Kiss Szaléz (1894-1954)
Kiss Szaléz, eredetileg László 1904–1946
A ferences rendbe belépve, tanulmányai befejezése után 1936-tól filozófiát tanított a jászberényi rendi főiskolán, ahol egyben a kispapok lelki vezetője is volt. Egy újságcikkben kritikával illette a város nagyprépostját, ezért távoznia kellett, 1937-ben a New Brunswick-i magyar közösséghez küldték, itt káplánként, majd plébánosként dolgozott. 1942-ben visszatért az Egyesült Államokból, Debrecenbe helyezték a nemrégiben alapított rendház főnökének. 1944. júniusban a kispapok nevelőjeként, illetve a hittudományi főiskola pasztorációs tanszéke vezetőjeként a gyöngyösi rendházba rendelték. 1945 után az FKGP városi alelnöke, országos választmányi tag volt, és részt vett a Független Ifjúság országos tanácsadó testülete munkájában. Az általa szervezett, sikeresen működő helyi Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösség elnöke. A politikai rendőrség több 1945 végén, 1946 elején Heves megyében szovjet katonák ellen elkövetett fegyveres merénylet után nyomozva 1946. április 18-tól kezdve számos gyöngyösi gyanúsítottat letartóztatott. A hatóságok a kikényszerített vallomások segítségével azzal a céllal, hogy a katolikus egyházat és az FKGP-t kompromittálják a valószínűsíthető hét tettes (köztük a részletes beismerő vallomást tett Kizman Ottó) mellett a Kedim-kapcsolat felhasználásával – több tucat ártatlan fiatalt megvádolva összeesküvési ügyet kreáltak, és a ferences szerzetest gyanúsították a szervezkedés szellemi irányításával. 1946. április 29-én a Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendőrségi Osztálya többek között összeesküvés és gyilkosságra felbujtás, valamint fegyverrejtegetés vádjával őt is letartóztatta. A Budapesti Népügyészség a vádlottakat 1946. június 27-én átadta a Szovjet Katonai Törvényszéknek. 1946. október 26-án Sopronkőhidán halálra ítélték, és a rá következő napokban tisztázatlan körülmények között kivégezték. Az ügyben a további három, a feltételezhető elkövetőket sújtó halálos ítélet született, az összes többi vádlottat 710 éves szibériai kényszermunkára ítélték, ami alatt többen életüket vesztették.
Vélemények, javaslatok