Ignotus Pál (1901-1978)
Budapesten született, a Nyugat alapító főszerkesztőjének, Ignotusnak (Veigelsberg Hugónak) a fia. Pályáját 1923-ban az Esti Kurír munkatársaként, majd a külpolitikai rovat vezetőjeként kezdte. Irodalmi kritikákat, politikai helyzetelemzéseket írt a Magyar Hírlapnak, de gyakran szerepelt a Nyugat, A Toll, a Századunk és a Szocializmus hasábjain is. Írásaira a polgári radikalizmus eszmevilága volt a jellemző, a népi-urbánus vitában ő foglalta el urbánus részről a legradikálisabb álláspontot. József Attilával együtt a Szép Szó alapítója és szerkesztője volt. 1938 végén, az első zsidótörvény megszületése után Angliába távozott, és antifasiszta propagandamunkát végzett a BBC-nél. 1944-ben a Károlyi Mihály vezette Angliai Magyar Tanács köréhez csatlakozott. 1946. évi magyarországi tartózkodása során az SZDP felkérésére elvállalta a londoni sajtóattaséi tisztet, 1947. novemberben nevezték ki. 1947–1948-ban a Haladás hasábjain jelent meg vitákat is kiváltó, harcos hangú visszaemlékezése (Csipkerózsa). 1949-ben hazarendelték a diplomáciai szolgálatból – a figyelmeztetések ellenére hazajött, mert édesapja haldoklott–, letartóztatták, és kémkedés koholt vádjával elítélték. 1956. március végén, az SZKP XX. kongresszusa után szabadult. 1956. szeptember 16-án, az Írószövetség közgyűlésén az elnökség tagjává választották. 1956. november 1-jén nyolc írótársával együtt aláírta azt a nyilatkozatot, amely – elutasítva az utcai ítélkezéseket – a forradalom erkölcsi tisztaságáért emelt szót. A forradalom leverése után újra elhagyta az országot. Sokat tett a magyar emigráció irodalmi fórumainak megteremtéséért, 1962-ig a Londonban megjelent Irodalmi Újság főszerkesztője volt, és a feloszlásig ő irányította a Magyar Írók Szövetsége Külföldön nevű szervezet munkáját. 1964-ben megírta börtönéveinek krónikáját is (Fogságban). 1978-ban halt meg Londonban.
Vélemények, javaslatok