1945. évi választások: 1945 novemberében Magyaro.-on demokratikus, többpárti (® többpártrendszer), szabad választásokat rendeztek, amelyeket a nyugati hatalmak is elismertek. Az ~ azon ® FKgP gyõzött és tett szert a szavazatok abszolút többségére 57,03%-kal. Második lett az ® SZDP 17,41, harmadik az ® MKP 16,95 és negyedik az ® NPP 6,87%-kal. Az elõzetes megállapodások szerint koalíciós kormány alakult a fentebb felsorolt négy párt részvételével, amelyben a kulcstárcákat – pl. a belügyminiszterit – a kommunisták szerezték meg.

“A demokratikus államrend és a köztársaság büntetõjogi védelmérõl”: 1946. március 12-én a nemzetgyûlés elfogadta az 1946. évi II. tc.-et ~ . A törvény igen széles hatókörû és rendkívül szigorú volt a bûncselekménynek, ill. vétségnek minõsített esetekben. Maximális szigorral büntette a köztársaság-ellenes szervezkedést és propagandát. Nemcsak az elkövetõket sújtotta, hanem azokat is, akik tudtak róla, és nem jelentették idõben. A törvény mintegy jogalapot teremtett az ® MKP ® szalámitaktikájához, hathatós eszközt biztosított minden a kommunista hatalommal szembeni polgári demokratikus próbálkozás ellenében. A törvényt minden koncepciós perben alkalmazták.

A Magyar Népköztársaság alkotmánya: az alkotmány az állam alaptörvénye, amely meghatározza az állampolgárok alapvetõ jogait, kötelességeit, az államszervezet felépítését és mûködési rendjét, a hatalmi viszonyok és a hatalmi ágak (törvényhozói, végrehajtói, bírói) megoszlását, mûködését. Az 1936. évi szovjet alkotmány mintájára készült ~ az ún. „ szocialista alkotmány” , 1949. augusztus 20-án lépett életbe (XX/1949. tc.). Rögzítette, hogy Magyaro. ® államformája népköztársaság, „ minden hatalom a dolgozó népé” , amely egyetlen “marxista-leninista” pártban, az ® MDP-ben testesült meg. Rendelkezett az® Elnöki Tanács felállításáról – az addigi köztársasági elnök helyett –, amely törvényerejû rendeletet is alkothatott, korlátozva ezzel az országgyûlés törvényalkotói jogát. Többször hajtottak rajta végre módosítást (1972, 1989, 1990).

adminisztratív módszerek: a hatósági kényszereszközök eufemintikus megnevezése. ~ rõl, intézkedésrõl beszéltek, pl. amikor büntetojogilag jártak el a munkából késõkkel vagy a selejtet termelõkkel szemben, vidéken pedig a beadási- és egyéb (® begyûjtés) kötelezettségeket nem vagy nem idõre teljesítõkkel szemben.

agitátor: politikai pártok, csoportosulások ideológiájának, politikai céljainak, jelszavainak terjesztõje a tömegek körében. Az ~ szándéka az, hogy pártjának minél szélesebb tömegbázist biztosítson, annak népszerûsítse eszméit, érthetõvé, vonzóvá tegye politikai programját. Sikerének feltétele a célzott társadalmi réteg sajátosságainak, helyi viszonyainak jó ismerete, a megfelelõ hang kialakítása. Az ~ eszközei lehetnek csoportos vagy egyéni beszélgetések, gyûlések, kiadványok, újságcikkek, plakátok, filmek, rádió- és TV-mûsorok stb. Mivel a szocializmusban az ~ az állampárti ideológia terjesztõje volt, a szó hamar pejoratív jelentésûvé vált.

Akadémia utcai pártközpont: az Akadémia utca 17-es számú házban mûködtek az ® MDP központi vezetõ szervei, lényegében innen irányították az országot.

államforma: az állam módszereit, szervezetét, irányítási rendszerét meghatározó intézmények jellemzésére használatos kategória, amely alapján osztályozzák az államokat. Az államhatalom gyakorlásának módja nagyon különbözõ lehet az azonos elnevezésû ~ kban: egy abszolutisztikus királyságban vagy egy alkotmányos királyságban, egy polgári demokratikus köztársaságban vagy egy diktatórikusan irányított szocialista köztársaságban.

Állami Egyházügyi Hivatal: 1951 májusában (I/1951. tc.) létrehozott országos hatáskörû szerv, amelynek célja a magyaro.-i egyházak önállóságának minél teljesebb korlátozása, az egyház és a szocialista állam közötti (kényszer)megállapodás (1950. VIII. 30.) betartásának ellenõrzése volt. Hivatalosan a Minisztertanács felügyelete alatt áll, de kapcsolatban volt az ® MKP KB agit-prop. osztályával, ill. a BM Titkosszolgálatának III/III-1. sz., Vallási Osztályával. Az ~ az egyházi hivatalokba ® békepapokat ültetett, az egyházmegyei hivatalokhoz megbízottakat, ún. bajszos püspököket küldött. Az ~ döntött minden az egyházakat és az államot egyaránt érintõ ügyben: pénzügyi támogatásról, kinevezésekrõl, áthelyezésekrõl, elõkészítette az egyházi vonatkozású jogalkotást, felügyelte az egyházi intézményeket, tárgyalt a Vatikánnal stb. 1989-ig változatlanul mûködött. A rendszerváltás alatt fokozatosan átalakult, és visszaszorult. Véglegesen 1990-ben szûnt meg, amikor utolsó utódszervét, a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságát is felszámolták.

Állami Ellenõrzõ Központ: 1948. július 2-án állították fel (7660/1948. Kr.) az ~ ot elsõsorban az állami vállalatok felügyeletére. Az 1952. évi II. tc. újraszabályozta a központi ellenõrzést: átszervezte az ~ ot. Az ~ -ot a Minisztertanács felügyelete alá vonták. Feladata lett az állami tulajdon fokozottabb védelmének elõsegítése, a népgazdasági tervek minél takarékosabb végrehajtására való ösztönzés, a túlburjánzó bürokrácia visszaszorítása, az egyéni felelõsség elvének alkalmazása, az állami szervek, vállalatok, intézmények gazdálkodásának
ellenõrzése. Kiemelt fontosságú beruházásokhoz állandó helyszíni ellenõrt rendelhetett ki. 1955-ben megszüntették (27/1955. sz. tvr.). Jogutódja 1956. december 31-ig önálló minisztériumként mûködött (Állami Ellenõrzési Minisztérium), majd megszûnt.

államosítás: a magántulajdonban lévõ vagyontárgyak, termelõeszközök (bányák, gyárak, bankok, természeti kincsek, földek stb.) állami tulajdonba vétele kártalanítással vagy anélkül. ~ történhet magántulajdonon alapuló társadalmakban is, de megfelelõ kártalanítás ellenében, és ez az ország alapvetõ politikai berendezkedését nem változtatja meg. Kelet-Közép-Európában a szovjet típusú szocialista hatalomátvétel elsõ lépése volt az ~ . Magyaro.-on 1945 után fokozatosan valósult meg a tulajdonforma átalakítása: 1945–1947-ben állami tulajdonba kerültek a bányák, nagybankok és a legjelentõsebb ipari üzemek, 1948-ban a 100 dolgozónál többet foglalkoztató, 1949-ben a 10 dolgozónál többet foglalkoztató gyárak és üzemek, 1952-ben pedig az ~ lezárásaként a bérházak.

Államvédelmi Hatóság (ÁVH): a politikai rendõrség Magyaro.-on 1948–1956 között. 1948. szeptember 10-én a belügyminiszter kiszélesítette az állambiztonsági szervezet jogkörét (megkapta a határõrizet, a folyami-légi közlekedés, a külföldiek ellenõrzésének jogköre mellé az útlevelek kiadásának, a rendõrhatósági kitiltás, internálás és felügyelet jogát), és a Belügyminisztérium ~ néven közvetlenül miniszteri felügyelet alá helyezte. Ténylegesen az ® MDP Politikai Bizottsága, személyesen Rákosi Mátyás gyakorolta felette az ellenõrzést. 1949. december 28-án egy minisztertanácsi rendelet hozzácsatolta a Honvéd Határõrséget a feladatkörével együtt a minisztertanácsi felügyelet alatt mûködõ fõhatóság pedig a továbbiakban is ~ néven mûködött. A szervezet hadiüzemeket mûködtetett, internálótáborokat (® internálás) tartott fenn, egységei karhatalmi és õrfeladatokat láttak el. Besúgói hálózatot épített ki az országban, nyílt nyomozásokat kezdeményezett, meghatározó szerepet játszott a koncepciós perek elõkészítésében és lefolytatásában. 1953. július 21-én, Nagy Imre elsõ miniszterelnöksége idején különállását megszüntették, és betagozódott az egységesülõ Belügyminisztériumba. Az ~ feloszlatását 1956. október 28-án Nagy Imre rádióbeszédben jelentette be. A forradalom leverése után egy ideig a karhatalom, majd a kádári konszolidáció idején a rendõrség állambiztonsági osztályai vették át feladatait.

Államvédelmi Osztály (ÁVO): a politikai rendõrség elnevezése Magyaro.-on 1946–1948 között. Szervezetileg az ® Ideiglenes Nemzetgyûlés döntése alapján megalakult Magyar Államrendõrség Budapesti Politikai Rendészeti Osztálya és az abba beolvadó Vidéki Fõkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya 1946. október 6-án bekövetkezett egyesülése után jött létre Magyar Államrendõrség Államvédelmi Osztálya elnevezéssel, Péter Gábor vezetésével. Az ~ feladata a demokratikus államrend és a köztársaság védelmérõl szóló törvény alapján a háborús és népellenes bûncselekmények felderítése mellett az egyesületek megfigyelése, a politikai gyûlések ellenõrzése, a politikai adatszerzés és tárolás, továbbbá az internálás elrendelésére vonatkozó javaslattétel volt. Az ~ -t ® MKP javaslata alapján az ~ közvetlenül a – kommunista – belügyminiszter fennhatósága alá helyezték, és a rendõrségtõl független államrendészeti osztályok létrehozása a kommunista pártérdekeknek megfelelõen történt meg. Az ~ kibõvített hatáskörét 1948 szeptemberében az ® ÁVH vette át.

Amerika Hangja (Voice of America): az USA külügyminisztériuma irányítása alatt álló rádióadó. Mûködését 1942 februárjában kezdte meg német nyelven. 1945 után magyar nyelvû adásában híreket, tudósításokat, hírmagyarázatokat és szórakoztató mûsorokat sugárzott. Tárgyilagos hangvételével elsõsorban a kommunista országokban élõk tájékoztatásában játszott szerepet.

Antifasiszta Koalíció: a II. világháború idején, 1941–1945 között a fasiszta tömb ellen harcoló országok katonai-politikai jellegû szövetségének elnevezése. Az ~ célja a világháborút kirobbantó országok feletti gyõzelem volt. Azután jött létre, hogy Németo. 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Legjelentõsebb résztvevõi: az USA, Anglia, Szovjetunió és Kína. 1942. január 1-jén Washingtonban a négy állam közös nyilatkozatot adott ki háborús céljairól: harcukat az Atlanti Charta elveinek jegyében, minden erõforrásukat mozgósítva vívják, különbékérõl nem tárgyalnak a szemben állókkal. Nyilatkozatukat Egyesült Nemzetek (® ENSZ) néven írták alá. Rövidesen még 22 állam csatlakozott a szövetséghez.

atomtitok: a ® hidegháború óta az atomnagyhatalmak (USA, Szovjetunió) politikai szótárában használt fogalom. Azokat a technológiai-mûszaki eljárásokat értik alatta, amelyet egyik szemben álló fél sem kívánt megosztani a másikkal.

Baloldali Blokk: az ® MKP javaslatára létrehozott politikai szövetség Magyaro.-on. Az ® SZDP-t, az ® NPP-t és a ® Szakszervezeti Tanácsot is magába foglaló ~ 1946. március 5-én alakult meg, és a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Front egyezményeit megsértve az ® FKgP jobboldalának, majd az egész párt kiszorítására törekedett a hatalomból minden törvényes és törvénytelen eszközzel. A ~ fõ követelései közé az államosítás folytatása (a bankok és a három legnagyobb iparvállalat nacionalizálásán túlmenõen), a földreform megvédése, a közigazgatás és az  FKgP megtisztítása tartozott. A ~ tagjai 1947. július 30-án közös választási nyilatkozatot írtak alá. Az 1947. augusztus 31-én tartott választások után a ~ hivatalosan is feloszlott.

begyûjtés: a mezõgazdasági termények és termékek kötelezõ beszolgáltatása az államnak. A hosszan tartó kivételes helyzet (pl. háború) vagy a diktatórikus rendszerek hibás gazdaságpolitikájának gyakori kísérõjelensége. Magyaro.-on a II. világháború alatt is volt ~ i és vetéskényszer, de ez a termények szûk körére vonatkozott, és nem jelentette az egész termékfelesleg elvételét. A kommunista hatalom újra bevezette a ~ t, és 1948-tól 1956 decemberéig ez volt az állami terményalap összegyûjtésének legfõbb módszere. A beszolgáltatott terményekért jelképes, az önköltséget sem fedezõ árat fizettek, ezzel a mezõgazdaságban keletkezõ jövedelem nagy részét elvonták, és a nehézipar fejlesztésére fordították. A ~ módszere nem volt tekintettel az évi terméseredményre, a ~ t akkor is végrehajtották, ha a család fejadagját vagy a jövõ évi vetõmagot vitték el. A beszolgáltatási kötelezettség elmulasztását szigorúan büntették, 1955-ig kb. 200 ezer parasztot ítéltek el emiatt. A ~ célja az állami szükségletek kielégítésén kívül a paraszti magántermelés ellehetetlenítése, a „ kulákság” tönkretétele, a kollektivizálás felgyorsítása is volt.

békekölcsön: a Magyaro.-on 1950–1955 között évente kibocsátott államkötvények elnevezése. A megfélemlített, zaklatásig menõen agitált lakosság a jövedelme 10-15%-át volt kénytelen ~ ök jegyzésére fordítani. A korabeli feszült politikai légkörben a 30% fölötti túljegyzések sem voltak ritkák. Az állam az elvont jövedelmet „ az iparosítás gyorsítására” igényelte, valódi célja azonban a vásárlóerõ tudatos csökkentése volt. A kötvények visszafizetését az állam 10 éven belül garantálta, de még 1977-ben is váltottak be névértéken 25, 50, 100, 200 Ft-os papírokat, amelyek ekkor már reálértékük töredékét sem érték el, jó részük pedig egyáltalán nem került kifizetésre.

békepapi mozgalom: a ~ at 1950 tavaszán indította a kommunista párt (® MDP) Magyaro.-on az egyház egységének megbontására, a kormányzat egyházpolitikájának támogatására. A ~ összefogta az állammal kollaboráló egyházi személyeket, mivel az õ segítségükkel akarták a papságot a szovjet típusú államrend szolgálatára kényszeríteni, és rajtuk keresztül a híveket is befolyásolni. A püspöki kar a kiközösítés terhe mellett megtiltotta a kommunistákkal való együttmûködést (1949), ennek ellenére 1950. augusztus 1-jére összehívták az elsõ papi békegyûlést, ezzel próbálva meg szembefordítani egymással az alsó- és a felsõpapságot. A gyûlésen 273-an vettek részt, és a végén elfogadott felhívás szerint „ a résztvevõk sürgették az állam és az egyház közötti megállapodást” . A ~ 1950. november 1-jétõl önálló lapot (Kereszt) is kiadott. Az 1970-es évekig sûrûn rendeztek az 1950-eshez hasonló gyûléseket, és az ezeken való részvétel volt a papság megbízhatóságának és „ haladó szellemûségének” mutatója. Akik nem voltak hajlandók együttmûködni, sorozatos zaklatásra számíthattak.

berlini blokád: a II. világháború után a Szovjetunió és a nyugati szövetségesek elsõ komoly összeütközése (1948. VI. 24.–1949. V. 12.) volt. A kiváltó oka az volt, hogy a nyugatiak a felosztott Németo. általuk ellenõrzött részében pénzreformot vezettek be, amelyet Berlin nyugati, szintén irányításuk alá tartozó részében is alkalmaztak. A szovjetek válaszul megpróbálták az egész várost az irányításuk alá vonni, ezért minden Berlinbe vezetõ vízi és szárazföldi utat lezártak. A blokád nem érte el a célját, mert az ún. berlini légihídon keresztül kb. 22 hónapon keresztül látták el amerikai és brit repülõgépek a lakosságot élelmiszerrel, iparcikkekkel, fûtõanyaggal stb. A pilóták 280 ezer alkalommal hajtottak végre leszállást az elzárt városrészben.

