Révay Kálmán (1911-1950)
Dunaharasztiban született, apja ismert jogász volt. A gimnázium után letöltött sorkatonai szolgálatot követően a Ludovika Akadémián tanult tovább, 1934-ben huszártisztté avatták. A második világháború idején csapattisztként, a hátországban szolgált. A német megszállás után beadta a nyugdíjazási kérelmét, ami alapján 1944 szeptemberében századosként tartalékállományba helyezték. Tartsay Vilmos századoson keresztül kapcsolatba került a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával, és bekapcsolódott a katonai vezérkar munkájába. November 22-én árulás folytán a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék a vezérkar többségével együtt őt is letartóztatta, a hadbíróság a katonai vezetők elleni per negyedrendű vádlottjaként december 8-án halálra, majd kegyelemből tízévi fegyházbüntetésre ítélte. December 11-én, a Margit körúti fogház evakuálása során Sopronkőhidára szállították, majd 1945. március 29-én az előretörő Vörös Hadsereg elől a foglyokat gyalogmenetben Németországba hurcolták; május 4-én Oberaudorfban amerikai csapatok szabadították ki a fogságból. Az ellenállási mozgalomban és a fogságban szoros kapcsolatba került kommunista politikusokkal, többek között Rajk Lászlóval és Markos Györggyel. 1945 augusztusában szolgálattételre jelentkezett a Hadügyminisztériumban. Ellenállási érdemeiért ezredessé léptették elő. Belépett az MKP-be, elvégezte a három hónapos pártiskolát, a katonai bizottság tagja lett. A minisztériumban Tombor Jenő miniszter szárnysegédje volt. 1947-ben megbízták a Honvéd Kossuth Akadémia megszervezésével, az intézmény első parancsnokává nevezték ki. 1948-ban elérte a vezérőrnagyi rendfokozatot. 1949 nyarán, miután átszervezték a tisztképzést, a páncélos csapatok főszemlélője lett. 1950. május 21-én koholt vádak alapján letartóztatták, Sólyom László és társai perében zárt tárgyaláson augusztus 10-én, majd másodfokon 17-én halálra ítélték, és 19-én kivégezték. 1954. szeptember 17-én a Katonai Felsőbíróság részben rehabilitálta. Ünnepélyes újratemetésére a perben kivégzett tábornoktársaival együtt 1956. október 13-án került sor. A Legfelsőbb Bíróság 1990. október 1-jén minden vád alól felmentette.
Vélemények, javaslatok