Porffy György (1910-1950)
Budapesten született. 1932-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát. A miskolci tüzérosztálynál csapattiszti szolgálatot teljesített. 1942 nyarán a 2. magyar hadsereg állományában frontszolgálatra vezényelték, egy tüzér mérőszázad parancsnoka lett. A doni harcokban megsebesült, 1943. január 20-án szovjet fogságba esett. A hadifogolytáborban több a szovjet hatóságokhoz intézett beadványában javasolta egy magyar légió megalakítását. Elvégezte a krasznogorszki antifasiszta iskolát, majd partizánkiképzést kapott. Csoportjával 1945-ben került vissza Magyarországra. Bekapcsolódott a demokratikus honvédség felállításába, az 1. gyaloghadosztály 1. tábori tüzérezrede osztályparancsnoka lett, 1945 áprilisától őrnagyi rangban. Egységét osztrák területen vetették be. 1945. szeptembertől ezredesi rangban Budapest városparancsnoka. 1946–1949 között Pécsett, illetve Miskolcon szolgált. 1949. júniusban vezérőrnaggyá léptették elő, ő lett a tüzérség szemlélője. 1950. május 21-én a katonai vezetők ellen indított koncepciós eljárás keretében letartóztatták, augusztus 10-én első, majd 17-én másodfokon is halálra ítélték, és kivégezték. 1954 augusztusában részlegesen rehabilitálták. 1956. október 13-án a többi kivégzett főtiszttel együtt ünnepélyesen újratemették. Az ellene hozott törvénysértő ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1990. október 1-jén hatályon kívül helyezte.
Vélemények, javaslatok