B-lista: azoknak a közalkalmazottaknak, állami hivatalnokoknak a listája, akik a politikai fordulatok után valamilyen szempontból nemkívánatossá váltak. 1945–1946-ban, a kommunista hatalomátvétel során majdnem 100 ezer ember került ~ ra. Elsõsorban a politikai tisztogatás, másodsorban takarékossági szempontok motiválták a tömeges elbocsátásokat. A szûrést egy háromtagú bizottság végezte. A vizsgálat során háromféle névsort készítettek: A = megbízhatóak, B = elbocsáthatóak, de egy éven belül visszavehetõk, C = politikailag megbízhatatlanok, nem visszavehetõk.

bolsevik (or. Bolsinsztvo = többség): az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt forradalmi (kommunista) szárnyának, ill. tagjainak elnevezése. A párt II. kongresszusán (1903) Londonban a párt szervezeti szabályzatának kérdésében tartott vita során a forradalmi irányvonal képviselõi, a bolsevikok, Lenin vezetésével többségi támogatást kaptak a kisebbségben maradt mensevikek (= kisebbség) platformjával szemben. A ~ szó 1918–1952 között az orosz-szovjet kommunista párt hivatalos nevének része, a bolsevizmus pedig a marxizmus–leninizmus elmélete és a forradalmi munkáspártok (kommunista pártok) által alkalmazott gyakorlata volt egészen a II. világháborúig.

cserkészmozgalom: a 20. sz. egyik legelterjedtebb ifjúsági mozgalma, amelyet Robert Baden-Powell angol katonatiszt és katonapedagógus alapított. A mozgalom célja egy új, gyakorlatias, fegyelmezett, tevékeny fiútípus kialakítása. Sikeresen ötvözi azokat az elemeket, amelyek a serdülõkorú fiúkat érdeklik: az indián-, a katonai- és detektívromantikát, a barkácsolást, a szabadban való mozgást, a sportot stb. Szervezeti kereteit (õrs, raj, csapat), egyenruháját stb. a hadsereg ihlette. A cserkész-egységek élén felnõtt vezetõk állnak, de emellett a csoportok nagy önállóságot kapnak. Sokféle tevékenységre ösztönöz: önmûvelésre, olvasásra, ügyességi próbákra, játékra, sportra stb. A cserkészpróbák teljesítése igénybe veszi a fiatalok állóképességét, szervezõképességét, ötletességét, és hatással van a fiatalok jellemfejlõdésére. 1910-tõl a ~ ba lányok is beléphettek. A világméretûvé vált mozgalom székhelye 1920-tól Genf lett. Négyévenként tartanak nemzetközi táborozással összekapcsolt kongresszust (jamboree). A ~ Magyaro.-on is gyorsan népszerûvé vált, 1912-ben megalakult a Magyar Cserkészszövetség. A magyaro.-i ~ erõsebb humanista és keresztény valláserkölcsi tartalommal telítõdött, mint a nyugati változat. 1946. július 4-én feloszlatták. Csak 1988-ban szervezõdhetett újjá.

Demokrata Néppárt: 1944 novemberében megalakult keresztény világnézetû párt Magyaro.-on. Eleinte a Keresztény Demokrata Néppárt nevet viselte, elsõ elnöke gr. Pálffy József volt. A párt a ~ elnevezést 1945 áprilisában vette fel, de koalíciós mûködési engedélyt csak 1945 szeptemberében kapott az addigra már kettévált ~ Barankovics István vezette szárnya, míg a korábbi elnök a híveivel a ® Polgári Demokrata Párthoz csatlakozott. A párt szervezõi a két világháború közötti katolikus reformmozgalmakból (® KALOT, Hivatásszervezet) jöttek, és a kereszténydemokrácia megvalósítását hirdették. A ~ elképzelését Mindszenty József hercegprímás nem támogatta. Az 1945. novemberi választásokon a párt önállóan nem indult, de két jelöltje az ® FKgP listáján bejutott a nemzetgyûlésbe. Az 1947. augusztus 31-én rendezett országgyûlési választásokon a ~ kereszténydemokrata-keresztényszocialista programmal indult, és 69 képviselõt küldött a parlamentbe, ahol az ellenzék legerõsebb pártja lett. Parlamenten belüli erõfeszítéseivel sem tudott eredményesen szembeszállni az ® MKP hatalomra törésével, 1948 folyamán helyi szervezetei szétestek. Mindszenty József letartóztatása után az adminisztratív eszközök alkalmazása miatt több képviselõ emigrált. A párt Magyaro.-on maradt politikusai 1949 februárjában „ feloszlatták” a pártot. A ~ 1956. november 1-jén néhány napra felújította mûködését.

doktrinér: általában valamely politikai elmélet híve, aki a realitásokkal kevéssé számolva mereven ragaszkodik a valós helyzettõl elvont, elméleti szabályokhoz.

Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ): az® MDP vezetése alatt álló, a 14–25 éves korosztályt tömörítõ tömegszervezet Magyaro.-on 1950. június 16-a és 18-a között alakult a ® MINSZ által összefogott ifjúsági rétegszervezetekbõl a kommunista párt szovjet mintájú, egységes ifjúsági tömegszervezeteként. Taglétszáma 1955-ben 702 000 fõ volt. Az  MDP befolyását biztosító ~ az 1956-os forradalom elõestéjén felbomlott, szervezetei feloszlottak, és 1956. november 4-e után már nem alakult újjá.

Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ): általános hatáskörû nemzetközi szervezet. A II. világháború kezdetétõl az USA-ban és Angliában társadalmi és kormányszinten megfogalmazott igény volt a Nemzetek Szövetsége helyébe lépõ nemzetközi szervezet létrehozására. Az ~ elnevezés elõször a tengelyhatalmakkal szemben szövetségre lépõ 26 állam 1942. januári Washingtoni Nyilatkozatában szerepelt. 1944. augusztus 21.–október 7. között az USA, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Kína képviselõi a Dumbarton Oaks-i konferencián fogalmazták meg az ~ alapokmányának elsõ tervezetét. A jaltai konferencián döntöttek amerikai javaslatra a Biztonsági Tanács nagyhatalmi szavazási rendjérõl, a gyámsági rendszer elveirõl, valamint az új nemzetközi szervezet létrehozására egy nemzetközi értekezlet összehívásáról. Az ~ alapokmányát a San Franciscó-i konferencián szavazták meg 1945. június 26-án, 51 tagállam írta alá, és 1945. október 24-én lépett hatályba. Legfõbb célja a háború kiiktatása az államok közötti kapcsolatokból, a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok tiszteletben tartásának elõmozdítása, az államok és népek közötti együttmûködés elmélyítése az emberi együttélés területén, az elmaradott országok és térségek gazdasági, szociális és kulturális segítése. Az ~ székhelye New York, ahol az évente ülésezõ Közgyûlésen minden az ~ alapelveit elfogadó tagállam részt vehet. Fõbb szervei: az 5 állandó és 10 választott tagból álló Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, az ~ felügyelete alá helyezett területek igazgatását ellenõrzõ Gyámsági Tanács, a vitás ügyekben illetékes Nemzetközi Bíróság és a Titkárság, amelynek élén a szervezetet vezetõ fõtitkár áll. Magyaro. 1955. december 14-tõl tagja az ~ nek.

egypártrendszer: a kommunista hatalomgyakorlás szovjet típusa, amikor formailag egy párt – a kommunista párt –, valójában annak néhány vezetõje oly módon irányítja az országot, hogy a politikai és a gazdasági szféra minden területét teljes ellenõrzése alatt tartja. A polgári demokráciától eltérõen az országot érintõ mindennemû döntés nem a kormányüléseken vagy a parlamentben születik, hanem a kommunista párt központi vezetésében. A parlament és a kormány másod- vagy harmadrangú szerepet játszik, tevékenységük mindössze arra korlátozódik, hogy a pártközpontban meghozott döntéseket közzétegyék és végrehajtsák. A kommunista ~ egyik változata az ún. áltöbbpártrendszer (® többpártrendszer), amikor a kommunista párt mellett más pártok is léteznek, ezek azonban a kommunista párt csatlósai, amelyek elfogadják annak vezetõ szerepét, és politikai tevékenységük jórészt csak a puszta létezésre korlátozódik. ~ állt fenn pl. a Szovjetunióban, Magyaro.-on, Romániában és Albániában, áltöbbpártrendszer ( többpártrendszer) Lengyelo.-ban, a NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában.

Elnöki Tanács: kollektív államfõi testület a szovjet típusú államokban. Magyaro.-on 1949. augusztus 23-án alakult meg, jogkörét az alkotmány szabályozta. Elnökét, két helyettes elnökét, titkárát és 17 tagját a parlament elsõ ülésén választották meg. Az országgyûlés két ülésszakát elválasztó idõben a legfõbb hatalom letéteményese volt. Az ~ az országgyûlést helyettesítõ jogkörében a hatályos alkotmány módosítását kivéve a jogkör teljességével rendelkezett. Önálló törvényerejû rendeleteket alkothatott, azonban ezeket utólag, az országgyûlés legközelebbi ülésén jóváhagyás végett be kellett mutatnia. Az ~ nemzetközi szerzõdéseket köthetett és semmisíthetett meg, hivatásos bírákat és más állami fõtisztviselõket nevezett ki, kegyelmezési jogot gyakorolt, minden államigazgatási és államhatalmi döntést, jogszabályt, intézkedést megsemmisíthetett. Kiírta az országgyûlési választásokat, összehívta a parlamentet, amely bármikor feloszlathatta az ~ ot. Az országgyûlés által alapított címeket, rendjeleket adományozott. Az ~ jogalkotó szerepe az országgyûlés jelentõségének növekedésével 1988-tól csökkent, majd a köztársasági elnök intézményének bevezetésével 1989. október 20-án meg is szûnt.

erõltetett iparosítás: az ipar egyoldalú, gyorsított ütemû túlfejlesztése más gazdasági ágak (mezõgazdaság, infrastruktúra, azaz általában a lakosság életszínvonalához kapcsolódó termelési ágak) rovására. A II. világháború után a szovjet megszállási övezetben mindenütt – így Magyaro.-on is – a Szovjetunió 1930-as években alkalmazott, ~ t folytató gazdaságpolitikáját másolták. Az ~ lényege, hogy a gazdaságban stratégiai iparágakat, súlypontokat jelölt ki, és az erõforrások zömét ezekre koncentrálta. Ezzel a növekedés üteme ugyan rövid ideig gyorsítható volt, de a gazdaságban ennek nyomán olyan erõs torzulások, aránytalanságok és tartós feszültségek alakultak ki, amelyek hamar a növekedés gátjává váltak. A szovjet mintára kiválasztott koncentráltan támogatandó iparágak – a bányászat, a kohászat és az acélipar – túlfejlesztését Magyaro.-on semmi sem indokolta: sem nyersanyag, sem olcsó energia nem állt rendelkezésre. A hadiiparnak viszont ezekre volt szüksége. A Szovjetunió és a kommunista országok ugyanis elkerülhetetlennek tartották a III. világháború kitörését (1953–1954 körül), és minden gazdasági megfontolást alárendeltek a háborúra való gyors felkészülésnek.

fegyverszüneti egyezmény: háború esetén a hadviselõ felek kölcsönös megállapodása a harci cselekmények ideiglenes vagy végleges beszüntetésérõl. A ~ idõtartama alatt a hadiállapot fennáll, de a szemben álló felek lehetõséget biztosítanak a halottak és sebesültek elszállítására, a lakosság kimenekítésére és a békefeltételek kidolgozására. A ~ tartalmazhatja a vesztes fél fegyverletételét, esetleg ideiglenes jellegû (a békeszerzõdésig tartó) területi, politikai, jóvátételi feltételeket. Például 1945. január 20-án Moszkvában ~ jött létre Magyaro. és a Szovjetunió között, amelynek értelmében a magyar csapatokat vissza kellett vonni az 1937. december 31-i határok mögé, Magyaro.-nak meghatározott mértékben be kellett kapcsolódnia a németek elleni harcba, jóvátételt kellett fizetnie a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának, és fel kellett oszlatnia a németbarát és fasiszta jellegû szervezeteket. Magyaro.-on a ~ végrehajtását a békekötésig a ® SZEB ellenõrizte.

földreform: olyan beavatkozás a földbirtokviszonyokba, amely megváltoztatja a földtulajdon megoszlásának arányait. A nagybirtokok állami kisajátításra kerülnek – kártalanítással vagy anélkül –, és szétosztják a földdel nem rendelkezõk és a kevés földdel rendelkezõk között. A magyar történelemben már többször hajtottak végre ~ ot. A legjelentõsebbre 1945-ben került sor (600/1945. M. E. r.), ekkor 5,6 millió kat. holdat osztottak szét 642 342 igénylõ között. Az igények kielégítésére kisajátították az 1000 holdon felüli nagybirtokokat, a 100 holdon felüli úri közép- és a 200 holdon felüli parasztbirtokokat. A rendelet kártalanítást ígért a tulajdonosoknak, amelyre azonban nem került sor. Az 1945-ös ~ legfõbb végrehajtó szerve az Országos Földbirtokrendezõ Tanács volt. A községekben maguk az érintettek szerveztek földigénylõ bizottságokat, összeírták az igényeket és a kiosztható földterület nagyságát. Ha nem volt elég föld, olyat is elvettek és szétosztottak, amelynek a kisajátítására a törvény nem adott lehetõséget. Az 1945-ös ~ megváltoztatta a paraszti társadalom szerkezetét, megnövelte az árutermelõ középparasztság arányát, de sok hosszú távon életképtelen kisbirtokot is létrehozott.

frakció: egy párton belüli csoport, amely a párt általános politikai irányvonalával vagy a párt politikájának bizonyos kérdéseivel nem teljesen ért egyet, és ezért a párton belül külön álláspontot képvisel. A kommunista párt esetében – Lenin nyomán – a lehetõ legszigorúbban tiltották a ~ zást, kifelé ugyanis egységet és erot kellett mutatni. Lenin megítélése szerint a ~ puszta léte is megbontja a kommunista párt elvi és szerkezeti egységét, aláássa a pártfegyelmet, gátolja a pártot céljainak megvalósításában, megbénítja a párt irányíthatóságát, radikálisan csökkenti ütõképességét és hatékonyságát. A ~ zás ennélfogva olyan súlyos vád volt, amely akár halálos ítéletet is jelenthetett a megvádolt számára (attól függetlenül, hogy elkövette-e azt, vagy sem).

Független Ifjúsági Szövetség (FISZ): az ® FKgP 1945. július 29-én megalakult ifjúsági szervezete. Nevét késõbb Független Ifjúságra változtatta. 1945 õszén 130 000 tagot számlált. 1946 márciusától a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának tagszervezete. 1947 elején a kommunista irányítású államvédelmi szervek a ~ vezetõinek egy részét is bevonták a koholt köztársaság-ellenes összeesküvésbe. Az  FKgP szétverése után a ~ elvesztette önállóságát, az új vezetõség a baloldali pártok nyomására nagyszabású tisztogatást hajtott végre, így a tagság létszáma 1947 õszén 10 000 fõre csökkent. A ~ hivatalosan 1948. március 11-én szûnt meg, és beolvadt az ® EPOSZ szervezetébe.

Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP): 1930. október 12-én paraszti önszervezõdés útján Békésen megalakult agrárpárt. A birtokos parasztság érdekeit képviselõ ~ elõbb Gaál Gaston Agrárpártjával egyesülve a Független Kisgazda-, Földmûves- és Polgári Agrárpárt néven szerepelt, majd 1943-ban visszatért korábbi elnevezéséhez. Az 1930-as években a legnagyobb baloldali polgári ellenzéki és parlamenti pártként, gyûjtõ jellegû szervezet volt, amely magához vonzotta a birtokos parasztság mellett a falusi szegénység és a városi rétegek egy részét is földreformot és más liberális demokratikus követelést tartalmazó programjával. A német megszállás idején antifasiszta és nyilasellenes nézetei miatt betiltották a ~ mûködését; tagjai részt vettek az antifasiszta polgári és fegyveres ellenállásban. 1943-tól parlamenti szövetségben az ® SZDP-vel részt vett a népfrontmozgalomban (®népfront). A Magyar Front, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága alapító szervezete volt, majd tagjai részt vettek a felszabadított területeken megszervezett ® Ideiglenes Nemzetgyûlés és az ® Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékenységében. 1945-ben csatlakozott a ~ -hoz a Nagy Vince vezette Országos Kossuth Párt, a Dénes István irányította Magyar Földmûves- és Agrárpárt és Veér Imre elnökletével a Magyar Köztársasági Párt. Az 1945. november 4-én megrendezett parlamenti választás után az ország legnagyobb pártja lett, abszolút többséget ért el. A paraszti centrumot képviselõ ~ vezetõi elfogadták a nagytõkét korlátozó államosítások szükségességét, támogatták a nagybirtokrendszer felszámolását, de ragaszkodtak a paraszti magántulajdonon alapuló mezõgazdaság és a több párti demokrácia, a parlamentarizmus fenntartásához. Az ® MKP törvényes és törvénytelen, illegális eszközökkel törekedett a párt gyengítésére. A ~ erejének megtörésére 1947 elején került sor, amikor a Magyar Testvéri Közösség nevû titkos szervezet felszámolásából köztársaság-ellenes összeesküvést kreáltak, és az eljárás keretében letartóztatták a ~ ártatlan fõtitkárát, majd 1947 júniusában lemondatták a kisgazda miniszterelnököt. A párt irányítását az  MKP-val együttmûködõ baloldali kisgazdák vették át. A ~ az 1947. augusztus 31-én tartott választáson elvesztette hívei támogatását, és mivel 1949. február 1-jén belekényszerült a többpártrendszert felszámolni hivatott Magyar Függetlenségi Frontba, jelöltjei csak a közös listán indulhattak, szerezhettek mandátumot. A pártot hivatalosan nem oszlatták fel, de fokozatosan eltûnt a politikai közéletbõl, képviselõit a háttérbe szorították. A forradalom alatt, 1956. október 31-én rövid idõre újjáalakult, de a második szovjet invázió után nem tudott kompromisszumot kötni az új hatalommal.

Független Magyar Demokrata Párt: Magyaro.-on 1947. június 21-én Balogh István korábbi kisgazda fõtitkár által alapított politikai párt. A ~ az ® MKP tudtával és támogatásával, a ® SZEB július közepén adott mûködési engedélye birtokában mérsékelt ellenzéki programot hirdetve hozzájárult a polgári ellenzék erõinek szétforgácsolódásához. A párthoz 1947. augusztus 7-én csatlakozott Dénes István Magyar Földmûves- és Munkáspártja, valamint Kovács Imre író-politikus és néhány volt kisgazda politikus. A ~ az 1945-ben az ® FKgP programját hirdetve az augusztusi választásokon 22 parlamenti mandátumot szerzett. A törvényhozásba ily módon bekerült képviselõi megszavazták a kormány által beterjesztett bank- és iskolaállamosítási javaslatokat. A ~ 1949. február 23-án csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfronthoz, és annak jelölõlistáján indította közös jelöltjeit. A ~ 1949 nyara után eltûnt a közéletbõl, bár hívei 1956 õszén megpróbálták újjászervezni.

Gazdasági Fõtanács: Magyaro.-on a gazdaság irányítására és az újjáépítés összehangolására létrehozott 1945. november 24-e és 1949. november 2-a között mûködõ kormányszerv. A II. világháború utáni nehéz gazdasági helyzetben miniszterelnöki rendelettel felállított ~ a kötött gazdálkodási rendszer bevezetésének eszközeivel, széles hatáskörben, önálló rendeletalkotási jogkörrel felruházva a nyersanyagtermelés, az energia- és élelmiszer-ellátás, a pénzgazdálkodás, az export-import szabályozása és a háborús jóvátétel területén hozott kormányszintû döntéseket. A ~ elnöke a miniszterelnök volt, tagjai koalíciós alapon az iparügyi és a közlekedésügyi miniszter (1946-tól a közellátási és pénzügyminiszter is). A ~ gyakorlati szerve a titkárság volt, amelynek fõtitkári rangban Vas Zoltán állt az élén. A kormányszerv mûködését az 1949. június 3-i kormányrendelet szüntette meg, hatáskörét a különbözõ szaktárcák, az Országos Tervhivatal és az újonnan megszervezett ® Népgazdasági Tanács között osztották szét.

gépállomás: állami tulajdonú mezõgazdasági nagygéppark. 1948 áprilisában (4910/1948. Korm. r.) rendelkeztek ~ ok felállításáról, de az elsõt már 1947 novemberében létrehozták Kisszálláson. A mezõgazdaság gépesítését szovjet mintára kizárólag állami tulajdonú nagygépekkel akarták megoldani. A ~ ok hálózata 1950-re épült ki, 361 létesült az országban. A mezõgazdaság fejlesztésére szánt beruházások felét ~ ok felállítására fordították. A kommunista kormányzat nemcsak egyszerû technikai segítségnyújtásnak szánta a ~ okat: fontos ideológiai, politikai szerepet szánt nekik a parasztság termelõszövetkezetekbe terelésében. A ~ dolgozói többnyire szakképzetlenek voltak, nem voltak érdekeltté téve a munkában, ezért rosszul és veszteségesen dolgoztak, így a ~ ok óriási deficittel mûködtek. A ® termelõszövetkezetek 1957 után kaptak engedélyt nagygépek vásárlására, és elkezdték átszervezni a ~ okat gépjavító állomásokká.

gulag, munkatábor (or. Glavnoje Upravlenyije Lagerej): „ Lágerek Fõigazgatósága”. Kényszermunkatáborokat, börtönöket összefogó központi szerv a Szovjetunióban. Feladata a köztörvényes vagy politikai elítéltek és hadifoglyok õrzése, elkülönítése volt a polgári lakosságtól, továbbá a foglyok kényszermunkájának megszervezése. A Szovjetunióban 1918 óta mûködtek ~ ok, ahol szigorú õrizet alatt, embertelen körülmények között több millió ember dolgozott a bányákban, fakitermeléseken, út-, vasút- vagy csatornaépítéseken. A szovjet állampolgárokon kívül sok külföldi (köztük hadifogolyként vagy 1944 után ® malenkij robotra elhurcolt civilként, több százezer magyar) került a ~ okba. A deportáltak 90 %-a nem tért vissza. A ~ okat 1953 után kezdték felszámolni, és fokozatosan rehabilitálták a politikai elítélteket. 1945 után a szovjet érdekszférába került országokban is állítottak fel kényszermunkatáborokat. Magyaro.-on ~ ok voltak pl. Kistarcsán, Recsken, Kazincbarcikán, Oroszlányban.

hároméves terv: a magyar gazdaság központilag irányított, 3 évre lebontott gazdasági elképzelése a háború utáni újjáépítésrõl. A terv 1947. augusztus 1-jén indult. Célja: 3 év alatt a mezõgazdaság közelítse meg az utolsó békeév (1938) termelését, az ipar 27%-kal, az összes nemzeti jövedelem pedig 14%-kal haladja meg ugyanezt. A növekedés alapja a 6585 millió Ft beruházás volt, amelynek 30%-át a mezõgazdaság, 26%-át az ipar és bányászat, 25%-át a közlekedés kapta volna meg. A maradék – igen csekély mértékû – beruházást pedig a szocialista, kulturális és lakásépítési tervek teljesítésére szánták. A ~ végrehajtása 2 év és 5 hónap alatt fejezõdött be (1949. december 31-re). Az ipar túl is teljesítette (37%) feladatát, a mezõgazdaság eredményei azonban messze a várakozás alatt maradtak. A gazdaság teljesítõképessége többé-kevésbé visszaállt a háború elõtti szintre. Az újjáépítés árnyoldala, hogy nem fejlesztett, hanem a régi technikai, hatékonysági szintet állította vissza.

határsáv: az államhatár honi oldalán húzódó, az ország belseje felé terjedõ, meghatározott, általában 50–100 m mélységû megjelölt terület, ahol különleges igazgatási szabályok érvényesülnek. A ~ ba való ki- és beutazást, az ott-tartózkodást korlátozták vagy engedélyhez kötötték. Magyaro.-on a nemzetközi helyzet kiélezõdése miatt a nyugati és déli határon a ~ ot nyomsávval, szögesdróttal, mûszaki akadályokkal (® mûszaki határzár), jelzõkerítéssel és aknamezõkkel látták el.

háztáji gazdaság: a ® termelõszövetkezeti tagok jövedelemkiegészítõ gazdasága, amely magába foglalta a személyes használatú háztáji földet és az egyéni tulajdonú állatállományt. A ~ méretét az egyes termelõszövetkezetek alapszabályai rögzítették – betartva a törvényi elõírásokat. A háztáji földek területe általában 1/2–3/4 hold lehetett és eleinte az állatállomány összetételét is meghatározták. A szocialista agrárpolitika erõsen korlátozta alkalmazásukat, létesítésüket, kizárólag kisegítõ szerepet, a családok önellátását szánta a ~ oknak, fennmaradásukat csak ideiglenesnek képzelték. Ennek ellenére a ~ ok a paraszti munka fõ színterei lettek, a paraszti jövedelem több mint fele még az 1960-as években is a ~ okból származott, és az önellátáson túl jelentõs szerepük volt az árutermelésben is. 1989 után a ~ ok jogilag az önkormányzatok hatáskörébe kerültek, az 1992. évi I. tc. pedig már nem határozta meg a ~ földterületének nagyságát.

hidegháború: a II. világháború után kialakult sajátos politikai helyzet elnevezése. Jellemzõje a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA, ill. szövetségi rendszerük és/vagy befolyási övezetük tartósan feszült szembenállása, amely nem változott nyílt fegyveres harccá. A ~ alatt folyamatos volt a fegyverkezési verseny, a gazdasági kapcsolatok korlátozottak voltak, a tudományos kapcsolat szünetelt, a diplomáciai kapcsolat – bár nem szûnt meg – a lehetõ legszûkebb volt a szemben állók között. A két hatalmi rendszer között folyamatos propagandaháború zajlott. A ~ egyes fázisait enyhülési idõszakok választották el. Ekkor születtek pl. a nukleáris fegyverkezést korlátozó egyezmények. A ~ végét ® vasfüggöny leomlása Kelet-Közép-Európában (Magyaro., 1989), a sorra megszûnõ kommunista politikai rendszerek és a Szovjetunió felbomlása (1991) jelentette.

Ideiglenes Nemzetgyûlés: a II. világháború végén az antifasiszta erõk részvételével létrehozott ideiglenes népképviseleti jellegû törvényhozó testület. A német megszállás alól felszabadított területeken a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Front résztvevõinek (® MKP, ® SZDP, ® FKgP, ® NPP, ® PDP és a szakszervezetek) felhívására a helyi nemzeti bizottságok választási gyûléseken választották meg a képviselõiket, akik 1944. december 21-én Debrecenben a magyar államhatalom kizárólagos birtokosaként határozatokat hoztak és kinevezték az ® Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Az ~ az 1945. április 2-án (Budapesten) és június 24-én (a Dunántúlon) rendezett kiegészítõ delegálások után az ország egész területét képviselte, az 1945. szeptember 5-e és 13-a közötti budapesti ülésszakon pedig törvényeket alkotott. Az ~ hatáskörét az 1945. november 4-én kiírt választások után megalakult nemzetgyûlés vette át.

Ideiglenes Nemzeti Kormány: az ® Ideiglenes Nemzetgyûlés által választott végrehajtó kormányszerv Magyaro.-on 1944. december 22-e és 1945. november 16-a között. Személyi összetétele Moszkvában alakult ki a Horthy-féle fegyverszüneti küldöttség és a moszkvai magyar kommunista emigráció bevonásával folytatott tárgyalásokon. A kabinetnek két tábornok volt tagja, dálnoki Miklós Bélát miniszterelnöknek és Faragho Gábort közellátásügyi miniszternek jelölték, a fontosabb kormánytárcákat a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok politikusai kapták meg. Az ~ nevében dálnoki Miklós Béla 1945. január 20-án írta alá a fegyverszüneti egyezményt és a hadüzenetet Németo.-nak. Az ~ 1945. március 29-én hozzákezdett a nagybirtokrendszer felszámolásához, és elindította az ország újjáépítését. Megbízatása az 1945. november 4-én rendezett nemzetgyûlési választások után ért véget.

igazoló bizottságok: a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak és a ® Szakszervezeti Tanácsnak a küldötteibõl, egy jogászból és a munkaadó képviselõjébõl megalakított ideiglenes hatóságok, amelyek a közalkalmazottaknak, köztisztviselõknek vagy az állami támogatást élvezõ intézmények munkavállalóinak háború alatti magatartását vizsgálták. Ha az ellenõrzés során kiderült, hogy a vizsgált személy tagja volt valamelyik nyilas vagy fasiszta jellegû pártnak, vagy ilyen jellegû nézeteket terjesztett, az (enyhébb vagy súlyosabb) büntetést vont maga után. Ez lehetett feddés, rövidebb-hosszabb eltiltás, kényszernyugdíjazás vagy akár elbocsátás is. Az eljárások 1945-ben kezdõdtek (15/1945. és 1080/1945. sz. M. E. r.); és 1948-ig folytak (11200/1948. sz. Korm. r.).

infláció: a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése, az árak gyors növekedése. Az ~ mértéke lehet mérsékelt, vágtató és gyorsuló (= hiper~ ). Magyaro.-on a II. világháború után bontakozott ki hiper~ , amely a világ gazdaságtörténetének legnagyobb mértékû ~ jává vált. Okai között a háború utáni helyzet – az ország teljes kifosztása, az MNB arany- és devizatartalékának elhurcolása, az áruhiány és az ezzel ellentétes nagy kereslet, a Szovjetuniónak fizetett hatalmas jóvátétel –szerepelt elsõsorban. A növekvõ államháztartási hiányt egyre több fedezet nélküli bankjegy kibocsátásával ellensúlyozták (= bankóprés). 1944 novemberéig a 100 pengõs volt a legnagyobb címlet, míg 1946 nyarán már milpengõt használtak. A pénzeket már csak színük szerint lehetett megkülönböztetni az óriási címletek miatt. Az ~ a teljes magyar gazdasági életet anarchizálta, az emberek pedig inkább közvetlen termékcserét folytattak. Az ~ által leginkább sújtott rétegek a bérbõl és fizetésbõl élõk voltak, akiknek a jövedelme nem, vagy csak lassan követte az ~ t.

internálás: bírói ítélet nélkül helyezi rendõri (vagy katonai) felügyelet alá az internált személyt, és a hatóság által kijelölt kényszerlakhelyre (táborba) költözteti. Az ~ sal sújtott személy kijelölt lakhelyérõl nem távozhat el, polgári foglalkozást nem folytathat, ingatlan vagyonát zár alá veszik, vagy elkobozzák, ingó vagyonának pedig csak kis részét tarthatja meg. Hadiállapot esetén nemzetközileg használatos eljárás a külföldi (ellenséges) államok polgáraival szemben. A diktatórikus rendszerek a hatalom szempontjából politikailag megbízhatatlannak vagy veszélyesnek minõsített polgáraikkal szemben alkalmazzák.

iskolák államosítása: 1947-tõl Magyaro.-on egyre erõsebbé vált a többszektorú oktatási rendszer felszámolására irányuló kommunista politika. Megkönnyítette a hatalom helyzetét az ún. „ Pócspetri-ügy” (1948. VI. 3.), amelyet kellõképpen felnagyítva és provokációnak beállítva sietett felhasználni az ~ ának felgyorsítására. Az országgyûlés 1948. június 16-án elfogadta az 1948: XXXIII. tc.-et az egyházi és magániskolák államosításáról. 6505 iskola került állami kézbe 5437 általános és népiskola, 98 tanítóképzõ és líceum, 113 gimnázium stb.). A törvény az óvodákat is állami kezelésbe vette. Megváltoztatták az oktatás szerkezetét is: a hatosztályos elemi oktatást a nyolcosztályos, a nyolcosztályos középiskolai rendszert a négyosztályos váltotta fel. Megszüntették a tanügyigazgatás korábbi tagoltságát, helyi autonómiáját, és az iskolákat egységesen a helyi tanácsok mûvelõdési osztályának irányítása alá helyezték. Az oktatási rendszer feladata lett az új politikai berendezkedés igényeinek megfelelõen, kizárólag
marxista-ateista szellemben nevelni az ifjú generációkat.

izgatás: az állam belsõ biztonsága ellen elkövetett bûncselekmény, amelyet a törvény szigorúan büntet. A szocialista Magyaro.-on ~ t követett el, aki a népi demokratikus államrend vagy intézményei ellen uszított. ~ nak minõsült, ha valaki nemzetiségi, faji vagy felekezeti gyûlölködést szított, vagy annak felkeltésére alkalmas cselekményt követett el, ill. az ilyen tettek elkövetõit tettek elismeréssel illette, vagy hasonló tettek elkövetésére hívott fel.

jegyrendszer (1950–1951): a ~ korlátozza és szabályozza a lakosság egyéni fogyasztását. Bevezetését általában háború vagy más válsághelyzet indokolja, amikor a szûkösen rendelkezésre álló közszükségleti cikkeket csak meghatározott mennyiségben (= fejadag), a hatóság által kiadott utalvány ellenében lehet beszerezni. Elsõdlegesen az alapvetõ élelmiszerek, bizonyos iparcikkek (pl. a ruházat) körére terjed ki. A ~ legfõbb célja, hogy ezekhez a termékekhez mindenki hozzájusson – ha nem is azonos mértékben: többre jogosultak pl. a vezetõk, a nehéz fizikai munkát végzõk, háború esetén a katonák. Magyaro.-on ~ t vezettek be a II. világháború alatt, amelyet 1949. szeptember 1-jén töröltek el. A hiánygazdálkodást fönntartó kommunista kormányzat 1951. január 1-jével ismét bevezette a ~ t. Csak így, a lakossági fogyasztás és életszínvonal rovására tudta finanszírozni az elsõ ötéves terv irreálisan megnövelt nehézipari beruházásait. A ~ általában összekapcsolódik a ® begyûjtési rendszerrel, és kialakul mellette a feketepiac is, ahol a hatósági ár többszöröséért lehet beszerezni a termékeket. Magyaro.-on 1951. december 2-án (1034/1951. M. T. sz. r.) szûnt meg végleg a ~ .

jóvátétel: az I. világháború óta a legyõzött országokra kirótt, a háborús károk helyreállítására fordítható pénzösszeg. A II. világháború alatt okozott károkért a gyõztes hatalmaknak fizetendõ ~ nagyságát a jaltai konferencián elfogadott elvek szerint szabták meg. Magyaro.-nak az 1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény értelmében a Szovjetunió részére 200, Jugoszláviának 70 és Csehszlovákiának 30 millió dollár ~ t kellett fizetnie. A gazdasági kötelezettség meghatározott értékû ipari termékek és mezõgazdasági termények határidõre történõ szállítását jelentette (a késedelmes szállítás büntetõintézkedés bevezetését vonhatta maga után). Magyaro. Csehszlovákiával szemben teljesítette az összes kötelezettségét, Jugoszláviával 1956 után rendezte adósságát. A Szovjetunió 1946-ban hozzájárult a határidõ meghosszabbításához, majd 1948-ban a hátralévõ tartozás felét elengedte. A szovjet kormány 1953. január 20-án közleményben jelentette be, hogy Magyaro. teljesítette a békeszerzõdésben megállapított ~ t. 1952-ig Magyaro. 131 millió dollár értékû árut szállított ki.

káder: általában a kommunista párt által kiemelt fiatal (szak)munkás vagy paraszti származású fiatal, aki nem a tanult hivatását gyakorolja, hanem politikai meggyõzõdésénél fogva a kommunista párt bürokráciájában, a pártapparátusban dolgozik oly módon, hogy léte és megélhetése is a párttól függ. Emiatt a ~ ek nem hívei a reformoknak, és rendszerint a mindenkori pártvezetõhöz ragaszkodnak. A ~ ek a párt számára univerzális személyek, akik bármilyen vezetõi poszt vagy posztok betöltésére alkalmasak, amelyekre a párt kijelöli õket. Gyakran elõfordult, hogy ugyanaz a káder négy-hat különbözõ fontos munkakört töltött be az államigazgatásban, a kormányszerveknél, a termelésben vagy a pártapparátusban. A ~ ek a kommunista párt egyik legszélesebb és legjelentõsebb bázisát jelentik.

KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága): 1935–1947 között Magyaro.-on mûködött szociális mozgalom. Szegeden alapították meg az 1931-ben kiadott pápai enciklika hatására. A következõ évben a Magyarországi Katolikus Legényegyletek Országos Szövetsége Titkársága keretében megkezdték a katolikus agrárifjúság szervezését a keresztényszocialista hivatásrendiség alapján álló program szellemében. A ~ szükségesnek tartotta a földreformot, kb. félmillió parasztfiatalnak és leánynak szervezett külön népfõiskolákat, 1942 szeptemberében pedig Eger falu határában ~ -falut hozott létre. A ~ központja 1939-ben Budapestre költözött. 1940. november 12-én függetlenné vált, és nevét Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületére változtatta. 1945-tõl az ® Ideiglenes Nemzetgyûlés engedélyével folytatta tevékenységét. 1946 júliusában egy merénylet ürügyén a kommunista belügyminiszter más egyesületekkel együtt betiltotta. A ~ utódaként 1946 augusztusában megalakított Katolikus Parasztifjúság Szövetség, majd 1947-tõl az Egyházközségi Földmûves Legénycsoportok mûködését meggátolták. A ~ utolsó népfõiskoláját 1949-ben zárták be.

kék cédula: az 1947. évi országgyûlési választások során használt igazolólap, amelyet a választási törvény szerint azok kaphattak, akik választásra jogosultak, de nem a lakóhelyükön szavaztak (pl. fõiskolai vagy egyetemi hallgatók, választási ellenõrök stb.). A választás napján (1947. VIII. 31.) az ® MKP aktivistái lehetõvé tették, hogy a kommunista párt tagjai ellássák magukat ~ ákkal, és így egy ember több szavazókörzetben is leadhatta a szavazatát. A választás során az   MKP több visszaélést is elkövetett, de a ~ ákkal elkövetett csalás volt a legismertebb, így az 1947. évi választásokat a köznyelv „ kék cédulás választás” -ként is emlegeti.

Keresztény Nõi Tábor: társadalmi mozgalom, majd politikai párt Magyaro.-on a 20. sz.-ban. 1918 folyamán a keresztény értékekre épülõ nõmozgalom megteremtésének igényével alakult a Keresztényszocialista Párthoz tartozó nõk, ill. az 1908 óta mûködõ Szociális Missziótársulat részvételével. A ~ a két világháború között a szociális feszültségek enyhítésére helyezte tevékenysége hangsúlyát, de tiltakozott a zsidóságot ért sérelmek miatt is. A ~ t önálló pártként 1947 júliusában jegyezték be. Keresztény világnézeti pártként indult a választásokon, és a legkisebb ellenzéki pártként 4 képviselõt juttatott be a parlamentbe. A belügyi hatóságok 1948 nyarán adminisztratív úton felszámolták a párt szervezeteit, képviselõi ellen büntetõeljárást kezdeményeztek, vagy külföldre kényszerítették õket. A párt mûködését 1949 elején hivatalosan is betiltották.

Kis Ujság: politikai napilap, 1945-tõl az ® FKgP központi lapja volt. A párt 1948–1949-es felszámolása után a ~ ot is megszüntették (1952-ben). Az 1956-os forradalom idején az újság ismét a kisgazdák hivatalos lapjaként jelent meg, november 4-e után azonban a® Kádár-kormány újólag megszüntette.

kitelepítés: politikai érdekek alapján egyes személyek vagy népcsoportok kényszerû elköltöztetése egy az országon belüli, de a lakóhelytõl távol esõ kényszerlakhelyre vagy más ország területére. 1945 után a nagyhatalmak döntése értelmében kitelepítettek kb. 200 ezer magyaro.-i németet, és ~ sújtotta a csehszlovák „ nemzetállamban” élõ magyarokat is. A kommunista hatalom is alkalmazta a ~ t: 1951. június 17-én belügyminisztériumi döntés alapján elrendelték a “volt kizsákmányolók” Budapestrõl való ~ ét. Alkalmazták mindenkire, akit a kommunizmus ellenségének tartottak: a háború elõtti államapparátus tisztviselõire, katonáira, rendõreire, kulákokra (® kuláklista) stb. Legalább 12 ezer embert kényszerítettek lakóhelye elhagyására, és vittek megbélyegezve eldugott kis falvakba, embertelen körülmények közé. 1953. június 26-án rendelkeztek (1034/1953. sz. M.T. r.) a ~ megszüntetésérõl és az internálótáborok (® internálás) felszámolásáról.

kollektivizálás: eredeti értelmében a közösségi tulajdonba vételre vonatkozik, azonban Magyaro.-on a mezõgazdaság szocialista átszervezését, a paraszti magángazdaságok erõszakos felszámolását és területükbõl mezõgazdasági nagyüzemek (® termelõszövetkezet) kialakítását jelenti. A ~ 1948 után indult meg az egész országra kiterjedõen. Adminisztratív, kényszerítõ eszközökkel (® adminisztratív módszerek) „ vették rá” a parasztokat arra, hogy adják be a földjüket a szövetkezetbe. A ~ 1948–1961 között a két nagyobb szakaszban zajlott le, melynek során az ország területének 93%-a vált állami vagy szövetkezeti tulajdonúvá. Jogilag a föld korábbi tulajdonosáé maradt 1967-ig, amikor az 1967: IV. tc. értelmében szövetkezeti tulajdonba került. A ~ és az irreálisan magas közterhek nyomása alatt a parasztság tömegesen menekült el a mezõgazdaságból: kb. 300 ezren hagyták el hagyományos életkereteiket, és máshol kerestek megélhetést. Emiatt csak 1953-ban kb. 1 millió hold termõföld maradt parlagon.

Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (Kominform): a lengyelo.-i Wroclaw melletti Szklarska Porebában 1947. szeptember 22-e és 27-e között megalakult nemzetközi testület. Tagja volt az albán, a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a lengyel, a magyar, a román, a szovjet, a francia és az olasz kommunista párt. Székhelye 1947–1948-ban Belgrádban volt, majd a Jugoszláv Kommunista Párt politikájának elítélése és a párt kizárása, 1948. június 27-e után a ~ központja Budapest lett. A ~ létrejötte szentesítette Európa politikai kettészakítottságát, és hozzájárult a kontinens megosztottságának tartósításához. A pártok Központi Bizottságainak képviselõibõl álló szervezet 1956. április 7-én az alapítók egyöntetû feloszlató határozatával megszûnt.

Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST): a Szovjetunió vezetése alatt és nyomására létrehozott 1949. január 25-én Moszkvában megalakított gazdasági együttmûködési szervezet. Tagjai a szocialista országok voltak: Bulgária, Csehszlovákia, Magyaro., Románia, Laosz és Albánia (1961-ig), majd az NDK, megfigyelõi státusban Mongólia, Kuba, Vietnam, Korea, Laosz és Mozambik voltak. Legfõbb szerve a Tanács és annak Legfelsõbb Bizottsága volt. A kölcsönös segély jelszava a szovjet dominanciájú politikai szándékok érvényre juttatását jelentette. Hozzájárult az értékarányok felbomlásához, és ezáltal utat engedett ahhoz, hogy ezek az országok egymás rovására akartak kedvezõbb lehetõségekhez jutni. A belsõ ellentmondásokkal terhelt ~ a piacgazdaság kibontakozása, a tagországokban megvalósult rendszerváltás miatt válságba került, és a tagállamok 1991. június 28-án Budapesten aláírták a felszámolásról szóló jegyzõkönyvet.

közkegyelem: görög eredetû szóval amnesztia. Olyan jogi aktus, amely meghatározott bûncselekményfajták minden elkövetõjének biztosítja a jogerõsen kiszabott büntetés elengedését vagy enyhítését. A ~ életbelépése után büntetõeljárást már nem lehet indítani, a folyamatban lévõt meg kell szüntetni, a már elítélt személyeket szabadlábra kell helyezni, és mentesíteni az õket hátrányosan érintõ jogkövetkezmények alól. Többnyire politikai rendszerváltozások vagy országos jelentõségû események alkalmából hirdetnek ~ et politikai elítéltek vagy meghatározott bûncselekmények elkövetõi számára. 1953. július 25-én, az ® „ új szakasz” meghirdetésének eredményeként az ® Elnöki Tanács részleges ~ et gyakorolt: kegyelemben részesültek a 2 évnél rövidebb idejû szabadságvesztésre ítélt politikai foglyok.

kulák (or. “zsíros” paraszt vagy nagyparaszt): a Szovjetunióban az 1920-as évek végén kezdõdött erõszakos és kényszerû szövetkezetesítést (® termelõszövetkezet) durva kampány kísérte a gazdag parasztokkal – a ~ okkal – szemben, akik általában nem akartak belépni a kolhozokba. A ~ meghatározás – ami eredetileg módosabb vagy gazdag parasztot jelentett – egyre szélesedo fogalomkörébe a csak töredékföldekkel rendelkezõ, de ahhoz ragaszkodó parasztok is bekerültek. Magyaro.-on a szövetkezetesítési kampány 1948-as kezdete után ugyancsak elotérbe került a ~ ok elleni harc (® kuláklista), amely azt hirdette, hogy a ~ a kapitalista rendszer csökevénye, aki jelentos magántulajdona miatt eleve ellenséges az új társadalmi berendezkedéssel szemben. Csakúgy, mint a Szovjetunióban, a ~ meghatározás Magyaro.-on is teljesen parttalanná vált.

kuláklista: a földtulajdonnal, mezõgazdasági gépekkel, állatállománnyal stb. rendelkezõ parasztság tulajdonáról 1948-ban készített lista (® kulák).

magyar–csehszlovák lakosságcsere: 1946. február 27-én Budapesten Magyaro. és Csehszlovákia ún. lakosságcsere-egyezményt kötött. Az egyezmény szerint ahány szlovák önkéntesen távozik Magyaro.-ról, annyi felvidéki magyart telepíthet ki a csehszlovák állam. Az emigráns cseh kormány már a háború alatt kidolgozta a „ homogén nemzetállam” tervét, amelynek a nagyszámú felvidéki magyarság útjában volt. A Beneš -kormány a kollektív felelõsség elve alapján a teljes magyar nemzetiségû lakosságot ki akarta telepíteni, de ez a nagyhatalmak ellenzésével találkozott. Így a csehszlovák hatóságok a háború befejezõdése után a magyar lakosság teljes jogfosztásával, üldözésével és egy részének kiutasításával akarták a Felvidék magyar többségû etnikai térképét átrajzolni. Folyamatos volt a magyar nemzetiségûek zaklatása: tízezrével szállították õket erõszakkal cseho.-i kényszermunkára, és beindították az ún. reszlovakizációs kampányt is: kb. 400 ezer szlovákul nem is tudó magyart kényszerítettek arra, hogy elmagyarosított szlováknak vallja magát, ha nem akar jogfosztottan élni. A magyar kormány a ~ szerzõdésének megkötésével az üldöztetésnek akart véget vetni – egyébként sikertelenül. A sokat ígérõ csehszlovák felhívások eredményeként 1948 áprilisáig 73 273 szlovák hagyta el önként Magyaro.-ot. Cserébe hivatalosan 68 407 magyart – akiket a hatóságok válogattak ki! – telepítettek ki Csehszlovákiából. Ennél persze sokkal több ember kényszerült elhagyni a szülõföldjét: az 1949. évi magyaro.-i népszámlálás adatai szerint 118 582 személy vallotta magát csehszlovákiai születésûnek. A kitelepítések csak 1949-ben szûntek meg.

Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ): a párton kívüli 15–24 éves ifjúságot tömörítõ tömegszervezet az ® MKP kezdeményezésére és javaslatára Szegeden 1944. december 31-én alakult meg. A különbözõ pártok ifjúsági szervezeteinek létrehozása, 1945. február után a ~ kommunista irányítás alá került. 1948 márciusában az ifjúsági rétegszervezetek megalakulása után egyesült a ® SZIT tagságával.

Magyar Dolgozók Pártja (MDP): az 1948. június 12–14-e és 1956. október 31-e között mûködött állampárt neve Magyaro.-on. A ~ a koalíciós kormányzás után hegemón szerepre tett szert. A párt az ® MKP szervezeti felépítését vette át, változatlan maradt a párt irányító apparátusa. Legfõbb szerve a politikai irányvonalat meghatározó kongresszus helyett a valóságban a kongresszusi küldöttekbõl megválasztott Központi Vezetõség lett. Érdemi vita és kollektív vezetés helyett szerepe Rákosi Mátyás intézkedéseinek utólagos jóváhagyására korlátozódott. A KV ülései között a párt legfelsõbb vezetõ testülete, a Politikai Bizottság határozott elvi jelentõségû kérdésekben, de feladatköre gyakran összemosódott a Titkárságéval. A ~ a kezdetektõl fogva a sztálini modell, az SZK(b)P szolgai másolása alapján kívánta megvalósítani a sztálini szocializmust. Társadalomátalakító elképzeléseit a demokratikus politikai viszonyok felszámolásával, adminisztratív eszközök bevezetésével akarta véghezvinni, és ezzel a Szovjetunió kelet-európai mintaállamát kiépíteni. Az elhibázott gazdaságpolitika (® erõltetett iparosítás) és az erõszakolt ® kollektivizálás miatt a ~ 1953 nyarára válságba került. Nagy Imre miniszterelnök politikája (® új szakasz) a magyaro.-i sztálinista modell megreformálását tûzte ki célul. 1955 tavaszától, Rákosi Mátyás újbóli hatalomra kerülése után a megújulás folyamata elakadt, és egy aktív pártellenzék kezdte el mûködését. A XX. kongresszus (® SZKP XX. kongresszusa) után a politikai enyhülés Rákosi Mátyás bukását eredményezte, de az új pártvezetés képtelen volt a ~ irányvonalán változtatni. A párt 1956. október 23-án általános válságba került: a központ és pártszervezetei szétestek vagy megbénultak. A hiteltelenné vált pártot vezetõi 1956. október 31-én feloszlatták, és Magyar Szocialista Munkáspárt (® MSZMP) néven új kommunista pártot hoztak létre.

Magyar Egyetemi és Fõiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ): a ® MADISZ diákparlamentje javaslatára 1945 júliusában a balatonlellei diákparlamenten az egyetemista és fõiskolai hallgatók érdekképviseletére megalakított tömegszervezet. A ~ ben 1948-ig politikai küzdelem zajlott a kommunista vezetésû irányvonal és a polgári fiatalok között. A ® MINSZ megalakulása után a ~ az egyetemista ifjúság egységes rétegszervezeteként mûködött, majd 1950-ben beolvadt a® DISZ-be. Tagsága 21 000 fõbõl állt. Hasonló néven, de nem a ~ utódaként 1956. október 16-án a szegedi tudományegyetemen az orvostudományi egyetem, a pedagógiai fõiskola és a zenetanárképzõ fõiskola hallgatói alakították meg az egyetemi ifjúság ®MDP-tõl és  DISZ-tõl független szervezetét, amely a forradalom alatt is tevékenyen mûködött. A forradalom leverése utáni kommunista pressziók hatására 1958 áprilisában a ~ csatlakozott a ® KISZ-hez.

Magyar Függetlenségi Párt: Pfeiffer Zoltán volt kisgazda képviselõ vezetésével 1947. július 26-án Magyaro.-on megalakult politikai párt. A párt bázisát a volt ®Magyar Szabadság Párt tagjai jelentették, vezetõi és képviselõjelöltjei között pedig az ® FKgP-bõl „ jobboldaliság” miatt kizártak is felbukkantak. Hivatalos programjuk az  FKgP 1930-as békési programjának megvalósítását ígérte, liberális politikai és társadalmi berendezkedést hirdetett. Az 1947. évi “kék cédulás” (® kék cédula) választásokon a ~ 46 parlamenti helyet nyert el, és ezzel a kormánykoalíció második legerõsebb pártja lett. Választási sikerei miatt az ® MKP kezdeményezésére és nyomására a kormánykoalíció és a ® Magyar Radikális Párt 1947. október 3-án választási visszaélések címén megtámadta a ~ mandátumait az Országos Választási Bíróságnál. A ~ ellen tiltakozó nagygyûléseket kommunista ösztönzésre rendezték meg, szavazóit adminisztratív (® adminisztratív módszerek) eljárás alá vonták. Pfeiffer Zoltán a várható letartóztatás elõl 1947. november 4-én külföldre menekült. Az Országos Választási Bizottság 1947. november 20-án elrendelte a ~ feloszlatását, és a parlamenti mandátumok megsemmisítését. A Dinnyés-kormány 1947. november 30-i megerõsítõ határozata után 700 000 választópolgár maradt képviselet nélkül a magyar parlamentben.

Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ): a különbözõ pártok ifjúsági szervezeteinek felszámolása után a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa utódaként 1948. március 22-én megalakult kommunista vezetésû csúcsszervezet. A ~ rétegszervezeteiben (® SZIT, EPOSZ: = Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége, ® MEFESZ, MNDSZ: = Magyar Nõk Demokratikus Szövetsége, úttörõszövetség) és országos vezetõségében az ® MKP (® MDP) hegemóniája érvényesült. A ~ az újjáépítésben való részvétele mellett az iskolák államosításában és a munkaverseny-mozgalom elterjesztésében játszott jelentõs szerepet, továbbá megszervezte az 1949-es budapesti Világifjúsági Találkozót. A ~ a ® DISZ megalakulásával egyidejûleg, 1950 júniusában szûnt meg. Akkori létszámát
1 140 000-re becsülték.

Magyar Írók Szövetsége (Írószövetség): 1945 júliusában a Magyar Írók Szabad Szervezetébõl alakult, az írók szakmai, érdekvédelmi szervezete volt. Jelentõsége a kommunista hatalomátvétel után nõtt meg: a sztálini irodalom-politika érvényesítésének terepe lett. 1953 után több tagja Nagy Imre politikája mellé állt.

Magyar Kommunista Párt (MKP): a nemzetközi kommunista mozgalom magyaro.-i szervezete. Jogelõdje, a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én alakult meg Budapesten, és már 1919. március 21-én a másik munkáspárttal együtt hatalomra is került. 1919 augusztusában átmenetileg felfüggesztette a tevékenységét, vezetõi pedig emigráltak, vagy börtönbe kerültek. A ~ 1920-tól illegálisan mûködött. 1936. május 8-án a Komintern a frakcióharcok miatt a népfrontpolitika elvének alkalmazásakor elrendelte a párt feloszlatását. A ~ 1939–1940-ben újjászervezõdött, a kommunista forradalom közvetlen kivívásának célját föladva a nemzetközi kommunista mozgalomban elõtérbe került népfrontpolitika szellemében részt vett az antifasiszta, függetlenségi mozgalomban. 1943 júniusában a III. Internacionálé önfeloszlatása után taktikai okokból a ~ Békepárt néven tevékenykedett tovább. Csatlakozott a Magyar Fronthoz, részt vett a magyaro.-i antifasiszta és németellenes mozgalomban. 1944. szeptember 12-én a hivatalos neve Kommunista Párt lett, amit 1945 februárjában ~ ra változtattak. A ~ vezetése a moszkvai magyar emigrációból hazatértek kezébe került, akiknek a szocializmus sztálini–lenini modelljének megvalósítása volt a célja, a negyedszázadig illegalitásban mûködõ hazai kommunisták pedig csak az adminisztratív vezetésben kaptak szerepet. A ~ 1947 derekáig a szovjet elvárásoknak megfelelõen látszólag elfogadta a polgári erõkkel való összefogás szükségességét, majd a nemzetközi helyzet megváltozása után gyorsan felszámolta a koalíciós pártokat, s ebben a kezébe került rendészeti szervek is a segítségére voltak. Az ® SZDP fúzióra kényszerítése után a ~ nevet változtatott (® MDP).

Magyar Közösség: 1925-ben alapított, 1944. március 19-ig mûködõ, majd 1946 októberében újjáalakult, fõleg értelmiségiekbõl álló titkos társaság. A ~ célja a hozzájuk hasonló elveket valló, magyar érzelmû emberek bejuttatása az állami apparátus és a gazdasági élet kulcspozícióban lévõ helyeire. A szervezet felépítése és jelképei a szabadkõmûves mozgalomra emlékeztettek. 1945 elõtt a Honszeretet néven bejegyzett egyesület volt a fedõszervük, hivatalos folyóiratot is megjelentettek. A német megszállás alatt részt vettek az ellenállási mozgalomban, és kapcsolatba kerültek az ® FKgP tagjaival. A ~ Vezértanácsa a szovjet csapatok békekötés utáni kivonulásakor elõállott politikai helyzetrõl bel- és külpolitikai helyzetelemzéseket, esélylatolgatásokat készített, s ezek megbeszélésein, ismertetésein részt vettek egyes kisgazda aktivisták is. A kommunista irányítás alatt álló ® ÁVO és a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya a ~ embereit letartóztatta, és az ® MKP vezetõinek utasítására nagyszabású „ köztársaság-ellenes összeesküvést” konstruált az ártalmatlan beszélgetésekbõl. Az ® MKP a ® SZEB támogatásával ezt az ügyet használta fel a parlamenti többségben lévõ FKgP vezetõinek elmozdítására, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatására és Kovács Béla fõtitkár erõszakos eltávolítására a politikai életbõl. Az 1947–1948 folyamán megrendezett hat perben 290 személyt állítottak bíróság elé; két személyt halálra ítéltek, 188 vádlottat börtönbüntetéssel sújtottak. A kisgazda képviselõk letartóztatásával, mások lemondatásának kierõszakolásával a kommunisták megsemmisítették az FKgP parlamenti abszolút többségét. A ~ -ügyben játszott szovjet szerep nyomán kiélezõdtek a korábbi antifasiszta nagyhatalmak közötti ellentétek, s ez az ügy közvetve hatással volt a Truman-elv meghirdetésére is.

Magyar Nemzeti Függetlenségi Front: a Magyar Front örökébe lépõ, fasizmus- és náciellenes politikai irányzatokat és csoportokat tömörítõ koalíció. 1944. december 3-án jött létre Szegeden az ® MKP, az ® SZDP, a ® PDP, az ® FKgP és a szakszervezetek összefogásával. A náciellenes összefogás mellett megteremtette az újjáalakuló magyar államiság koalíciós alapjait. Programjában sürgette az „ új, demokratikus” Magyaro. összehívását, elõkészítette az ® Ideiglenes Nemzetgyûlés és az ® Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulását. A ~ 1949. február 1-jén megszûnt, szerepét a Magyar Függetlenségi Front vette át.

Magyar Radikális Párt: 1944 novemberétõl névleg létezõ, de alakuló ülését csak 1945. március 3-án megtartó, fõvárosi liberális értelmiségieket tömörítõ politikai párt. Taglétszámuk még 1945 nyarán is csak néhány ezer volt. A polgári magántulajdon alapján álló, de politikai eszméit tekintve a munkáspártokhoz közel álló ~ nem volt a kormánykoalíció tagja, bár programjában helyeselte annak államosítási terveit, politikáját. 1947-ben a ~ 7 mandátumot szerzett, 1948-ban önállósága fenntartásával a Polgári Radikális Pártszövetségben egyesült a ® Polgári Demokrata Párttal, majd 1949 márciusában a fúzió ténylegesen megvalósult. Az ® MDP erõsödésével 1949–1950-ben a ~ is felszámolásra került.

Magyar Szabadság Párt: Magyaro.-on mûködött politikai párt 1946 áprilisa és 1947 júliusa között. Alapítója az ® MKP nyomására az ® FKgP-bõl 1946. március 12-én kizárt Sulyok Dezsõ volt. A ~ és 21 fõs parlamenti frakciója a koalíció vezetõ ereje,   FKgP politikájában csalódott paraszti tömegek támogatásának elnyerésére törekedett, elfogadta az addigi államosításokat és a földreformot, de a földek tulajdonosainak kárpótlást igényelt, és befejezettnek tekintette a társadalmi átalakulást. A ~ Magyaro. számára a külpolitikai semlegesség státusának elérését a „ nemzeti demokrácia” megvalósításával akarta biztosítani. A kommunista ® „ szalámitaktika” eredményeként a ~ mozgástere beszûkült, így a számára hátrányosan módosított választójogi törvény után 1947. július 22-én hivatalosan bejelentette feloszlatását. A párt több vezetõje emigrált, így Sulyok Dezsõ is 1947. augusztus 4-én.

Magyar–Szovjet Barátsági Egyezmény: az ® MDP új külpolitikai irányvonalának megfelelõen 1948. február 18-án Moszkvában a magyar és a szovjet kormányküldöttség aláírta a magyar–szovjet barátsági, együttmûködési és kölcsönös segítségnyújtási szerzõdést. A szerzõdés kimondta, hogy a felek támadás esetén segítséget nyújtanak egymásnak, de béke idején is szorosan együttmûködnek az országaikat érintõ fontosabb nemzetközi kérdésekben. Ugyanakkor „ a barátság, az együttmûködés, a kölcsönös elõnyök szellemében fejlesztik gazdasági és kulturális kapcsolataikat” is. A szocialista Magyaro.-ot hasonló “típus-szerzõdés” kötötte Bulgáriához, Csehszlovákiához, Lengyelo.-hoz, az NDK-hoz és Romániához is.

Magyar–Szovjet Társaság: a magyar–szovjet barátság elmélyítését volt hivatva szolgálni, azonban tényleges célja a szovjet típusú kommunista rendszer propagálása volt. Eredetileg Magyar–Szovjet Mûvelõdési Társaság néven alakult 1945-ben, és egy évvel késõbb már félmillió tagja volt. A társaság 1948-ban vette fel a ~ nevet, és igazi kommunista tömegszervezetté vált, amely 1953-ban 1,3 millió taggal és 8000 helyi szervezettel rendelkezett. (Ezek többségének mûködése csupán formális volt.) Az 1956-os forradalom idején a ~ is szétesett. 1957 nyarán Magyar–Szovjet Baráti Társaság néven szervezték újjá, ekkor már tagság nélkül.

malenkij robot (or. “kis munka”): kényszermunka, amelyre a szovjetek 1945-ben tízezreket hurcoltak el törvénytelenül, a nemzetközi hadijog figyelmen kívül hagyásával a magyar civil lakosság körébõl. A Szovjetunió területén ® gulag-telepeken dolgoztatták õket. A kegyetlen bánásmódban részesülõ és embertelen körülmények között dolgozó 170-180 ezer áldozat közül csak kevesen tértek vissza élve Magyaro.-ra.

Marshall-terv: George C. Marshall (1880–1959) amerikai külügyminiszter 1947. június 5-én meghirdetett gazdasági segélyprogram-tervezete a II. világháború európai következményeinek felszámolására és az európai szovjet befolyás megállítására. A segélyt kérõ országoknak közösen kellett igényeiket elõterjeszteni. A ~ et elfogadó 16 nyugat-európai ország kormányai 1952-ig 136 milliárd dollár összegû, vissza nem térítendõ támogatást, ill. hosszú lejáratú hitelt kaptak. A Szovjetunió és a hatalmi érdekszférájába tartozó közép- és délkelet-európai államok a Szovjetunió nyomására visszautasították a terv keretében felajánlott támogatást.

munkás-paraszt szövetség: a kommunista párt tézise szerint a munkásosztály és a parasztság együttmûködésének sajátos formája a proletárforradalmak idején és a szocializmus építésének szakaszában. Ennek az ideológiai alapja, hogy a munkásosztály ugyan egyedül is gyõzhet a proletárforradalomban, de a parasztság nélkül a hatalmat nem tudja megtartani. A parasztság viszont a munkásosztály vezetése nélkül nem képes gyoztes forradalmat vívni. Vagyis a két osztály egymásra van utalva, és ezért jön létre egy különleges osztályszövetség, amelyen belül a munkásosztályé a vezetõ szerep, és az utóbbi legfontosabb szövetségese a szocialista öntudattal rendelkezõ parasztság.

Munka Törvénykönyve: a munkások és alkalmazottak munkaviszonyát szabályozó alapvetõ jogforrás Magyaro.-on. 1951. február 1-jét lépett hatályba, és ezzel a korábbi ágazati kollektív szerzõdések hatályukat vesztették. A ~ szabályozta a munkaviszony legfontosabb kérdéseit: a munkaviszony keletkezését és megszûnését, a munka- és pihenõidõt, a szabadságot, a munkabért, a munkaügyi vitákkal kapcsolatos kérdéseket, és tartalmazta a társadalombiztosítás legfontosabb szabályait.

munkaverseny: az emberi munkaerõ korlátlat kizsákmányolására épülõ termelésnövelés. Magyaro.-on az 1950-es években szovjet mintára szinte folyamatosak voltak a ~ ek az iparban és a mezõgazdaságban egyaránt. A mennyiség hajszolása legtöbbször a minõség romlását eredményezte. Leginkább a fontos ünnepek (április 4., november 7. stb.), a „ vezetõk születésnapja” adott alkalmat ~ ekre. Országos ~ kampányt indítottak pl. Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából 1952. január 17-re. A versenyen kiválóan, a ® normát több száz vagy ezer százalékkal túlteljesítõ dolgozókat élmunkásoknak, sztahanovistáknak nevezték. A ~ ek a   norma szigorításának is fontos eszközei voltak. A szocializmus késõbbi szakaszában (1960-as, 1970-es évek) a ~ ek szocialista brigádverseny formájában zajlottak, amelyek már nemcsak a termelékenység növelésére irányultak, hanem az ideológiai és kulturális képzésre is.

mûszaki határzár: az államhatár egy szakaszának összefüggõ ellenõrzés alá helyezése zárt övezet kialakítása céljából. Magyaro.-on az 1950-es években politikai okokból a déli és a nyugati határon alkalmazták a személy- és jármûforgalom teljes ellenõrzésére a tiltott határátlépések, hatásértések megakadályozására. A határ (® határsáv) egy kijelölt szakaszán dróthálót feszítettek ki, aknamezõt telepítettek a menekülõk feltartóztatására. A ~ lebontására a magyar–osztrák határon 1956. szeptember 23-án került sor, de azt a forradalom leverése után visszaállították.

Nagy-Budapest: Budapest és a környezõ városok és községek (pl. Békásmegyer, Budafok, Mátyásföld, Csepel, Kispest, Rákoshegy, Újpest) korábbi gyûjtõneve. Ez az elnevezés akkor keletkezett, amikor 1950-ben ezeket a peremvárosokat közigazgatásilag egyesítették a fõvárossal, és létrehozták a 22 budapesti kerületet.

németek kitelepítése: a nagyhatalmak potsdami döntése (1945. július 17.–augusztus 2.) értelmében magyaro.-i németségre is kényszerkitelepítés várt. A ® SZEB 1945. szeptember 20-án rendelte el Magyaro.-on a ~ ét. A magyar hatóságok – bár sosem tették magukévá a kollektív felelõsség elvét – 1946 januárjában kezdték meg azoknak a kitelepítését, akik az 1941. évi népszámláláson német nemzetiségûnek vallották magukat, vagy tagjai voltak a Volksbundnak, ill. valamilyen német fegyveres alakulatnak. Az elsõ szakaszban kitelepítettek Németo. amerikai megszállási övezetébe kerültek, kb. 136 ezren. 1947 tavaszától újabb német csoportokat (több mint 50 ezer fõt) telepítettek ki, de már Németo. szovjet megszállási övezetébe. Összesen tehát mintegy 200 ezer német nemzetiségû lakos kényszerült elhagyni a hazáját. A kitelepítettek egy része (kb. 20 ezer fõ) utólag visszaszökött Magyaro.-ra. A kitelepítés 1949 októberében zárult le (4274/1949. sz. Mt. r.), a német nemzetiségre vonatkozó korlátozásokat teljes egészében 1950. március 25-én oldották föl (14/1950. sz. Mt. r.)

Nemzeti Bizottság: 1944–1945-ben Magyaro.-on alakult meg, a német megszállástól és a nyilas adminisztrációtól megtisztított területeken különféle elnevezések alatt mûködõ népi szervezetek. Településenként a koalíciós pártok tagjaiból alakultak meg. A korábbinál demokratikusabb önkormányzatokat állítottak fel, segítették az élet megindulását, újjászervezték a közigazgatást. A ~ 1945 közepétõl a koalíciós pártok politikai együttmûködésének megvalósítója lett, szerepe fokozatosan csökkent, majd 1948 júniusa után formálisan megszûnt. Az 1949 januárjában megalakuló új közigazgatásnak nem váltak részévé.

Nemzeti Parasztpárt (NPP): 1939. június 29-én Makón megalakított politikai párt. Létrehozói a népi írók voltak, akik mûveikben a szegény- és kisparasztság politikai, kulturális felemelkedését, gazdasági és politikai emancipálódását hirdették. Eleinte a Márciusi Front keretében tevékenykedtek, majd annak felbomlása után létrehozták a ~ ot, de a II. világháború kitörése miatt szervezeteiket nem tudták kiépíteni. A német megszállás alatt a pártot és lapját betiltották. 1944 szeptemberében csatlakoztak a Magyar Fronthoz, majd a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tagja lett, és 40 képviselõt küldött az ® Ideiglenes Nemzetgyûlésbe. A magát az agrárszocialista mozgalmak örökösének tekintett párt és népi származású értelmiségi tagjai tevékenyen részt vettek a földreform végrehajtásában. A ~ ban 1945 augusztusában már 170 000 belépõt regisztráltak. A fiatal pártnak nem volt egységesen kimunkált hosszú távú célkitûzése, a ~ baloldali irányzata a kommunistákkal való szoros együttmûködésben kereste a jövõt, egy másik a parlamenti polgári demokrácia megvalósítását hirdette, míg a centrum hívei a szocializmus és a paraszti érdekek összeegyeztetésére helyezték a hangsúlyt. 1948 szeptemberétõl a ~ nem tudta meggátolni az ® MDP hatalomra törését, sõt elfogadta annak marxista nézeteit. A párt 1949. február 1-jén bekényszerült a Magyar Függetlenségi Frontba, a következõ választáson már csak közös listán indulhattak képviselõjelöltjei. A párt politikai tevékenységét 1949–1950-ben lényegében beszüntette. 1956. október 31-én a ~ Petõfi Párt néven újjáalakult, de csak rövid ideig fejthetett ki politikai tevékenységét.

népfront: fasizmusellenes, eltérõ politikai ideológiai irányzatokat és csoportokat tömörítõ koalíció. A nácizmus németo.-i hatalomra jutása után, az 1930-as évek közepén a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonalává lett. Spanyolo.-ban és Franciao.-ban ~ kormányok alakultak. A II. világháború idején a ~ ok többsége függetlenségi frontként részt vett az ellenállási mozgalomban. Magyaro.-on a ~ részben náciellenes mozgalomként 1937. március 15-én a Márciusi Frontban jött létre. Az országos német megszállás idején 1944. június elején alakult meg a Békepárt (a ® MKP fedõszerve), az ® SZDP és a Kettõskereszt Szövetség legitimista csoportjai, valamint az ® NPP részvételével a Magyar Front. A nyilasok hatalomra kerülése után a Magyar Front utódaként kezdte meg a tevékenységét a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, az   MKP, az ® FKgP, az NPP és a ® PDP, valamint a szakszervezetek részvételével, és az újjáalakuló magyar államiság koalíciós alapjait is megteremtette. Ezt a koalíciós kormányzás végén, 1949. február 1-jén az egypárti diktatúrára törekedõ ® MDP vezetése és irányítása alatt megszervezett Magyar Függetlenségi Front váltotta fel a megrostált  FKgP, és az  NPP a tömegszervezetek részvételével.

Népgazdasági Tanács: 1949 júniusa és 1952 novembere között a legfelsõbb gazdasági szerv volt Magyaro.-on. Az 1949. június 11-én feloszlott ® Gazdasági Fõtanács jogkörét vette át. Feladata lett a gazdasági fejlesztés és tervezés irányelveinek meghatározása, a gazdasági vezetõ szervek mûködésének összehangolása és a gazdasági centralizáció megvalósítása. Miniszteri rangú elnökét és a testület tagjait a köztársasági elnök, majd a Magyar Népköztársaság ® Elnöki Tanácsa nevezte ki. Az 1952. november 24-én megszûnt ~ feladatkörét 1952. december 1-jén a Minisztertanács vette át.

Népi Ifjúsági Szövetség (NISZ): az ® NPP ifjúsági szervezete. Az egységes ifjúsági szervezet, a ® MADISZ párt ifjúsági szervezetekre tagozódása idején, 1946 januárjában alakult meg a ~ a dolgozó parasztifjúság elkülönült szervezeteként. A párton belüli irányzatoknak megfelelõen elõbb Kovács Imre hívei, majd 1947 elejétõl a Darvas József–Erdei Ferenc köré csoportosulók támogatói kerültek az 1947 tavaszán már 800 helyi szervezetet összefogó ~ központi vezetésébe. A kommunista vezetésû egységes ifjúsági szervezet kialakításakor 1948. március 9-én az  NPP Politikai Bizottsága bejelentette a ~ feloszlatását, és a parasztpárti csoportok önállóságukat elvesztve beolvadtak a ® MINSZ-be.

Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ): a népi kollégiumok 1946. június 8-án alakult központi szerve. A tehetséges paraszt- és munkásfiatalság közép- és felsõfokú bentlakásos tanulásának biztosítására alapított intézmények 1939–1949 között mûködtek Magyaro.-on. Az elsõ népi kollégiumot Györffy István hozta létre Bolyai Kollégium elnevezéssel felsõ fokon képzett parasztfiatalok részére. Belsõ életük alakításában a protestáns kollégiumi hagyományok, a népi írók mozgalmának és a munkásmozgalom ösztönzésébõl merítettek, és ezek alapján alakították ki demokratikus önkormányzatuk szabályait, amelyek autonómiát és kollektív vezetést biztosítottak. A népi kollégiumok mozgalma 1945. január 20-a után kezdte el szélesebb körû tevékenységét az ® MKP és az ® NPP támogatásával. A kollégisták részt vettek a ® MADISZ megszervezésében és miniszteri megbízottként a földreform végrehajtásában. A népi kollégiumok tagjait a közösségi önkormányzat elveire, tudatos önképzésre, önálló, kritikus gondolkodásra, kulturális és honismereti munkára nevelték. Az ® MDP 1948. szeptember 19-én hozott határozta után kommunista oldalról több bírálat érte õket független gondolkodásuk miatt, ezután a kollégiumi rendszer fokozatosan elszürkült, elõkészületek kezdõdtek az állami kollégiumokkal való egyesítésükre. A Rajk-perrel kapcsolatba hozva a ~ ét, a szervezet központi ülésén, 1949. július 10-én felszámolták a szövetség rendszerét.

Népszava: elõször 1877-ben jelent meg, majd 1880-tól az ® SZDP központi napilapja lett. A két világháború között a munkásmozgalom egyetlen legális napilapja volt. Magyaro. német megszállása után betiltották, 1945-tõl jelent meg újra. Amikor 1948 júniusában az ® MKP magába olvasztotta az  SZDP-t, a ~ a ® Szakszervezetek Országos Tanácsának központi napilapja lett. Az 1956-os forradalom idején ismét az újjáalakult az  SZDP orgánuma. November 4-e után egészen 1958-ig® Népakarat címen jelent meg, ekkor visszakapta régi nevét.

norma: a közgazdaságban azok a termelési viszonyszámok, amelyek meghatározzák, hogy az adott feltételek között egy termékegység elõállításához mennyi idõ, élõmunka, anyag stb. szükséges. Ennek alapján megállapítanak mûszaki ~ t, statisztikai ~ t. A ~ volt a teljesítmény-bérezésben dolgozók fizetésének alapja. A szocialista népgazdaságban a ~ megállapításánál az ideális munkakörülmények között dolgozó élenjáró üzemek, élmunkások (® munkaverseny) és sztahanovisták több száz százalékos teljesítményeit is figyelembe vették. Az 1950-es években a ~ kat állandóan szigorították, növelték, a „ normalazítók” ellen keményen felléptek. A ~ szigorítás is a fogyasztás és a kereslet visszafogását, a reálbérek csökkentését szolgálta.

Országos Tervhivatal (OT): 1947-ben hozták létre. Az elsõ hároméves terv idoszakában (1947–1949) jelentõs szerepet töltött be a magyar gazdaság szovjet mintára történõ átalakításában (magát a hivatalt is szovjet példa nyomán hozták létre). Tevékenysége az 1950-es évek elejétõl a gazdaság egészére irányult. Feladata a távlati és az operatív gazdasági tervjavaslatok kidolgozása, és az aktuális ötéves terv végrehajtásának ellenõrzése volt. Elnökét az Országgyûlés választotta, és az elnök tagja volt a kormánynak is.

osztályellenség: “a munkásosztály ellensége”. Ezzel a jelzõvel bélyegezték az osztályidegeneket és osztályhelyzetüktõl függetlenül az uralkodó ideológiával szemben álló személyeket.

osztályidegen: “a dolgozó osztályoktól idegen, velük szemben álló”. Az 1940-es évek végétõl 1962-ig érvényben lévõ gyakorlat szerint ~ nek minõsítették – az 1938. évi foglalkozás és vagyoni helyzet alapján – a volt földbirtokosokat, arisztokratákat, a gyár- és üzemtulajdonosokat, a vagyonukból élõket; a háborús bûnösöket, a politikai bûncselekmények vádjával elítélteket; a ® kuláknak tekintetteket; a volt csendõröket, a korábban hivatalos politikai vagy magasabb állami funkciót betöltõ személyeket; a volt rendorség, katonaság át nem igazolt tagjait; azokat az üzlet- és mûhelytulajdonosokat, kereskedõket, akik a felszabadulás után huzamosabb ideig két vagy annál több alkalmazottat foglalkoztattak, ill. a rendszerrel nem együttmûködõ egyházi személyeket.  Az ~ nek, ill. az ~ származásúnak minõsítettek nem tölthettek be bizonyos munkaköröket, vezetõ beosztásokat, kizárták õket a továbbtanulásból. A büntetõeljárások során is súlyosbító körülménynek számított ez a bélyeg.

párizsi békeszerzõdés: a II. világháborút lezáró jelentõ békeszerzõdés Magyaro. és a világháborúban gyõztes nagyhatalmak között. Az 1947. február 10-én aláírt dokumentum érvénytelenítette a bécsi döntéseket, Magyaro. határait az 1938. január 1-jei állapotnak megfelelõen állította vissza, de Csehszlovákiának ítélte az általa kért Dunacsún, Oroszvár és Horvátjárfalu településeket. Magyaro.-nak 300 millió dollár kártérítést kellet fizetnie a szovjet, a jugoszláv és a csehszlovák állami tulajdonban okozott háborús károk enyhítéséért. A ~ a magyar hadsereg létszámát 65 000 fõben állapította meg, és egyben szavatolta a dunai hajózás biztonságát.

pártapparátus: az apparátus szó eredetileg társadalmi, politikai érdeket képviselõ végrehajtó szervezetet jelentett. Pejoratív értelemben azonban a szocialista államok kommunista, ill. szocialista állampártjainak piramisszerûen kiépülõ pártszervezetét értették rajta, amelynek tagjai feltétlen hûséggel vállalták a párt hivatalos képviseletét és utasításainak végrehajtását.

pártkongresszus: általában a kommunista párt kongresszusa, a kongresszus a párt legfelsõbb szerve, amely rendszerint ötévente ül össze. Ezen – a Központi Bizottság beszámolója alapján – értékelik az elõzõ idõszakban végzett tevékenységet, és meghatározzák a következõ idõszak feladatait, valamint a párt politikájának általános irányvonalát. A ~ küldötteit az ország minden településén, nagyüzemekben, gyárakban, intézményekben stb. mûködõ pártalapszervezetek választják meg, és a küldöttek listáját a Központi Bizottság hagyja jóvá. A ~ az értékelésen és a feladat-meghatározáson túl szükség esetén módosíthatja a párt szervezeti szabályzatát, és megválasztja a Központi Bizottságot, amely még a kongresszus ideje alatt szavazással jelöli ki a Politikai Bizottság és a Titkárság tagjait, ill. a párt fõtitkárát, és annak helyettesét. A ~ on a legjelentõsebb beszámolót a párt vezetõje tartja.

pénzügyi stabilizáció: az ® infláció megszüntetése, a pénzügyi rendszer megszilárdítása. Magyaro.-on 1946 nyarán vált elkerülhetetlenné a ~ . 1946. augusztus 1-jén új pénznemet vezettek be: a forintot. Ekkor 1 Ft kb. 400 000 quadrillió pengõt ért. A ~ t az új pénz kibocsátásával (tudatosan kevés bankjegy forgalomba hozatalával), a Szovjetuniónak fizetendõ jóvátétel átütemezésével, a külföldi kölcsönök felvételével és további gazdasági megszorító intézkedésekkel érte el a kormányzat Ehhez járult még, hogy visszakerült a MNB arany- és devizatartaléka, és az sem véletlen, hogy a ~ ra éppen aratás után került sor.

Polgári Demokrata Párt: 1944. december 15-én Szegeden megalakult párt a városi kispolgárság, a polgári értelmiség és a tisztviselõréteg képviseletére. A ~ síkraszállt a liberalizmus elvein alapuló parlamentarizmus, a ® többpártrendszer és a népképviseleti kormányzás megvalósítását hirdetõ program mellett a „ polgár” anyagi és szellemi felemelkedéséért. Az 1947. évi választásokon a ~ 4 mandátumot szerzett, így nem jutott jelentõs szerephez a törvényhozásban. Viszonylagos politikai gyengeségei miatt 1948. május 11-én a hasonló elveket valló ® Magyar Radikális Párttal a párt önállóságának fenntartásával egyesültek, és megalakították a Polgári Radikális Pártszövetséget, majd a ~ 1949. március 3-án teljesen beolvadt a  Magyar Radikális Pártba.

politikai tisztek: a magyar honvédségben szovjet mintára, 1949-ben meghonosított beosztás a parancsok politikai ellenõrzésére. Az 1949. február 19-tõl munkába állt ~ a nevelõtiszti intézmény megszüntetése után a szovjet komisszárok jogkörét vették át, és 1953-ig az alakulatok társparancsnokai voltak, a hadsereg pártirányításának és pártellenõrzésének végrehajtóiként mûködtek. 1957 után a ~ bõl a parancsnok politikai helyettesei, ill. politikai munkások lettek.

proletárdiktatúra: a kommunista ideológia szerint átmeneti kormányzati rendszer a „ kommunizmusba való átmeneti korszak idején” , amely a munkásosztály hatalmát valósítja meg, vagyis a „ többség diktatúrája” . A ~ továbbfejlesztve a „ szocialista népi egységet” végül „ egyetemes össznépi állammá” válik. A valóságban a dolgozó tömegekre hivatkozó szûk réteget képviselõ kommunista pártelit hatalmát jelenti. Jellemzõje a parlamenti demokrácia felszámolása, a törvényhozói és végrehajtói hatalom összevonása, a termelõeszközök erõszakos kisajátítása, a tömegek megfélemlítése.

rendõrbíráskodás: a 20. sz.-ban, de fõleg 1948–1956 között Magyaro.-on alkalmazott rendészeti eljárás. A rendõrség kisebb kihágásoknak, szabálysértéseknek minõsített esetekben pénzbüntetést szabott ki. A ~ az 1950-es években a politika szolgálatában az állampolgárok megfélemlítésének eszköze lett, elõszeretettel alkalmazták a mezõgazdaság kollektivizálásának idején a módosabb egyéni gazdák anyagi tönkretételére, hogy ® termelõszövetkezetekbe kényszerítsék õket.

Szabad Nép: kommunista politikai napilap. 1942. február 1-jén indult mint az illegális KMP lapja. 1945 februárjától az ® MKP, 1948 júniusától az ® MDP központi napilapja, fõszerkesztõje 1948-ig Révai József volt. Példányszáma 1953-ban meghaladta a 700 ezret. 1953-ig újságírói gárdáját az abszolút lojalitás jellemezte a párt vezetése iránt, szerkesztoségébe csak a sztálini rendszert vakon szolgáló kommunista-sztálinista újságírók kerülhettek be.  A lap utolsó száma 1956. október 29-én jelent meg, majd átadta helyét a ® Népszabadságnak.

Szabad Nép-félóra: az 1950-es években a munkahelyeken tartott politikai viták. Ezeken a megjelenés kötelezõ volt, a dolgozóknak magyarázniuk, kommentálniuk kellett az aznapi ® Szabad Népben megjelent fontosabb híreket, a vezércikket. Természetesen tényleges vitáról szó sem lehetett, a résztvevõk mindannyian a párt iránti elkötelezettségüket igyekeztek bizonyítani.

Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT): az 1948-as kommunista hatalomátvétel után létrehozott, az ® MDP, majd az ; MSZMP vezetése alatt álló egységes szakszervezet irányító testülete. Megalakításával a kommunista párt célja az volt, hogy felszámolja a valódi ágazati és egyéb szakszervezeteket, és az egységes szervezet révén teljesen befolyása alá vonja a szakszervezeti mozgalmat. Míg korábban a szakszervezetek a munkások, ill. a tagok valódi érdekvédelmét látták el, addig a ~ központi tevékenysége az volt, hogy egyfajta áttételként végrehajtassa az aktuális ötéves terveket, munkaversenyeket szervezzen, biztosítsa a kommunista párt által kitûzött célok és termelési eredmények elérését. A ~ felépítése ugyanolyan központosított és hierarchizált volt, mint a kommunista párté, központi orgánuma a ® Népszava volt, amely 1948-ig a Magyaro.-i ® SZDP napilapjaként jelent meg. A ~ egyik legfõbb irányítója Gáspár Sándor volt, aki rövid megszakítással 1952-tõl a rendszer bukásáig állt a ~ élén.

Szakszervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom (SZIT): a Szakszervezeti Tanács Ifjúsági Titkársága 1945. februárban létrehozott ifjúmunkás tömegszervezete. A gazdasági és szociális célokért küzdõ érdekvédelmi szervezetben a két munkáspárt paritásos alapon képviseltette magát. Az 1946 márciusában országos mozgalommá vált ~ a két évvel késõbb 1948 márciusában a ® MINSZ kommunista vezetésû munkásifjúsági szervezete lett. 1950 júniusában a ® DISZ megalakulása után elvesztette önállóságát, és beolvadt az ® MDP ifjúsági szervezetébe.

Szakszervezeti Tanács: a szakszervezeti mozgalom központi vezetõ testülete. 1891. május 22-én alakult, 1904 óta a szakmai szervezeteket összefogó országos testületként a munkásság gazdasági és szociálpolitikai követelései érdekében lépett fel a munkaadókkal és az állammal szemben. A ~ feladata volt a gazdasági harc taktikájának kidolgozása, a munkabeszüntetések és sztrájkok engedélyezése, a szakmai szervezetek és egyesületek mûködésének pénzügyi ellenõrzése, a szûkös helyzetû szakmák támogatása. 1945 januárjában az újjászervezett ~ a kommunisták és szociáldemokraták megegyezése után paritásos alapon, a korábbi hagyományos elvek szerint történt meg, a szakszervezetek önállóságának és autonómiájának változatlanul hagyásával, de mindkét párt saját pozíciójának erõsítésére és befolyásának növelésére törekedett. 1945–1946 között a hagyományos szakmai szakszervezetek fenntartásának szociáldemokrata elképzelése érvényesült, majd a politikai intézményrendszer kommunista átalakításának meghirdetésével párhuzamosan az ® MKP propagandájában 1947 elejétõl a szakszervezetek iparági átszervezésének erõltetése került elõtérbe. A kis szakszervezeteknek a nagyobbakba való beolvadásának folyamatát felgyorsítva az ® MDP létrejötte után, 1948 októberében a X. szakszervezeti kongresszuson bejelentették a hagyományos szociáldemokrata szakszervezetek és a ~ felszámolását és a szakmai érdekképviseletek iparági átszervezését. A ~ helyett megalakult a ® Szakszervezetek Országos Tanácsa.

