Papp Simon (1884-1970)
Kapnikbányán született. A kolozsvári tudományegyetem természettudományi fakultásán 1908-ban diplomát, 1909-ben ásványtani, földtani és fizikai földrajzi doktori oklevelet szerzett. 1909 –1911 között tanársegéd volt a kolozsvári egyetemen, majd 1915-ig a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán. Itt kezdte sikeres földgáz- és kőolajkutatásait, és professzorával, Böckh Hugóval jelentős lelőhelyeket tártak fel Erdélyben és Horvátországban. Utóbbi feltárás után megbízták a geológiailag kapcsolódó Zala megyei területek kutatásával. 1915-től a kolozsvári kutató bányahivatal geológus mérnöke, 1916-tól 1920 augusztusáig bányatanácsos-főgeológus volt a Pénzügyminisztérium bányászati kutatási osztályán. 1920-tól olajcégek megbízásából végzett kutatásokat szerte a világban. 1926-tól 1930-ig adjunktus volt a Műegyetem soproni bányászati fakultásán. 1944 szeptemberében egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a Sopronban általa alapított olajkutatási-termelési tanszékre. 1933-ban kezdeményezte a zalai területek feltárását. A kutatófúrásokat az amerikai érdekeltségű European Gas and Electric Co. megbízásával végezte, és 1937-ben az általa javasolt budafai térségben sikerült feltárni az ország első ipari jelentőségű kőolajkészletét. A telep kiaknázására 1938-ban megalakított Magyar–Amerikai Olajipar Rt. Főgeológusa lett. Tovább folytatta a kutatásokat is: 1940–1944 között vezetésével sikerült Észak-Erdély új földgázmezőit feltárni és üzemeltetni. 1944-ben megakadályozta, hogy a megszálló német csapatok birtokukba vegyék a MAORT üzemeit. Tudományos pályáját számos kitüntetés kísérte; 1941–1948 között a Magyarhoni Földtani Társulás, 1944-től 1948-ig az Országos Bányászati és Kohászati Egyesületnek elnöke volt. A második világháború végén – a szovjet katonai hatóságok és a magyar kormány támogatásával – irányításával sikerült a MAORT magyarországi nyersolajtermelő kútjait ismét üzembe helyezni. 1945. március végétől 1947. májusig a cég vezérigazgatója és alelnöke, 1945-től az MTA levelező, 1946-tól 1949-ig rendes tagja volt. 1946 novemberében háborús bűntett, a német háborús célok kiszolgálása gyanújával nyomozást indítottak ellene, de a Budapesti Népügyészség még ebben a hónapban megszüntette a nyomozást, miután a Budapesti Főkapitányság Államvédelmi Osztályán tett vallomásában ismertette az általa irányított termeléscsökkentő szabotázst. 1948. augusztus 12-én koholt vádak alapján letartóztatták; ő lett a MAORT-per elsőrendű vádlottja, ugyanis a vádirat szerint a háború végét követően is hátráltatta a kitermelést, illetve a további kutatásokat. (A szabotázsvádat kihasználva szeptember 24-én államosították vállalatot.) A Budapesti Népbíróság Különtanácsa 1948. december 9-én első fokon halálra ítélte. A Népbíróságok Országos Tanács 1949. január 20-án a halálbüntetést életfogytiglan tartó fegyházra változtatta. Előbb Vácott, majd Budapesten raboskodott; büntetése alatt is több alkalommal végzett olaj- és földgázkutatásokat a volt MAORT, a Nehézipari Minisztérium, illetve a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium részére. Az ÁVH a tábor felállítását megelőzően vele készíttetett szakvéleményt a recski internálótábor vízellátásáról. Büntetését 1955. június 4-én három év próbaidőre felfüggesztették, majd 1960. május 10-én amnesztiában részesült. Szabadulása után 1962. évi nyugdíjazásáig az olajiparban dolgozott. Budapesten halt meg, sírja a zalaegerszegi Olajipari Múzeum területén van. Galgóczi Erzsébet róla mintázta Vidravas című regénye Simon Pál nevű hősét.
Vélemények, javaslatok