Rákosi Mátyás (1892-1971)
1892-ben született Adán kiskereskedő családban. A soproni reáliskolában, majd a szegedi Magyar Királyi Főreáliskolában tanult. Érettségi után a Keleti Kereskedelmi Akadémián szerzett 1912-ben okleveles kereskedői képesítést. 1912–1914 között nemzetközi kereskedelmi cégeknél gyakornokoskodott Hamburgban és Londonban. 1910-ben belépett az SZDP-be. 1911-ben rövid időre bekapcsolódott a Galilei-kör munkájába. 1914-ben hazatért és önkéntes katonai szolgálatra vonult be. 1915 elején hadapródjelöltként a keleti frontra vezényelték. 1915 áprilisában orosz hadifogságba esett. 1918 elején megszökött, és májusban tért vissza Magyarországra. A Szabadkán állomásozó honvédgyalogezred kiképzőtisztje lett. 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett. 1919. február 20-án a KMP vezetőségi tagjaként őt is letartóztatták, március 21-én szabadultak. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a kereskedelmi népbiztos helyettesévé nevezték ki és tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak is. Április 3-tól népbiztosként a Szociális Termelés Népbiztosságát irányító kollégium és a Legfőbb Népgazdasági Tanács tagja. Április végén a déli frontra vezényelték politikai komisszárnak. 1919. június 24-én a Kormányzótanács Központi Ellenőrző Bizottság tagjává választották. Július 17-én kinevezték a Vörös Őrség országos parancsnokává. 1919. augusztus 1-jén Bécsbe menekült, ahol a többi kommunista emigránssal együtt internálták. 1920-ban szabadon bocsátották, majd egy május 1-i beszéde után kitoloncolták, és örökre kitiltották Ausztriából. Szovjet-Oroszországba ment, és bekapcsolódott a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának munkájába, majd 1921-től a szervezet egyik tikára. 1924-ben illegálisan visszatért Magyarországra. A bécsi 1925-ös KMP újjáalakuló kongresszuson a KB tagjává választották, és a hazai titkárság vezetésével bízták meg. 1925 szeptemberében Magyarországon letartóztatták és lázadás bűntettével, köztörvényes bűnözőként a Budapesti Büntető Törvényszék 1926 augusztusában 8 és fél év börtönbüntetésre ítélte. Kiszabott büntetése leteltekor a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt állították bíróság elé, és a Budapesti Büntető Bíróság 1935 februárjában életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtotta. Államszerződést követően 1940-ben azzal a feltétellel engedték szabadon, ha azonnal a Szovjetunióba távozik. Moszkvában a magyar kommunista emigráció vezéralakja és a moszkvai Kossuth Rádió egyik szerkesztője lett. 1945. január 30-án tért vissza Magyarországra. 1945 február 22-én az MKP debreceni és budapesti egyesült KV főtitkára lett. Az 1945-ös választásokat követően november 15-től államminiszter. Az1947-es választások után miniszterelnök-helyettessé és államminiszterré nevezték ki. 1948. március 10-én megválasztották a MKP-SZDP Közös PB tagjává, majd március 19-én az elnökévé. 1948. június 12-én, a Magyar Dolgozók Pártja alakuló kongresszusán megválasztották a párt főtitkárává. 1949. február 1-jén az alakuló Magyar Függetlenségi Népfront elnöke, az 1949-es választások után – megtartva korábbi tisztségeit – az Államvédelmi Bizottság elnöke lett. 1952. augusztus 14-én az Országgyűlés megválasztotta a Minisztertanács elnökévé. 1953. júniusban leváltották a Minisztertanács elnöki tisztéből. A Nagy Imre képviselte új szakasz politikáját nem fogadta el, állandó harcot folytatott a miniszterelnök, illetve az általa képviselt korrekció ellen. Nagy része volt abban, hogy 1955 januárjában már Nagy Imrét bírálták meg Moszkvában, és ismét egyértelműen Rákosi került a magyar vezetés élére. Az egyre halmozódó bel- és külpolitikai gondokkal azonban nem tudott megbirkózni, az 1956. július 18–21-i MDP KV ülésen – megromlott egészségi állapotára hivatkozva – leváltották első titkári pozíciójáról, és nem került be a PB tagjai közé sem, „gyógykezelésre” a Szovjetunióba utazott. A forradalom idején Moszkvában tartózkodott. Az SZKP KB Elnökség 1956. november 5-i ülésén a hatalomból való végleges eltávolításáról határozott. Ezután többször fordult az SZKP KB-hoz és magához Hruscsovhoz levélben, amelyben visszatérését sürgette. Az MSZMP IKB 1957 februárjában úgy döntött, hogy Rákosi 5 évig nem térhet vissza Magyarországra. 1957. április 18-án az SZKP KB helybenhagyta az MSZMP IKB ezen határozatát, ezért Rákosit 1957 júniusában Moszkvából előbb Krasznodarba, majd Tokmakba (Kirgizia), végül Gorkijba telepítették. 1957. május 5-én megfosztották képviselői mandátumától. 1960. november 1-jén az MSZMP Politikai Bizottsága felfüggesztette párttagságát, majd 1962. augusztus 16-án kizárták a pártból. 1970 áprilisában az MSZMP KB plénumán engedélyezték volna hazatérését, ha írásban kötelezettséget vállal, hogy nem fog politizálni, ebbe azonban Rákosi nem egyezett bele. 1971. február 5-én Gorkijban halt meg. Hamvait február 16-án titokban szállították haza.
Vélemények, javaslatok