Veress Lajos, dálnoki (1889-1976)
Sepsiszentgyörgyön született székely nemesi (lófő) családban. 1910-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát, az első világháborúban csapattisztként szolgált, és többször megsebesült. 1923-ban elvégezte a hadiakadémiát, vezérkari tiszt lett, a 7. vegyesdandár kiképzési vezetője, 1925-től pedig a Ludovika Akadémia tanára. 1933-tól az 1. lovas hadosztály vezérkari főnöke, 1935–1938 között a bécsi magyar követség katonai attaséja, 1938–1939-ben dandárparancsnok volt. 1940-ben elérte a tábornoki rendfokozatot, vezérőrnagyként a kecskeméti 2. lovasdandár parancsnokává nevezték ki. 1942 nyarától a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának volt a parancsnoka. Még a doni katasztrófa előtt hazavezényelték, 1942. november 15-től a kolozsvári IX. hadtest parancsnokaként szolgált. Az 1944. március 19-i német megszálláskor mozgósította egységét, majd Horthy Mikló>s kormányzó magatartását látva visszavonta a parancsot. 1944 augusztusától vezérezredes lett, és kinevezték az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnokává. Az október 15-i kiugrási kísérlet előtt a kormányzó akadályoztatása esetére helyettesévé (homo regius) nevezte ki. Horthy proklamációja után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de németbarát tisztjei árulása folytán a német hadsereg letartóztatta, és átadta a nyilas hatóságoknak; a hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte. Sopronkőhidán őrizték, ahonnan az evakuálás során, 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött. 1945. áprilistól 1946. januárig a kiskőrösi szovjet internálótáborban őrizték. Szabadulása után igazolták, de az MKP megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba. 1946 szeptemberében nyugdíjazták. Volt tiszttársaival, köztük az angolszász kapcsolatokkal rendelkező, ugyanakkor Magyar Közösség-tag Szent-Miklóssy István őrnaggyal való rendszeres találkozásaikra felfigyeltek a HM Katonapolitikai Osztályának nyomozói. Mivel a december 16-i letartóztatást elkerülte, illegalitásba vonult, de hamarosan felfedték a búvóhelyét; 1947. január 16-án vették őrizetbe. Az FKgP szétzúzását célzó, ún. köztársaság-ellenes összeesküvési ügyben hamis vádak alapján 1947. április 16-án első fokon halálra, majd május 30-án másodfokon kegyelemből életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1956. október 28-án a felkelők kiszabadították Márianosztráról; november 3-án elhagyta az országot, Londonban telepedett le, és házgondnokként tartotta fenn magát. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség, majd 1970-ben az Európai Szabad Magyar Kongresszus elnökévé választották. Az angol fővárosban érte a halál.
Vélemények, javaslatok