Rajk Lászlóné Földi Júlia (1914–1981)
Budapesti munkáscsaládból származott, eredeti foglalkozása védőnő volt. 1936–1939 között Párizsban élt, a Francia Kommunista Párt tagja volt. Hazatérte után 1941-ben felvették az illegális kommunista pártba. 1944-ben Rajk Lászlóval együtt letartóztatták, 1945 tavaszán Ausztria területén szabadult ki a fogságból. 1945 nyarán a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára, 1946–1948 között országos főtitkár, 1948–1949-ben az MNDSZ elnöke volt. Férje letartóztatását követően, 1949. május 30-tól házi őrizetben volt, majd őt is letartóztatták. Néhány hetes gyermekét elszakították tőle, és álnéven egy budapesti gyermekotthonban helyezték el. Dr. Szebenyi Endre és társai ügyében 1950. március 20-án, illetve május 20-án koholt vádak alapján ötévi fegyházbüntetésre ítélték. Miután 1954. június 14-én szabadon engedték, és 1955-ben rehabilitálták, könyvtáros lett a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Kiszabadulása után elszánt küzdelmet folytatott kivégzett férje ártatlanságának és Rákosi bűnösségének nyilvános kimondásáért; egyik nagy hatású felszólalása a Petőfi Kör 1956. június 18-i partizántalálkozóján hangzott el. A Nagy Imre körül csoportosuló pártellenzékhez tartozott. 1956. október 6-án férje, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András újratemetése politikai tüntetéssé vált; a ravatalnál akaratának megfelelően Szász Béla, az egykori vádlott-társ is megszólalhatott. 1956. október 19-én a férje rehabilitációja után kapott összeget nyilvánosan felajánlotta a népi kollégiumok újjászervezésére. 1956. november 4-én gyermekével a jugoszláv követségre menekült. A Nagy Imre-csoporttal együtt Romániába, Snagovba deportálták, és csak 1958-ban, a Nagy Imre-per után térhettek haza. A későbbiekben a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt. Saját kapcsolatai és gyermeke, ifjú Rajk László révén részt vett a demokratikus ellenzék szervezkedésében. Budapesten hunyt el.
Vélemények, javaslatok