Pethő Tibor (1918-1996)
Budapesten született, apja a Magyar Nemzetet megalapító Pethő Sándor volt. Tanulmányait a Ludovika Akadémián és a budapesti közgazdasági egyetemen végezte. 1942-től a Magyar Nemzet szerkesztője volt. Részt vett a polgári ellenállási mozgalomban. 1945-ben a Szabad Szó munkatársaként dolgozott, majd 1946-tól a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályának a vezetője lett. 1948-tól a Szabad Szó, 1950-től az MTI, 1952-től a Magyar Nemzet, 1957-től a Hétfői Hírek külpolitikai rovatát vezette. 1953 után a Nagy Imre politikáját támogatók köréhez tartozott, 1956. június 6-án ott volt a pártból kizárt politikus hatvanadik születésnapját megünneplők között. 1956 decemberében a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küldöttsége nevében eredménytelenül tárgyalt Kádár Jánossal, Kállai Gyulával és Szirmai Istvánnal a betiltott Irodalmi Ujság és egyéb folyóiratok engedélyezésének ügyében. 1960-tól a Magyar Nemzet főmunkatársa, 1966-tól a szerkesztőbizottság tagja, 1973–1983 között, illetve 1991–1992 között a lap főszerkesztője, ezt követően a szerkesztőbizottság elnöke volt. 1976–1979-ig a Magyar Újságírók Szövetségének elnöki tisztét töltötte be, előtte 1966-tól, utána 1989-ig a szervezet alelnöke volt. 1976-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az alelnöke volt. 1967–1971, illetve 1975–1985 között országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. 1987-ben a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjává választották. 1989-től a Harang című hetilapot szerkesztette. 1963-ban Rózsa Ferenc-, 1986-ban Aranytoll-díjat kapott. 1995 után részt vett a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület megalakításában.
Vélemények, javaslatok