Togliatti, Palmiro (1893-1964)
Genovában született. A torinói egyetemen jogi tanulmányokat folytatott. A baloldali meggyőződésű Togliatti már diákévei alatt a szocialista ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, 1914-ben pedig belépett az Olasz Szocialista Pártba. 1919-ben az Avanti! című pártlap torinói kiadásának szerkesztője lett. 1919. májustól A. Gramsci és U. Terracini mellett a L’Ordine Nuovo című hetilap szerkesztőségének vezetője, 1921-ben a lap körüli forradalmi csoportból kinőtt kommunista párt egyik alapítója volt. 1922-ben beválasztották a párt Központi Bizottságába, 1923-ban a Végrehajtó Bizottságba. Gramsci letartóztatása után, 1927-től átvette az illegalitásba kényszerült párt vezetését, és haláláig a kommunista párt főtitkára maradt. 1924-ben a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának, 1928-ban Elnökségének is a tagja lett. 1936–1939 között a Nemzetközi Brigádok szervezőjeként vett részt a spanyol polgárháborúban. A második világháború idején a moszkvai rádió olasz adásának vezetője volt. 1944 márciusában visszatért Olaszországba, és bekapcsolódott az ellenállási mozgalom irányításába. 1944. júniustól haláláig az általa alapított Rinascita című lap főszerkesztője volt. 1944-ben a Badoglio tábornok vezette egységkormányban tárca nélküli miniszter lett, 1944–1945-ben Ivanoe Bonomi kormányának miniszterelnök-helyettese, 1945–1946-ban pedig az Alcide De Gasperi-kabinet igazságügy-minisztere. A kommunista frakció parlamenti vezetőjeként 1948. július 14-én merényletet kíséreltek meg ellene. A társadalom forradalmasítását – a háború utáni nemzetközi helyzet figyelembevételével – parlamentáris úton képzelte el,hosszú átmeneti időszak beiktatásával. 1956 után megalkotta a policentrizmus eszméjét, amelynek lényege az egység létrehozása volt a sokszínűségben. Az 1956-os magyarországi eseményeket értékelve elkerülhetőnek tartotta a szovjet beavatkozást, de magát a forradalmat horthysta restaurációnak minősítette. Jaltában érte a halál.
Vélemények, javaslatok