Kodály Zoltán (1882–1967)
Kecskeméten született, apja MÁV-tisztviselő volt. 1900-tól Budapesten párhuzamosan a Zeneakadémia és a bölcsészettudományi kar hallgatója, Eötvös-kollégista; 1904-ben zeneszerző, 1906-ban magyar–német szakos bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1905-ben utazott először népdalgyűjtő útra, munkáját hamarosan Bartók Bélával együtt folytatta. 1907-től 1940-ig a Zeneakadémia oktatója, 1912-től rendes tanára. 1918. december 31-től a főiskola aligazgatója, majd 1919 áprilisában Bartókkal és Donhányi Ernővel együtt kinevezték a tanácskormány közoktatási népbiztosságához tartozó zenei direktóriumba. 1919 őszén a forradalmak alatti szerepvállalása miatt fegyelmi eljárás alá vonták, s 1921. szeptemberig szabadságolták. Az 1920-as években bemutatott művei világhírűvé tették. Ebben az időszakban kezdte meg zenepedagógiai munkásságát, amely során fiatalok számára kidolgozta a róla elnevezett zeneoktatási módszert. Az 1930-as évektől – elméleti munkássága révén is – rokonszenvezett a népi írói mozgalommal, támogatta a Márciusi Front tevékenységét. 1938-ban több értelmiségivel és közéleti személyiséggel együtt tiltakozott az első zsidótörvény ellen. 1942 márciusában aláírta a Történelmi Emlékbizottság felhívását. 1940-től a Magyar Népzene Tára szerkesztője a Magyar Tudományos Akadémián. 1943-ban beválasztották a testületbe; 1946–1949 között az MTA elnöke. 1944-ben bujkálni kényszerült. 1945-ben – mint a szellemi élet kiemelkedő, párton kívüli személyiségét – tizenegyed-magával meghívták a Nemzetgyűlésbe. 1945-től a Zeneakadémia igazgatótanácsának elnöke. 1951-ben az MTA Zenetudományi Bizottsága élére került, a népzenekutató csoport vezetője lett. 1956-ban, mint a parasztpárthoz közel álló személyiséget, a Petőfi Párt néven újjáalakult szervezet az ideiglenes államfői testület élére javasolta. 1956. november 21-től a decemberben betiltott Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa elnöke. Kossuth-díjas (1948, 1952, 1957), díszdoktor Oxfordban (1960) és a berlini Humboldt Egyetemen (1964). Egész munkásságával a magyar zenei műveltség megújításáért, egyben a nemzeti kultúra értékeinek megőrzéséért dolgozott. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok