Pfeiffer Zoltán (1900–1981)
Budapesten született, apja ügyvéd, emellett egy papírfeldolgozó üzem tulajdonosa. 1923-ban jogi diplomát szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1928-ban, miután letette az egységes bírói-ügyvédi vizsgát, ügyvédi praxisba kezdett. 1931-ben belépett az FKGP-be, 1936-tól pártügyész, később főügyész lett. Az 1939. évi választások idején ő irányította az FKGP kampányát. A német megszállás után bujkálnia kellett; Dessewffy Gyulával együtt részt vett a Magyar Front megalakításában, szeptembertől az FKGP egyik képviselője volt az intézőbizottságban. A Szálasi-puccs után bekapcsolódott a fegyveres ellenállásba, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága tagja. 1945. februártól a párton belül megalakult ügyvédcsoport társelnöke, augusztustól az országos intézőbizottság, 1946. szeptembertől a Politikai Bizottság tagja. 1945. áprilistól az Ideigiglenes Nemzetgyűlés, októbertől a fővárosi törvényhatósági bizottság, novembertől a Nemzetgyűlés képviselője. Az új kormány megalakulása után kinevezték az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkárává, tisztét 1946. december 31-ig töltötte be. 1947. február 25-én védőügyvédként elkísérte a „köztársaság-ellenes összeesküvési ügyben” alaptalanul megvádolt Kovács Bélát a kihallgatásra. A munkáspártok nyomására 1947. február 28-án lemondott PB-tagságáról, majd március 10-én kilépett a pártból. 1947. augusztus elején a Magyar Függetlenségi Párt alapító elnöke, az Ellenzék című pártlap főszerkesztője. Az MFP az augusztus 31-i választásokon a szavazatok 13,4 százalékával, 49 képviselővel a második legerősebb ellenzéki párt lett az Országgyűlésben, de a baloldali pártok, az MKP-val az élen, elérték, hogy az Országos Választási Bizottság – törvénytelen módon – november 20-án megsemmisítette az MFP mandátumait. Pfeiffer november 4-én a várható letartóztatás elől elmenekült az országból; távozása után szinte azonnal, november 23-án megfosztották magyar állampolgárságától. Az USA-ban telepedett le, 1949-től a Magyar Nemzeti Bizottmány, 1950-től a bizottmány végrehajtó bizottsága tagja, az igazságügyi és a sajtóbizottság vezetője. Az Európai Rab Nemzetek Közgyűlésben a magyar emigráció képviseletében a tájékoztatási bizottság alelnöke. Több emigráns lap szerzője, 1948-ban rövid ideig az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője, majd 1950 és 1960 között Független Magyarország címmel egy önálló rovat irányítója. 1958-tól a Magyar Bizottság tagjaként folytatta a politizálást. New Yorkban hunyt el.
Vélemények, javaslatok