Kristóf István (1912-1979)
Cipészsegédnek tanult. 1927-ben csatlakozott a szakszervezeti ifjúsági mozgalomhoz. 1930-ban a bőripari dolgozók szakszervezetének a tagja lett. 1934-ben felvették az illegális KMP-be. 1940-ben megválasztották a bőripari szakszervezet fővárosi alelnökévé. Besorozása után, 1942-ben letartóztatták a hadseregben végzett kommunista agitáció miatt. 1944-ben sikerült megszöknie, a háború végéig bujkált. 1945-ben a bőrös szakszervezet titkára, 1947-ben főtitkára lett. 1949–1950-ben, majd 1951–1952-ben az MDP KV osztályvezetője volt. 1950-ben póttagként bekerült az MDP KV-ba. Az 1951-es pártkongresszuson rendes KV-taggá, továbbá a PB póttagjává és KV-titkárrá választották, utóbbi tisztét 1953-ig látta el. 1951. májustól a PB rendes tagja. 1952. januártól a SZOT főtitkára, 1953. februártól 1954-ig – lényegében csak eltérő elnevezéssel – szakszervezeti elnök volt. 1954-ben kikerült a párt vezető testületeiből, a központi revíziós bizottság elnökségével bízták meg. 1956. február 28-tól 1961. október 7-ig titkári tisztséget töltött be az Elnöki Tanácsban (1952-től volt tagja a testületnek). 1961–1968 között a Magyar–Szovjet Baráti Társaság főtitkára, majd elnöke volt. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok