Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics(eredetileg Szkrjabin) (1890-1986)
A vjatkai kormányzóság Kukarki nevű falujában született jómódú polgárcsaládban. Gimnáziumi tanulmányait Kazanyban végezte. Lakóhelyén, Nolinszkban került először kapcsolatba a baloldali erőkkel: 1906-ban belépett a szociáldemokrata pártba, ahol kezdettől a bolsevik irányzathoz csatlakozott. 1917 előtt többször letartóztatták, 1915-ben három évre Szibériába száműzték, de 1916-ban megszökött, és még abban az évben Péterváron kooptálták a KB Orosz Irodájába. Az 1917-es októberi forradalom idején a KB sajtóirodáját vezette, majd a párt pétervári bizottsága tagjaként 1920-ig különféle szovjetekben irányította a szervezést. 1920-ban a KB póttagja, majd az ukrán párt központi bizottsági titkára lett. 1921-ben bekerült a legfelsőbb pártvezetésbe: 1930-ig KB-titkár, emellett 1928–1929-ben a moszkvai pártbizottság első titkára, továbbá a Szervezőiroda tagja, valamint a Politikai Iroda póttagja, 1926-ban teljes jogú tagja lett. A pártbeli tisztogatások idején Lenin, majd Sztálin legfőbb támasza volt. A Népbiztosok Tanácsának elnökeként (1930–1941 között) fenntartások nélkül támogatta Sztálint személyi diktatúrájának kiépítésében, irányította az erőszakos kollektivizálást és az iparosítást. 1936-ban részt vett az új alkotmány kidolgozásában. Nagy szerepe volt a terror intézményesítésében, részes a koncepciós perekben és a tömeges letartóztatásokban. 1939. májustól a külügyi népbiztosi teendőket is ellátta, így augusztus 23-án Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterrel ő írta alá a szovjet–német megnemtámadási szerződést, amelynek titkos záradékában a két ország elhatárolta kelet-európai érdekszféráit (Molotov–Ribbentrop-paktum). 1941. májusban Sztálin vette át a Népbiztosok Tanácsának elnöki tisztét és Molotov a helyettese (1942–1946 között első helyettes) lett, de továbbra is külügyminiszter maradt. A német támadás után megalakított Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottságában is Sztálin helyettese volt. 1942-ben Londonban és Washingtonban ő írta alá a katonai szövetségi szerződéseket, valamint 1945-ben San Franciscóban az Egyesült Nemzetek Chartáját. 1948-ban a felesége letartóztatásával megkezdődött Molotov fokozatos kegyvesztettségének időszaka (a zsidó származású asszony – maga is KB-tag – az anticionista kampány áldozata lett); 1949-ben leváltották külügyminiszteri tisztéből. Az újabb tisztogató akciótól Sztálin halála mentette meg 1953-ban; visszakapta külügyminiszteri székét, miniszterelnök-helyettes lett, továbbá a feleségét is szabadon bocsátották. 1953-tól a vezetésen belüli harcokban Hruscsovot támogatta, de a desztalinizációs politika miatt fokozatosan szembekerült a párt első titkárával. 1956. júniusban leváltották a külügyminiszterségből; 1956. november–1957. június között az állami ellenőrzés minisztere lett. Részt vett a Hruscsov megbuktatására szervezett párton belüli összeesküvésben. Hruscsov felülkerekedése után, 1957. június 29-én G. M. Malenkovval és L. M. Kaganoviccsal együtt kizárták a Központi Bizottságból. 1960-ig mongóliai nagykövet, majd Bécsben a Szovjetunió képviselője volt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél. Az SZKP XXII. kongresszusán a pártból is kizárták; 1962-től nyugdíjasként az emlékiratain dolgozott. 1984 júliusában visszavették a pártba.
Vélemények, javaslatok