Sarkadi Imre (1921-1961)
Debrecenben született, apja adófőellenőr, anyja tanítónő volt. 1939-ben érettségizett a Református Kollégiumban, majd 1943-ig a jogtudományi karon folytatta tanulmányait. Közben volt gyógyszerészsegéd, a Debreceni Újság–Hajdúföld nyomdai korrektora, s tudósításokat írt a Nemzeti Sportnak is. 1945-ben a Tiszántúli Népszava munkatársa, majd a debreceni Szabad Szó szerkesztője lett. 1946-ban Budapestre költözött, a Szabad Szó munkatársa volt, és színházi jegyzeteket írt a Válaszba. 1947–1948-ban a Magyar Rádió munkatársaként a Falurádió című műsort szerkesztette, azonban politikai okok miatt elbocsátották állásából. 1949-ben a MAFILM dramaturgja, majd 1950-ben a Művelt Nép segédszerkesztője lett. 1953-ban Balmazújvárosban tanított. 1954–1956 között a Csillag szerkesztőbizottsági tagja, majd – szintén 1956-ban – az Irodalmi Ujság munkatársa lett. 1950–1953 között irodalmi munkáiban feltétel nélkül támogatta a fennálló rendszert. 1953–1956 között a Nagy Imre-féle politika híve lett, fölszólalt a törvénytelenségek ellen, de a hitét is meg akarta tartani. A szemléleti kilátástalanság 1955-től erősödött fel írásaiban. 1955–1957-ben a Madách Színház dramaturgja volt. 1960-ban gyári munkásként dolgozott. A forradalom leverése után hosszú ideig nem írt. Utolsó négy munkájában (Bolond és szörnyeteg, Oszlopos Simeon, A gyáva, Elveszett paradicsom) a kialakuló konszolidációs világ hazugságainak morális és filozófiai problémáit jelezte nagy erővel, még e jelenségek általános felismerése előtt. 1961. április 12-én lezuhant Kondor Béla lakásának erkélyéről meghalt. Máig tisztázatlan, hogy öngyilkos lett, vagy baleset történt.
Vélemények, javaslatok