Mekis József (1910–1984)
Budapesten született, vas- és fémesztergályosnak tanult. 1926-tól a Hoffher gyár szakmunkása. 1932-ben belépett a vasasszakszervezetbe. 1944-ben felvették a kommunista pártba, 1945-től az üzem párttitkára. 1946-ban kinevezték a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatójává, 1948-ig vezette a nagyvállalatot. Ezután a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete főtitkári székébe került. 1946–1948 között az MKP Központi Ellenőrző Bizottsága póttagja, 1948-tól az MDP KV tagja. 1950–1953 között a Rákosi Mátyásról elnevezett csepeli vasmű igazgatója, 1952-től a vasasszakszervezet elnöke. 1954. júniusban a SZOT elnökévé választották, 1955-ig állt a szakszervezet élén. 1949-től országgyűlési képviselő, 1951. május 15-től 1953-ig az Elnöki Tanács tagja. Az 1953. évi választások után összeült Országgyűlésben alelnökké választották. 1955. április 18-tól a minisztertanács elnökhelyetteseként bekerült a kormányba. Az MDP 1954. májusi, III. kongresszusán póttagként beválasztották a Politikai Bizottságba, 1955. áprilistól a testület rendes tagja. 1956. október 24-én párt- és állami tisztsége alól is felmentették. 1957. január 26-tól, bár a közvélemény a Rákosi-féle vezetéshez sorolta, munkaügyi miniszterhelyettes (januártól májusig a minisztérium megbízott irányítója), 1964. június 5.–1966. szeptember 29. között a miniszter első helyettese. Nyugdíjasként haláláig a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa elnöke. Budapesten érte a halál. 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
Vélemények, javaslatok