Házi Árpád (1908–1970)
Komádiban született. Öt elemit végzett, majd apja foglalkozását követve szabómesterséget tanult, de kubikolással is kiegészítette keresetét. Az 1920-as évektől Budapesten élt. 1929-ban csatlakozott az illegális KMP-hez. 1933-ban kommunista pártmunkája miatt kizárták a szabók szakszervezetéből. 1935-től az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék tagja. 1936-ban letartóztatták, szabadulása után, 1937-ben pártutasításra belépett az MSZDP kispesti szervezetébe; 1941-től végrehajtó bizottsági tag. Ő irányította a dél-pesti területek kommunista szervezeteit. 1942 májusától bujkálni kényszerült, 1944-ben szabotázsakciókban vett részt. Az ostrom után Pestlőrincen részt vett az MKP-szervezet létrehozásában, párttitkár lett, egyben a Pest–Pilis–Solt–Kiskun Vármegyei Nemzeti Bizottság elnökségi tagja. 1945 áprilisában kinevezték a vármegye alispánjává. Az MKP 1946. évi, III. kongresszusán bekerült a Központi Vezetőségbe. 1948-ban alispáni tevékenységéért Kossuth-díjat kapott. 1945-ben, majd 1949-től 1958-ig országgyűlési képviselő. 1949 szeptemberében alispáni hivatalából az Állami Ellenőrzési Központ élére helyezték, elnöki tisztét 1951 májusáig látta el. 1950. május 8.–1951. április 20. között az Elnöki Tanács tagja. Zöld Sándor belügyminiszter halálát követően, 1951. április 20-án átvette a tárca irányítását. 1952. november 14-től miniszterelnök-helyettes. Belügyminisztersége kezdetén, 1951 májusában a Politikai Bizottság póttagjává választották. Mint Rákosi hű embere, Nagy Imre első kormányából kimaradt, és elvesztette PB-tagságát. 1953. július 24-én visszakerült az Állami Ellenőrzési Központ élére. 1953–1955 között ismét az ET tagja. 1955. augusztus 26-án az állami ellenőrzés minisztereként visszakerült a kormányba. 1956-ban a Farkas Mihály elleni pártvizsgálatot lefolytató bizottság tagja. 1956. október 24-én felmentették miniszteri tiszte alól. A Kádár-rendszerben kiszorult az első vonalból, 1957-től 1963-ig osztályvezetőként dolgozott az MSZMP Pest Megyei Bizottságán, ezután a Kereskedelmi, Asztalos- és Lakatosipari Vállalat igazgatója volt. 1964-ben – elhatalmasodó betegsége miatt – nyugdíjazták.
Vélemények, javaslatok