Sztálin, Joszif Visszarionovics(eredetileg Dzsugasvili) (1879-1953)
A grúziai Goriban született, apjának cipészműhelye volt. 1894-ben a tifliszi pravoszláv papnevelő intézet növendéke lett 1898-ban csatlakozott a helyi szociáldemokrata mozgalomhoz, amiért 1899-ben kicsapták a szemináriumból. A Lenin szerkesztette Iszkra révén kapcsolatba került az OSZDMP-vel (mozgalmi neve Koba). 1901-ben letartóztatták, és 1903 őszén száműzték Szibériába. Megszökött, azonban 1917-ig még többször ítélték száműzetésre, utolsó fogságából az 1917. februári forradalom szabadította ki. 1917-ig elsősorban a Kaukázuson túli területeken végzett pártmunkát. 1904-től bolsevik elveket vallott. 1912-ben a prágai pártkonferencián távollétében kooptálták a KB-be. 1913-tól használta a Sztálin nevet. 1917. márciusban beválasztották a KB Orosz Irodájába, egyúttal bekerült a Pravda szerkesztőségébe. A november 7-i bolsevik hatalomátvétel után 1923-ig a nemzetiségi ügyek népbiztosa volt. 1919-ben beválasztották a Politikai, valamint a Szervező Irodába. Ugyancsak 1919-től 1922-ig az állami ellenőrzés népbiztossága élén is ő állt. 1922. áprilistól töltötte be a KB – eredetileg inkább adminisztratív feladatkörrel járó – főtitkári tisztét; a tisztség átalakítása fokozatosan egyre nagyobb, döntő befolyást biztosított számára a pártapparátusban. Az ekkor már nagybeteg Lenin megpróbált rámutatni egyeduralmi törekvéseire, de Sztálinnak sikerült őt elszigetelnie a külvilágtól. Lenin halála után kiszorította a hatalomból legfőbb riválisát, L. D. Trockijt – Sztálin a világforradalom helyett a szocializmus egy országban való megvalósíthatóságát hirdette – , majd sorra leszámolt az ellenzék többi képviselőjével, illetve saját korábbi szövetségeseivel. Az 1920-as évek végétől erősen központosított, a nehézipar fejlesztésére koncentráló gazdaságpolitikát vezetett be. Az 1930-as években már korlátlan hatalommal rendelkezett, az élet minden területét – a gazdaságtól a kultúráig – ellenőrizte, óriási mértékű személyi kultusz vette körül, az általa gyakorolt terror azonban ennek ellenére mind tömegesebbé vált. Hatalma biztosítékául bizalmi embereit állította a politikai rendőrség élére, koncepciós kirakatperekben kivégeztette szinte az összes régi bolsevik politikust. 1937-ben szabályosan lefejezte a Vörös Hadsereget: az 5 marsallból és a 15 hadtestparancsnokból 2-2, az 57 hadtestparancsnokból 7, a 186 hadosztályparancsnokból 32 fő maradt életben. A mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, a nehézipar munkaerő-szükségletének biztosítása több millió áldozattal járt. Kollektív büntetésként bevezette az egész társadalmi rétegeket, illetve etnikai csoportokat sújtó kitelepítést. A Gulágoknak nevezett kényszermunkatáborokban szintén milliók vesztették életüket. A Komintern a nemzetközi kommunista mozgalom felett is ellenőrzést biztosított számára, így a "tisztogatások" a külföldi kommunista vezetőkre is kiterjedtek. 1941. május 2-án átvette a Népbiztosok Tanácsa elnöki (miniszterelnöki) tisztét, ezzel formálisan is egyesítette a párt és az állam vezetését. A két világháború között külpolitikáját – a Szovjetunió nemzetközi elszigeteltsége miatt is – passzivitás jellemezte. Miután nem sikerült szövetséget kötnie Nagy-Britanniával és Franciaországgal, röviddel a második világháború kitörése előtt megegyezett a náci Németországgal Lengyelország és más kelet-európai területek felosztásáról. Az országa elleni német támadást mégsem sikerült megakadályoznia, és hibás politikája, majd téves helyzetértékelései kezdetben tovább fokozták a hadsereg veszteségeit. 1941.június 30-tól a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottságának elnöke, július 19-től hadügyi népbiztos (az 1946. évi átszervezés után 1947-ig a szovjet fegyveres erők minisztere is), majd 1941. augusztus 8-tól a Legfőbb Főparancsnokság Főhadiszállása parancsnokaként a Vörös Hadsereg főparancsnoka lett. 1943. március 7-től marsalli rangban, 1945. június 28-tól generalisszimuszként irányította az országot. A német támadás után összefogott az angol–amerikai antifasiszta koalícióval. A győztesen befejezett világháború következtében a szovjet birodalmat stratégiai fontosságú területekkel növelte meg, és befolyását kiterjesztette Kelet-Közép-Európára kommunista rendszereket juttatva hatalomra ezekben az országokban is. A Komintern utódaként a – a francia és az olasz párt kivételével – az európai pártok politikájának összehangolása és ellenőrzése céljából a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját1947-ben létrehozta. A Szovjetuniót sújtó terror – amelyet a sztálini mintát másoló vazallus államokban is bevezettek – élete végéig nem mérséklődött. Halála után bebalzsamozott holttestét Lenin földi maradványai mellé helyezték. Személyét és politikáját utóda, Ny. Sz. Hruscsov 1956-ban az SZKP XX., majd 1961-ben a XXII. kongresszuson élesen megbírálta. A XXII. kongresszus után földi maradványait eltávolították a Lenin-mauzóleumból.
Vélemények, javaslatok