Szeder Ferenc (1881–1952)
Szentesi szegényparaszti családban született. A négy elemi befejezése után cselédnek állt, 1896-ban csatlakozott a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségéhez, majd 1987-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Írásai jelentek meg a Földmívelő, a Világszabadság és a Földmívesek Lapja című újságban. Az 1900-as évek elején kubikosként többfelé megfordult a Monarchia területén, sőt Németországban is dolgozott. 1910–1919 között a párt miskolci titkára, a helyi földmunkás-szakszervezet vezetőségi tagja, valamint a Népszava munkatársa. 1913-tól a városi munkásbiztosító pénztár tisztviselője. 1915-ben behívták katonának, és a galíciai fronton szerzett sérülése miatt 1918-ban rokkantként leszerelték. A Tanácsköztársaság alatt a Borsod megyei direktórium tagja, mezőgazdasági megbízott. Az intervenciós csehszlovák egységek Theresienstadtba internálták, hazatérve a magyar hatóságok letartóztatták, de perre nem került sor. 1920-tól a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége központi titkára, majd elnöke. Szentesre visszatérve a vidéki pártszervezés irányítója, 1923-tól az országos vezetőség tagja. 1922-ben országgyűlési képviselővé választották. Az 1926. évi szavazást elveszítette. 1929-től a Pest megyei törvényhatósági bizottság tagja, majd 1931-ben ismét országgyűlési mandátumhoz jutott. 1935-ben nem járt sikerrel, de 1939-ben harmadszor is képviselő lett. A Szociáldemokrata Párt egyik vezető agrárpolitikusa, az 1930-as szociáldemokrata agrárprogram egyik kidolgozója, 1934-ben, majd 1942 és 1945 augusztusa között a párt főtitkára, emellett 1936-tól ellátta a vidéki titkári feladatokat is. A német megszálláskor letartóztatták, de sikerült megszöknie, Tolnán várta be a Vörös Hadsereget. 1945 áprilisától parlamenti képviselő, 1945-ben a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, 1945. decembertől a köztársasági elnök megválasztásáig a Nemzeti Főtanács tagja. 1947–1948-ban az Országgyűlés háznagya. Szintén 1947-től az Országos Nemzeti Bizottság és a Pest megyei törvényhatósági bizottság tagja. 1945. augusztus–1948. március között az SZDP főtitkárhelyettese, az országos vezetőség és a politikai bizottság tagja, egy ideig az agrárpolitikai osztály vezetője. 1946–1948 között a Föld és Szabadság szerkesztője. Bekerült a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége intézőbizottságába. Ellenezte a két munkáspárt egyesítését, ezért az 1948. márciusi pártkongresszuson kizárták az SZDP-ből, majd április 26-án – sok más „jobboldali” szociáldemokratával együtt – megfosztották képviselői mandátumától. 1950. június 10-én koholt vádak alapján letartóztatták, és szeptemberben 13-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Budapesten raboskodott, a fizikai bántalmazások következtében a börtönben hunyt el. 1962. augusztus 6-án rehabilitálták.
Vélemények, javaslatok