Nagy Ferenc ( 1903–1979)
A Baranya vármegyei Bissén született, szülei 12 kat. hold földön gazdálkodtak. Hat elemit végzett, szülei birtokán gazdálkodott, amit saját erejéből 22 holdasra bővített. Autodidaktaként képezte magát, cikkeket írt a helyi lapokba, majd 1929-ben szülőfaluja történetét feldolgozó tanulmányával aranyérmet kapott a Faluszövetség pályázatán. Ugyancsak 1929-től közölte cikkeit a Pesti Hírlap, ami országos ismertséghez segítette. 1924-ben belépett Nagyatádi Szabó István kisgazdapártjába, 1928–1930-ban baranyai alelnök. 1930. októberben a Független Kisgazdapárt egyik megalapítója, egészen 1945 augusztusáig a párt főtitkára. 1933–1935 között a Független Kisgazda hetilap szerkesztője. Bekerült a megyei törvényhatósági bizottságba. 1935-ben sikertelenül szerepelt a választásokon; 1939-ben bejutott az Országgyűlésbe. A Magyar Parasztszövetség egyik megalapítója, 1941. szeptember–1943. november között a szervezet elnöke. Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, aláírta az FKGP Kállay Miklós miniszterelnöknek benyújtott háborúellenes memorandumát. A Szociáldemokrata Párttal kötött parlamenti szövetség egyik kidolgozója. 1944. április 12-én a Gestapo letartóztatta. A fegyverszüneti proklamáció után a Lakatos-kormány szabadlábra helyezte, a Szálasi-puccs miatt bujkált. 1945. áprilistól a parasztszövetség, augusztustól az FKGP elnöke. 1945. áprilistól parlamenti képviselő, május 11-től újjáépítési miniszter, az Országos Földbirtokrendező Tanács alelnöke, az Országos Gazdasági Tanács és a Legfelső Honvédelmi Tanács tagja. 1945. október 7-én beválasztották a fővárosi törvényhatósági bizottságba. 1945. november 29-től a Nemzetgyűlés elnöke, egyben a Nemzeti Főtanács tagja. Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után, 1946. február 4-től miniszterelnök. Politikáját a békeszerződés megkötéséig tartó kivárásra építette; ellenezte a proletárdiktatúrát, a tervgazdálkodást, de az együttműködés megőrzése érdekében jó néhány kérdésben engedett a baloldali koalíciós pártok követeléseinek. A párizsi békeszerződés 1947. február 10-i aláírása egybeesett a kommunista irányítású politikai rendőrség által kreált „köztársaság-ellenes összeesküvési üggyel”, amelybe számos politikai támogatóját belekeverték, többek között jó barátját, Kovács Béla pártfőtitkárt is letartóztatták a szovjet hatóságok. Rákosi Mátyás, kihasználva svájci szabadságát, őt is megvádolta az összeesküvésben való bűnrészességgel; gyermekét túszként felhasználva, zsarolással 1947. június 2-án kikényszerítették a lemondó nyilatkozatát. Másnap kizárták az FKGP-ből, majd októberben megfosztották a magyar állampolgárságtól. Az USA-ban telepedett le, angol nyelven kiadta emlékiratait, a honoráriumból farmot vásárolt. A Magyar Nemzeti Bizottmány alapító és végrehajtó bizottsági tagja, 1955–1956-ban alelnök. A Magyar Parasztszövetség Emigrációs Szervezete elnöke, 1947-ben a Nemzetközi Parasztunió egyik megalapítója, 1949-től alelnök, 1964-től 1970-ig a szervezet elnöke. 1951-ben az emigráns politikusokból alakult Közép-kelet-európai Bizottság elnökévé választották. 1954-ben az Európai Rab Nemzetek Közgyűlése egyik megszervezője. 1956 őszén az osztrák kormány a semlegességre hivatkozva megakadályozta, hogy Budapestre utazzon. 1957-től a Magyar Forradalmi Tanács intézőbizottsági tagja. 1958-tól a Magyar Bizottság keretében folytatta a politizálást. A Berkeley és a bloomingtoni Indiana Egyetemen díszdoktori címet kapott. 1970-től visszavonult a politikai élettől. 1977-ben kiállt a koronázási ékszerek hazaszállítása mellett. Hosszan egyeztetett hazalátogatását váratlan halála (Herndon, Virginia) megakadályozta.
Vélemények, javaslatok