Veres Péter (1897-1970)
1897. január 6-án született Balmazújvárosban. 12 éves korától dolgozott cselédként, gulyásbojtárként, napszámba járt, később vasúti pályamunkás volt. 1917-től katona az olasz fronton. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor otthon volt szabadságon, tagja lett a helyi direktóriumnak. Májusban román fogságba esett, internálták. 1920-ban térhetett haza, itthon 1919-es szerepe miatt bebörtönözték, 1922-ben szabadult. Részt vett a földmunkásmozgalomban. Első tanulmánya 1928-ban jelent meg a Századunk című folyóiratban. A különböző újságokban (Népszava, Föld és Szabadság, Gondolat, Kelet Népe, Korunk) megjelent írásai a földkérdéssel és a parasztsággal foglalkoztak. 1933-ban részt vett a szociáldemokrata kongresszuson. Első kötete,„Az Alföld parasztsága" című szociográfiája 1936-ban látott napvilágot. A Márciusi Front egyik vezetője, 1939-től a Nemzeti Parasztpárt alapító tagja. Részt vett a kormány által szervezett 1942-es lillafüredi írótalálkozón. A népi írók 1943-as balatonszárszói találkozóján a háború utáni baloldali fordulat szükségességéről tartott előadást. Három alkalommal hívták be munkaszolgálatra, 1944 augusztusától Budapesten bujkált. 1945 elején Debrecenben a Nemzeti Parasztpárt, majd az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke is lett. A Budapesti Nemzeti Bizottság, majd a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagja. Támogatta az együttműködést a kommunista párttal. 1945 áprilisától a Nemzetgyűlés tagja, haláláig parlamenti képviselő. 1947–48-ban újjáépítési és közmunkaügyi, majd rövid időre honvédelmi miniszter. 1948-ban jelent meg „A paraszti jövendő” című munkája, melyben a kisparaszti gazdaságok életképessége mellett érvelt. A szövetkezetesítés időszakában nézeteit elítélték, személyét háttérbe szorították. Az ötvenes években elsősorban önéletrajzi ihletettségű, szociografikus szépirodalmi műveket írt. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1954-től 1956-ig az Írószövetség elnöke, tagja a Hazafias Népfront Országos Elnökségének. 1956. október 23-án a Bem-szobornál ő olvasta fel az Írószövetség kiáltványát. 31-én a Nemzeti Parasztpárt újjáalakuló ülésén az irányító testület tagja lett, bár többen támadták kommunistákkal együttműködő múltja miatt. A forradalom célkitűzéseit magáénak vallotta, de nem vállalt tevékeny szerepet. A népi írókról hozott 1958-as párthatározat őt is megbírálta, irodalmi szereplése elé azonban nem gördítettek akadályt. A HNF Országos Tanácsa elnökségének tagjává választották. Alapító tagja lett az 1959 őszén újjászervezett Írószövetségnek. 1970-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét. 1970. április 16-án halt meg Budapesten.
Vélemények, javaslatok