé, továbbá 1948. január 16-tól a Magyar Nemzeti Bank Főtanácsának a tagja. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok