Mihályfi Ernő (1898–1972)
Béren született, apja evangélikus lelkész. Az érettségi után beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetemre, de 1918-ban behívták katonának. Leszerelése után bölcsészeti tanulmányokba kezdett, 1923-ban művészettörténeti doktorátust szerzett Szegeden, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen. Még egyetemistaként, 1920-tól Az Est munkatársa. Rendszeresen írt képzőművészeti kritikákat is. 1936–1939 között a Magyarország szerkesztője. 1938-ban más értelmiségiek és közéleti személyiségek társaságában nyilvánosan felemelte szavát az első zsidótörvény ellen. 1939-ben Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt elindította a Független Magyarországot, a hetilap szerkesztője. 1942-ben bekapcsolódott a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításába. 1943-ban belépett az FKGP-be, a párt polgári tagozata egyik alapítója és vezetője. A német megszállás után illegalitásba vonult, részt vett a Magyar Front tevékenységében. 1945-ben rövid ideig az FKGP helyettes sajtófőnöke, majd a fővárosi intézőbizottság tagja, a párt tulajdonába került Független Nyomda vezérigazgatója. Az újraindult Független Magyarország főszerkesztője, 1946-tól a MÚOSZ ügyvezető alelnöke. A munkáspártokkal együttműködésre törekvő Ortutay–Oltványi-csoport tagja, 1947 júniustól az újjáalakult polgári tagozat társelnöke, 1948. áprilistól a politikai bizottság tagja, az FKGP társelnöke. 1945-ben a nemzetgyűlési választásokon csak pótképviselő lett; 1947. januárban behívták a törvényhozásba, élete végéig képviselő maradt. Január 31-én megbízták a párt sajtóügyeinek irányításával. 1947. márciusban a MÚOSZ elnökévé választották. Március 14.–szeptember 24. között tájékoztatásügyi miniszter, május 31-től ő irányította a külügyi tárcát is. 1947. szeptember 24-től 1948. november 17-ig a köztársasági elnöki hivatal vezetője, az 1848–1849-es centenáriumi ünnepségsorozat egyik fő szervezője. 1948. november–1949. április között az Országgyűlés alelnöke. Az Elnöki Tanács 1949. augusztusi megalakulásától élete végéig az államfői testület tagja. 1949-től a Kultúrkapcsolatok Intézete elnöke. 1951. január 27.–1957. április 12. között népművelési miniszterhelyettes, majd 1958. szeptember 6-ig a művelődésügyi tárca miniszterhelyettese. 1955-től a Hazafias Népfront főtitkára. Részt vett az Országos Béketanács Elnöksége munkájában is. 1953-ban egyetemi tanári címet kapott. 1958-tól haláláig a Magyar Nemzet főszerkesztője, 1956-tól a magyar evangélikus egyház egyetemes felügyelője. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok