Kovács Béla (1908-1959)
Patacson született 1908. április 20-án. Kisparaszti családból származott. 4 elemi és 4 polgári iskolát végzett. Mezőgazdasági szaktanfolyamokra járt és kitanulta a pincér szakmát is. 1926-ban megnősült és a felesége által örökölt 8 holdon, majd az általa gyarapított földeken gazdálkodott. (1945 után már 30 holdas birtoka volt.) 1927-ben Patacson tagja lett a képviselőtestületnek, 1932-től helyettes bíró Mecsekalján. 1933-ban belépett a Kisgazdapártba, hamarosan a párt egyik Baranya megyei vezetője (főtitkár), 1939-től országos főtitkárhelyettes, képviselőjelölt lett. 1941-től a Magyar Parasztszövetség főtitkára. 1944–1947 között belügyminisztériumi államtitkár és földművelődésügyi miniszter volt. 1946. február 23-án lemondott a földművelődésügyi miniszteri posztról, hogy főtitkárként minden erejét a Kisgazdapártnak szentelhesse. 1946. március 13-tól aKis Újság főszerkesztője. 1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták, és bírósági tárgyalás nélkül húsz év kényszermunkára ítélték. 1948-ban hosszabb ideig Neukirchenben volt. 1952-ben a Magnyitogorszk melletti Verdij Uralszk börtönben. 1953 őszén gyenge szívrohamot kapott. 1954-ben a vlagyimiri börtönbe került. 1955-től a mordovai politikai gyűjtőtáborban raboskodott. 1955 őszén tért haza. 1956 tavaszán Jászberényben tartották fogva, májusban szabadult. A fogságban megtanult oroszul és németül, sokat olvasott, megismerkedett a marxizmussal. A forradalom alatt az újjáalakuló Kisgazdapárt Intéző Bizottságának tagjává, 1956. november 3-án a párt elnökévé választották. 1956. október 26–31-ig földművelődésügyi miniszter, november 2-től államminiszter volt Nagy Imre kormányában. November 4. után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy Népfront képviselőként bevegyék az országgyűlés tagjai közé. 1959. június 21-én halt meg.
Vélemények, javaslatok