Kardos László (1918-1980)
A Vas megyei Tótkeresztúron született, kisbirtokos parasztcsaládban. Szülei 1925-ben áttelepültek a trianoni békeszerződés következtében Jugoszláviához csatolt községből, és Rákospalotán telepedtek le. Az újpesti Könyves Kálmán Reálgimnázium elvégzése után beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemre; 1942-ben magyar –olasz szakos középiskolai tanári és etnográfus végzettséget, majd 1943-ban doktorátust szerzett. Egyetemi évei alatt részt vett a Parasztfőiskolások Közössége megalakításában, 1939-től a Bolyai-kollégium vezetőségi tagja, majd 1942-től (1948-ig) az ebből alakult Györffy-kollégium igazgatója volt. Bekapcsolódott a népfőiskolai mozgalomba. 1941-ben felvették az illegális kommunista pártba. 1938 –1939-ben a Táj- és Népkutató Intézet, 1942–1943-ban a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa volt. 1943-ban bekapcsolódott a Magyar Parasztszövetség Földmunkásszakosztálya szervezésébe. 1943-ban előadott a szárszói konferencián. 1943-ban politikai okokból fokozott ellenőrzés alatt álló alakulathoz hívták be. 1944 októberében megszökött, majd a Magyar Diákok Szabadságfrontja szervezőjeként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1945-től földosztó kormánybiztos volt Tolna és Baranya vármegyékben, egyben az MKP és az NPP tolnai szervezője, majd a MADISZ nevelésügyi és propagandavezetője lett. 1946-tól a népi kollégiumi mozgalom kezdeményezője és szervezője, 1946 –1947-ben a NÉKOSZ nevelésügyi osztályvezetője, majd 1948-ig főtitkára volt. A mozgalomban végzett pedagógiai munkáját 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el, de még abban az évben pártbüntetéssel, szigorú megrovással sújtották, és a PB is megbírálta (személyében tulajdonképpen a NÉKOSZ-t,illette kritikával az MDP vezetése; a bírálatot 1956 őszén visszavonták, pártbüntetését pedig már 1954-ben törölték). 1947-től 1948. novemberig országgyűlési képviselő volt. A kollégiumi mozgalomból való eltávolítása után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tudományos osztályvezetője lett. 1950-ben elbocsátották, 1951-től a Néprajzi Múzeum kutatójaként dolgozott, 1955 –1956-ban tudományos titkár, illetve osztályvezető, 1956 –1957-ben az intézmény főigazgatója volt. 1956-ban kezdeményezte az 1949-ben feloszlatott népi kollégiumi mozgalom újjászervezését, és részt vett a Petőfi Kör munkájában. 1956. október 28-tól a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának tagja volt. 1957 elején részt vett Nagy Imre 1955 –1956-os írásainak külföldre juttatásában. 1957. május 4-én letartóztatták, és 1958. augusztus 9-én elsőrendű vádlottként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa volt. Néprajzi kutatómunkája mellett (1970-ben kandidátusi fokozatot szerzett) a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott; létrehozta a NÉKOSZ Baráti Körét. Budapesten hunyt el. Ítéletét 1990-ben semmissé nyilvánították.
Vélemények, javaslatok