Imrédy Béla (1891–1946)
Német eredetű, magyar nemességet szerzett családból származott, apja, Imrédy Kálmán a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének alelnök-vezérigazgatója volt. A budapesti piarista gimnázium elvégzése után a Királyi Magyar Tudományegyetemen folytatta tanulmányit; 1913-ban jogi doktorátust szerzett, s köztisztviselői pályára lépett. Az első világháború kitöréséig fogalmazógyakornok a Pénzügyigazgatóságon. 1914 augusztusától tartalékos hadnagyként, majd főhadnagyként frontszolgálatot teljesített. 1918-ban szerelt le, s még abban az évben pénzügyi szakvizsgát tett. 1919-ben a Pénzügyminisztériumba került, ahol 1920-ban pénzügyi titkárrá nevezték ki. 1922-ben, kilépve az állami szolgálatból, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének titkára, majd 1924-től főtitkára. 1926-tól a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, a közgazdasági, tanulmányi és statisztikai osztály vezetője. 1928-ban elnyerte az igazgatói széket és az üzletvezetőségi tagságot. A már nemzetközileg is elismert pénzügyi szakember 1932 nyarán részt vett Gömbös Gyula 95 pontos nemzeti munkaterve gazdasági és pénzügyi vonatkozású részeinek kidolgozásában. A Gömbös-kormány pénzügyminisztereként (1932. október 1.–1935. január 6.) nevéhez fűződik a gazdaadósságok rendezése és a parasztgazdaságok védelmének intézményesítése. 1935. januártól 1938. május 14-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke. 1936-ban a Nemzeti Egység Pártja elnökévé választották. 1938. március 9-től a Darányi-kormányban a számára létrehozott tárca nélküli közgazdasági miniszteri poszt birtokosaként, gyakorlatilag miniszterelnök-helyettesként a jórészt általa kidolgozott győri program végrehajtásának irányítója. 1938. május 14-én Horthy a szélsőjobboldalhoz közeledő Darányi Kálmán helyébe őt nevezte ki miniszterelnökké. (Szeptember 23-ig egyben kereskedelmi és közlekedésügyi, majd november 28.–december 10. között külügyminiszter.) Kormányzása kezdetén a konzervatív uralkodó körök által megszabott irányvonalat követte. 1938. május 29-én elfogadtatta a parlamenttel az első zsidótörvényt, s lépéseket tett mind a nyilas, mind a szociáldemokrata mozgalom korlátozására. A békés revízió szellemében megegyezésre törekedett a kisantanttal, s augusztus végén elutasította Hitler ajánlatát, aki a Csehszlovákia elleni fegyveres akcióban való részvételért cserébe Szlovákia visszacsatolását helyezte kilátásba. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) után azonban már egyértelművé vált, hogy ő sem tudott ellenállni a német hatásnak, politikáját egyre inkább a kritikátlan németbarátság és a diktatórikus törekvések határozták meg. A rendeleti kormányzás bevezetésével először 1938 októberében próbálkozott, de a minisztertanács ellenállt a nyomásnak. A politikai válság elmélyülését jelezte, hogy 1938. november 22-én hatvanketten kiléptek a kormánypártból, s a parlament leszavazta a kormányfőt. Horthy Miklós kormányzó azonban, visszariadva a német nehezteléstől és a szélsőjobboldali felzúdulástól, ismét őt bízta meg kormányalakítással. Imrédy engedélyezte a Volksbund megalakítását, és megindította a faji alapra helyezett második zsidótörvény előkészítését. 1939. januárban a politikai hívei összefogására meghirdette a Magyar Élet Mozgalmat. Január 13-án kormánya csatlakozott az 1936-os antikomintern paktumhoz. A vele szembenálló parlamenti erők az ún. alkotmányvédő frontba tömörülve összefogtak megbuktatására, s miután kiderítették, hogy egyik dédnagyanyja zsidó volt, 1939. február 22-én lemondásra kényszerült. További tevékenységének célja a hatalom visszaszerzése volt, miközben folytatódott közeledése a szélsőjobb felé. 1940 őszéig kormánypárti képviselő volt, majd megalapította saját, a nyilasoknál mérsékeltebb, de fasiszta jellegű pártját Magyar Megújulás Pártja néven. 1944 tavaszán, Magyarország német megszállásakor a németek őt szánták miniszterelnöknek, de Horthy ellenállt a nyomásnak. 1944. május 23-tól a Sztójay-kormányban a gazdaság irányításával megbízott tárca nélküli miniszter. A zsidó vagyon, különösen a Weiss Manfréd Művek magyar helyett német kézre jutása kapcsán ellentétbe került az SS magyarországi vezetőivel, illetve az általuk támogatott Magyar Nemzetiszocialista Párttal, és augusztus 7-én távoznia kellett a kormányból. Visszavonult, majd csatlakozott a szélsőjobb Törvényhozók Nemzeti Szövetségéhez, és 1945-ben követte Szálasi Ferencet Németországba. Az amerikai hatóságok letartóztatták, és október 3-án kiadták Magyarországnak. A Budapesti Népbíróság november 23-án háborús bűntettekért első fokon kötél általi halálra ítélte, amit a Népbíróságok Országos Tanácsa által hozott másodfokú ítélet golyó általi kivégzésre módosított; az ítéletet 1946. február 28-án hajtották végre.
Vélemények, javaslatok