Slánský, Rudolf (1901–1952
A Plzeň melletti Nezvěstićeben született zsidó családban. Tanulmányait követően újságíró lett. 1921-ben a cseh kommunista párt alapító tagja volt. 1929-ben beválasztották mind a Központi, mind a Politikai Bizottságba, Gottwald mellett ő számított a második embernek. A müncheni egyezmény és Csehszlovákia felosztása után a Szovjetunióba menekült; a második világháború alatt a határon túli partizánmozgalomban harcolt: 1944-ben az Ukrán Partizánvezérkar tagja, egyben a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik vezetője lett. 1945-től Moszkva bizalmi embereként a kommunista párt főtitkárává választották. A szilárdan sztálinista politikust hatévnyi, a pártvezetés csúcsán eltöltött idő után, 1951 szeptemberében a gazdaságszervezésben elkövetett hibák miatt leváltottákfőtitkári posztjáról, s miniszterelnök-helyettessé “fokozták le”. 1951. november 23-án letartóztatták, s közel egy év előkészítés után egy a magyarországi Rajk-per mintájára (Slánský esetében a jugoszláv helyett az angol–amerikai és a cionista vonal volt a meghatározó) megrendezett koncepciós per (1952. november 20–27.) fővádlottjaként tizenegy társával együtt halálra ítélték, majd december 3-án kivégezték. 1963-ban a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól; teljes rehabilitációjára 1968-ban került sor.
Vélemények, javaslatok