Hegedüs András (1922-1988)
1922. október 31-én született Szilsárkányban középbirtokos parasztcsaládban. Apját korán elvesztette. A soproni evangélikus líceum elvégzése után 1941-ben beiratkozott a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. A német megszállás alatt a Békepárt aktivistája, és a Kommunista Ifjúsági Szövetség Titkárságának tagja. 1945 januárjában az akkor alakult MADISZ vidéki titkára, később országos szervezőtitkára lett. Itt oktatási ügyekkel és a MADISZ vidéki szerveinek létrehozásával foglalkozott. 1946. március elején három hónapos pártfőiskolai tanfolyamra küldték. 1947 végétől Gerő Ernő szakreferense mezőgazdasági kérdésekben, illetve az MKP KV Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztály helyettes vezetője, később vezetője. 1950-től az MDP KV Titkárság tagja, a KV Szervező Bizottság póttagja. Az MDP II. kongresszusán a PB és a KV Szervező Bizottság rendes tagja lett. 1951. november 3-tól földművelésügyi miniszterhelyettes, majd 1952. január 5-től az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere. Az első Nagy Imre-kormányban a Minisztertanács első elnökhelyettese, egyben a földművelésügyi tárca vezetője. 1955. április 18-án a Minisztertanács elnökévé nevezték ki. 1956. október 24-én leváltották miniszterelnöki tisztségéből, de másnapig még tagja maradt a kormánynak. Október 28-án ő írta alá antedatálva a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Október 28-án elvesztette KV és PB tagságát, majd október 29-én a Szovjetunióba menekítették. Az SZKP KV ülésein többször felmerült neve az alakítandó magyar ellenkormánnyal kapcsolatban, de a november 3-i SZKP KV magyar vezetőkkel kibővített ülésén nem vett részt és nem szerepelt neve a Horváth Imre moszkvai nagykövet által készített kormánylistán sem. A Szovjetunióban a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa volt, 1958 szeptemberében tért vissza Magyarországra. Először az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa, majd 1962-től a KSH elnökhelyettese. 1963-tól az MTA Szociológiai Kutatócsoport igazgatója, és a Valóság főszerkesztője. Főszerkesztői tisztéből 1965 tavaszán váltották le. 1966-tól tanított a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1968-ban elítélte a csehszlovákiai bevonulást, ezért elbocsátották állásából, és az MTA Ipargazdaságtani Kutatócsoportjához helyezték főmunkatársnak. 1972-ben előadást tartott Varsóban „A modernizáció és Kelet-Európa” címmel. 1973-ban az MSZMP PB határozatot hozott „néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről" és 1973 májusában az ún. „filozófusperben" revizionizmus vádjával elítélték, kizárták a pártból, és elbocsátották állásából. 1973 és 1974 között gazdasági tanácsadó, 1975-ben ment nyugdíjba. 1986 decemberében részt vett az illegális 56-os konferencián, majd 1988 decemberében előadást tartott a Széchenyi István Szakkollégium és Társadalomtudományi Klub első legális és nyilvános 56-os konferenciáján. 1988-ban az MKKE címzetes egyetemi tanárává választotta.
Vélemények, javaslatok