Kosztov, Trajcso Dzsunev (1897-1949)
Szófiában született. 1920-ban Dimitrovval együtt a Bolgár Kommunista Párt egyik alapítója volt. Hivatásos forradalmárként részt vett az 1923. szeptemberi felkelés előkészítésében. 1924-ben letartóztatták, a kihallgatás során öngyilkossági kísérletet követett el (leugrott a kapitányság negyedik emeletéről), de életben maradt. 1929-ben amnesztiával szabadult, s rögtön a Szovjetunióba távozott, ahol a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának tagja lett. A Kommunista Párt Központi Bizottsága Külföldi Irodájának megbízásából többször járt illegálisan Bulgáriában. 1931-ben KB-tag lett, majd 1937-ben beválasztották a Politikai Bizottságba. 1938–1942 között a Központi Bizottság titkára, amellett a Munkásügy című lap szerkesztője. 1942 áprilisában fegyveres ellenállás szervezéséért letartóztatták, öt társát kivégezték, őt pedig életfogytiglani börtönre ítélték. 1944. szeptember 9-én partizánok szabadították ki börtönéből. 1944 őszétől Dimitrov 1946. évi visszatéréséig a Központi Bizottság titkáraként ő volt a bolgár párt tényleges vezetője. 1946–1949 között a minisztertanács elnökhelyetteseként a gazdasági élet legfőbb irányítója volt, gyakorlatilag az ország második embere, Dimitrov lehetséges utódának tekintették. A szovjet állambiztonsági szervek bolgár részről őt szemelték ki a Tito-ellenes kelet-európai koncepciós persorozat fő vádlottjának; 1949. márciusban leváltották miniszterelnök-helyettesi tisztéből, felmentették PB-tagsága alól, és önkritikára kényszerítették, majd 1949. június 10-én koholt vádak alapján letartóztatták, megkínozták, és nagyszabású kirakatper során (1949. december 7–14.) kötél általi halálra ítélték, és Szófiában kivégezték. A Kosztov-perben összesen mintegy kétszáz embert tartóztattak le. Tizenegy vádlott-társa közül a persorán egyedül ő tért el előzetesen kicsikart vallomásától, s állította magáról, hogy ártatlan. 1956-ban rehabilitálták.
Vélemények, javaslatok