Serédi Jusztinián (1884-1945)
A Pozsony vármegyei Deákiban, szlovák eredetű iparos családban született, eredeti neve Szapucsek György; szülei tizenegy gyermeke közül ő volt a tizedik. Tehetségére plébánosa, Gulyás Elek figyelt fel, s bírta rá édesapját, hogy taníttassa. A pozsonyi katolikus gimnázium első hat osztályának elvégzése után, 1901-ben felvették a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, ekkor kapta a Jusztinián nevet. A középiskolát Pannonhalmán, illetve Győrben fejezte be. A teológiát a római bencés Szent Anzelm Egyetemen végezte. A doktorátus megszerzése után hazatért Pannonhalmára, ahol 1908. július 14-én áldozópappá szentelték. Ugyanazon év őszétől, Rómába viszatérve a Gasparri bíboros vezette egyházjogi kodifikáló bizottság munkatársa és a Szent Anzelm Egyetemen a kánonjog tanára. 1918-ban tábori lelkész Esztergomban. Az első világháború után ismét Rómában élt, a bencés kongregáció ülésén a magyar bencés rend képviselője, a vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsnoka, majd a magyar egyházmegyék ügyvivője lett a Szentszéknél. Az ő munkája a Codicis Juris Canonici Fontes című kilenckötetes mű, amely az új kánonjog forrásait tartalmazta. Egyházjogi teljesítményét az oxfordi egyetem 1936-ban díszdoktori címmel ismerte el. XI. Piusz pápa 1927. november 30-án – annak ellenére, hogy a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket jelölte– esztergomi érsekké nevezte ki, s még ugyanebben az évben bíborosi rangra emelte, majd 1928. január 8-án személyesen püspökké szentelte. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatóvá, 1934-ben tiszteletbeli taggá választotta. A felsőház tagjaként 1935-ben törvényjavaslatot terjesztett elő a polgári házassági kényszer eltörléséről, és az egyházak előtt kötött házasságok állami elfogadásáról. A magyar katolikus egyház fejeként mindenben XII. Piusz pápa álláspontját követte a szélsőjobboldal megítélésében, állást foglalt az alkotmányos rend védelmében, tiltakozott a fajelmélet ellen. Az ország német megszállása után fellépett a zsidók, különösen a zsidó származású katolikusok védelmében. Az Országtanács 1944. október 27-i ülésén jogilag törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és nem jelent meg a nemzetvezető november 4-i eskütételén. Esztergomban hunyt el.
Vélemények, javaslatok