„ szalámitaktika” : Rákosi Mátyás, az ® MKP fõtitkára és köre nevéhez fûzõdõ politikai megoldás köznyelvi megnevezése. A hírhedt ~ a totális kommunista hatalom, az egypártrendszer gyors létrehozása érdekében a többi párttal szemben alkalmazott módszer azok teljes tönkretételére. Az ellenzéki pártokat megfosztották vezetõiktõl, vezéregyéniségeiktõl, koholt vádak alapján emigrációba kényszerítették, ártatlanul elítélték, bebörtönözték õket vagy egyszerûen elraboltatták a szovjet csapatokkal. A kommunista hatalom szempontjából “veszélyesnek” ítélt párttagokat egyenként, egymástól elszigetelve tették ártalmatlanná: megzsarolták, kizáratták a pártokból, visszavonulásra vagy az ország elhagyására késztették. A meggyengült és megfélemlített pártok sok esetben több részre szakadtak, gyakorlatilag „ felszeletelõdtek” , rövid idõ múltán feloszlottak. A ~ legtipikusabb esete a „ túl erõs” ® FKgP tönkretétele volt.

személyi kultusz: vezetõ szerepet játszó politikai személyiségek elvtelen, mértéktelen és kritikátlan dicsõítése, kijelentéseik mindenkire és mindenkor érvényes, dogmaszerû alkalmazása. Diktatórikus rendszerek gyakori sajátossága, de legkirívóbb formája a kommunista vezetõk körül alakult ki. A Szovjetunióban Sztálin körül kibontakozó ~ nyomán több kommunista vezetõ körül is ~ épült ki: Magyaro.-on 1948 után Rákosi Mátyás, a gyakorlatilag korlátlan hatalmat birtokló pártfõtitkár (és miniszterelnök egy személyben) körül bontakozott ki sztálini típusú, sokszor a nevetségesség határát súroló ~ , amely 1952-ben, 60. születésnapján érte el csúcspontját. A ~ végét az ® SZKP XX. kongresszusának (1956. január 14–15.) a sztálinizmust és a ~ t elítélõ lépése jelentette, amelyet követtek a többi szocialista országban is: Magyaro.-on ez Rákosi és köre (Gerõ Ernõ, Farkas Mihály, a hírhedt „ trojka” ) hatalomból való kiszorulását, sõt párttagságának visszavonulását jelentette. Rákosinak késõbb az országból is távoznia kellett, a Szovjetunióban élt a haláláig. A ~ fogalmának bevezetése a kommunizmus súlyos torzulásait egy személy hibáinak próbálta beállítani, amelynek kiküszöbölésével a politikai rendszert tovább lehetett mûködtetni.

SZER (Szabad Európa Rádió): az USA támogatásával 1951. május 1-jétõl Münchenben mûködõ rádióadó. Mûsorait a szovjet blokk nyelvein sugározta. A magyar nyelvû adások Dessewffy Gyula (1909–2000, az emigráció elõtt 1947-ig kisgazdapárti politikus) vezetésével 1951. október 6-án indultak. A rádió célja a ® vasfüggöny mögött élõ népek függetlenségi harcának segítése, támogatása, politikai, gazdasági, társadalmi és szórakoztató mûsorokkal, amelyek pontos, tárgyilagos, tájékoztatást adtak Közép-Európa népei számára a keleti és a nyugati világ eseményeirõl. A SZER magyar osztálya 1993. október 31-ig mûködött Münchenben.

SZKP Elnöksége (pontosabban az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége, hiszen a testületet a KB választotta): 1952–1966 között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Politikai Bizottságát nevezték Elnökségnek. Funkciója teljesen megegyezett a Politikai Bizottságéval, csak a neve volt más (az is csak idõlegesen).

Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM): az ® SZDP 1945. február 15-én megalapított ifjúsági tömegszervezete a 21 éven aluli párttagok nevelésére. 1945 novemberében már 150 000 fiatalra terjedt ki a ~ befolyása, amely a pártalkotmány szervezeti szabályzata szerint korlátozott autonómiával rendelkezett. 1947 õszétõl a szervezet vezetésében belül éles harc bontakozott ki a ~ és az  SZDP önállósága mellett kiálló és a kommunista orientációjú ® MADISZ- és ® SZIT-szimpatizánsok között. 1948. március 11-én, miután a felszámolást ellenzõ pártvezetést eltávolították és kizárták, a ~ határozatot hozott az önfeloszlatásról és a   SZIT-be való beolvadásról.

Szociáldemokrata Párt (SZDP): a szocialista munkások, alkalmazottak és értelmiségiek politikai szervezete. Jogelõdje, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890. december 8-án jött létre. A párt a ~ elnevezést 1939. január 29-én vette fel, hogy kifejezze a nemzetközi szervezettõl való függetlenségét. A ~ 1930-as programjában hagyományos bázisa, az ipari munkásság érdekeinek megfelelõen 1948-ig távlati céljának a marxista eszmeiség alapján álló szocialista társadalom megteremtését tekintette. Közvetlenebb céljai közé tartozott a demokratikus és szociális reformok kivívása (általános választójog, a munkásvédõ és szociális törvények elfogadása stb.). A ~ 1918–1919 néhány hónapját eltekintve nem került hatalomra a II. világháború befejezéséig, parlamenti képviselethez és képviselõ-testületi tagságokhoz 1922-ben jutott elõször. 1939-ig az egyetlen legális ellenzéki párt volt, amelynek tömegpárt erejét a Szakszervezeti Tanácsba tömörült szakszervezetek tagsága adta. A ~ 1943-ban parlamenti szövetségre lépett az ® FKgP-vel, tevékenyen részt vett a függetlenségi mozgalomban, a Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében, az 1942. március 15-én, a Petõfi-szobornál tartott tüntetésen. Magyaro. német megszállása után a pártot betiltották, a szakszervezeteket kormánybiztos felügyelete alá helyezték. A ~ részt vett a Magyar Frontban, majd csatlakozott a ® Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz. 1944. december 22-én, az ® Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásától fogva részt vett a koalíciós kormányzatban a párt önálló mûködésének fennmaradásáig. A ~ szakszervezeti jellege 1944–1945-tõl megszûnt, mikor az érdekvédelmi szervezetekben a kommunistákkal voltak kénytelenek osztozni. A párt 1945 utáni politikájának középpontjába a marxi szocializmus elõfeltételeinek megteremtését helyezte, a fokozatos átnövés, átalakulás híveként a polgári demokratikus intézményrendszer fenntartása mellett a munkásosztály és a munkáspártok befolyásának növelésére törekedett a két munkáspárt önálló létének fenntartásával. Az ® MKP 1947 végétõl a pártfúziót ellenzõ szociáldemokraták, szakszervezeti funkcionáriusok eltávolítását erõltette. 1948. március 6-a és 8-a között a ~ XXXVI. kongresszusán a pártegyesülést ellenzõk kizárása után a ~ vezetése elfogadta az  MKP ultimátumát, és az 1948. június 12-14. között tartott egyesítési kongresszuson az új párt létrehozásával megszûnt a ~ önálló léte. A szociáldemokrata pártszervezeteket feloszlatták, a szakszervezeteket államosították. A ~ 1956. október 31-én újjáalakult, de a forradalom leverése után nem folytatott politikai tevékenységet.

Szocialista Internacionálé (SZI): a szocialista és a szociáldemokrata pártokat egyesítõ nemzetközi szervezet. 1951-ben alapították Frankfurt am Mainban. Tagjai elsõsorban a nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata pártok, valamint a kelet-európai – magyar, román, lengyel, bolgár stb. – emigráns szocialista, ill. szociáldemokrata politikusok voltak. A ~ határozottan elvetette a kommunista pártokkal való együttmûködés minden formáját. Taglétszáma 1960-ban 10,7 millió fõ volt, székhelye Brüsszel és London.

szovjet ( or. tanács): a ~ ek eredetileg államhatalmi-népképviseleti szervek voltak az orosz cári hatalom 1917-es felbomlása után, amelyek közigazgatási funkciókat töltöttek be. Kezdetben nem feltétlenül álltak a Lenin vezette bolsevik (kommunista) párt oldalán. Személyi összetételüktol függõen voltak munkás-, paraszt- és katonatanácsok. Az 1917. novemberi ® bolsevik hatalomátvétel után a ~ ek egyre inkább a bürokratikus, teljesen hierarchizált kommunista központi hatalom végrehajtó szerveivé váltak, elveszítették alulról építkezõ, önigazgató és önkormányzati jellegüket. Az 1956-os magyar forradalom idején alakult munkástanácsok ugyanilyen önigazgató-néphatalmi szervként jöttek létre és mûködtek.

szovjet tanácsadók: a szovjet befolyás kiterjesztésének ellenõrzésére hivatott intézmény Magyaro.-on 1945–1989 között. Már 1945-tõl, de nagyobb számban 1948–1956 között dolgoztak ~ a gazdaság, a honvédelem és a rendészeti szervek fontosabb szintjein, akik javaslattételi joguk mellett gyakorlatilag a Szovjetunió érdekeinek megfelelõen tevékenykedtek. A ~ száma 1956 után jelentõsen csökkent, de bizonyos helyeken, közép- és miniszteriális szinten jelenlétük és befolyásuk egész 1989-ig fennmaradt.

szovjetizálás (szovjetesítés): a Szovjetunióban meghonosított és bevezetett, a SZU sajátosságainak megfelelõen kialakult kommunista rendszer “exportálása” a közép- és kelet-európai országokba a II. világháború után. A ~ azt is jelentette, hogy semmibe véve egy adott ország – pl. Magyaro. – hagyományait, kultúráját, gazdasági fejlettségét stb., egy teljesen idegen rendszert erõltettek rá. A szovjet rendszer jellemzõ vonásai, amelyeket a kelet-európai kommunista államokba is átültettek: egy párt, a kommunista párt abszolút diktatúrája – ez vezeti és irányítja az országot; a párt vezérének ® személyi kultusza és mindenhatósága; az önigazgatás felszámolása, a politikai élet és a gazdaság teljes központosítása (pl. egy központi bank, központi tervgazdálkodás, öt- vagy hatéves tervek) oly módon, hogy minden egy helyre, a kommunista párt bürokráciája alá van rendelve. A közélet és a kultúra egységesítése pl. egy írószövetség, egy ifjúsági szervezet, egy szakszervezet; az alulról jövõ kezdeményezések és szervezõdések betiltása; felülrõl létrehozott és ellenõrzött társadalmi szervezetek megalakítása, amelyek kizárólagos feladata a rendszer saját eszközökkel való szolgálata; a nehézipar mindenáron való fejlesztése; koncepciós politikai és gazdasági perek; a nemzeti sajátosságok felszámolása a kötelezõ internacionalizmus nevében; a kommunista és munkásmozgalmi ünnepek kötelezõen tömeges megünneplése; a társadalom magánéletének, privátszférájának elvétele; a mezõgazdaság területén az erõszakos kollektivizálás, vagyis a parasztok® termelõszövetkezetekbe való kényszerítése, a be nem lépõk, ill. a gazdag parasztok zaklatása és bebörtönzése; állandó ellenségkeresés; terror, az emberek megfélemlítése; a politikai rendõrség (az állambiztonság) mindenható jelenléte; a rendszer bárminemû kritikusaival szembeni kegyetlen megtorlás. A korábbi politikai rendszer teljes körû tagadása és elitjének, uralkodó osztályainak üldözése; a nem kommunista hagyományok felszámolása; a kötelezõ ® munkaversenyek; a termelésben a mennyiség elõtérbe állítása a minõség helyett; a kommunista ideológia, a marxizmus–leninizmus kötelezõvé tétele, bármilyen tudományos (történeti, irodalmi stb.) alkotás csak ennek szellemében születhetett stb.

Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP): az 1875-ig visszanyúló elõzmények után a ~ közvetlen elõdje volt az 1918 márciusában alakult Oroszországi Kommunista (® bolsevik) Párt, majd amikor az orosz polgárháború gyõztes befejezése után, 1922-ben megalakult a kommunista Szovjetunió, 1925-ben a párt nevét is átkeresztelték Szovjetunió Kommunista ( bolsevik) Pártjára. Lenin 1924. januári halála után az SZK(b)P vezetését Sztálin vette át. A párt a Szovjetunió mindenható szerve lett, az országot az SZK(b)P és annak egyszemélyi vezetõje, Sztálin irányította teljhatalommal (® személyi kultusz). 1952-ben a pártot ismét átkeresztelték, neve Össz-szövetségi Kommunista ( bolsevik) Párt, a közhasználatban a Szovjetunió Kommunista Pártja lett. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után utóda Hruscsov lett, akit 1964-ben vezetõségbeli elvtársai puccsszerûen távolítottak el a hatalomból, és Brezsnyev került a helyére. A ~ taglétszáma tízmillió körül mozgott.

Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság (SZEB): a II. világháborúban gyõztes nagyhatalmak által a volt hitleri szövetséges országok mindegyikében felállított, a fegyverszüneti szerzõdés végrehajtásának és a békeszerzõdés megkötéséhez szükséges feltételek ellenõrzésére hivatott nemzetközi testület. A ~ elnöke az adott ország területén a háborús katonai hadmûveleteket irányító állam képviselõje volt. Magyaro.-on a szovjet misszió mellett csekélyebb befolyással és létszámmal brit, amerikai, csehszlovák és jugoszláv kirendeltségek mûködtek. Magyaro.-on a ~ a legfelsõbb politikai és gazdasági döntéshozó szerv szerepét is betöltötte, és közvetve segítette az ® MKP hatalomra jutását is.

tagosítás: elszórtan fekvõ földterületek egy helyen (egy tagban) való egyesítése. Magyaro.-on a ® kollektivizálás során a parasztok ® termelõszövetkezetekbe kényszerítésének legfõbb eszköze volt. A megalakuló  termelõszövetkezetek földterülete szétszórtan akár 150-200 tagban is fekhetett a határban. A hatékonyabb nagyüzemi termelés érdekében össze kellett õket vonni nagyobb egységekbe, tagokba. Az errõl szóló rendeletek elvben védték a gazdák érdekeit: a ~ t ott kellett volna végrehajtani, ahol a legkevesebb cserével lehet az érintetteknek azonos értékû csereingatlanokat biztosítani, a cserét pedig közös megegyezéssel lebonyolítani. Ehelyett az 1949 õszétõl évente (!) ismétlõdõ ~ a  termelõszövetkezetbe kényszerítés legfõbb eszköze lett. A gazdáknak a távol esõ, gyengébb minõségû földeket adták az addigiért cserébe, és a következõ években újabb és újabb csere következett. A másodszori vagy harmadszori cserebirtokot a gazda ritkán fogadta el, inkább felajánlotta az államnak a földet, és felhagyott a földmûveléssel, vagy belépett a   termelõszövetkezetbe.

tanács: a szovjet mintájú, szigorúan központosított helyi közigazgatás alapegysége Magyaro.-on 1950–1990 között. Az a ~ ok létrehozásáról 1949. évi alkotmány rendelkezett az államhatalom helyi szerveiként. Az 1950: I. tc. a megyei, járási, városi és községi autonómiák helyébe ~ okat létesített. A ~ ok szoros alá- és fölérendeltségbe ékelõdtek, állami felügyeletüket elvileg a Minisztertanács, gyakorlatilag a Belügyminisztérium Helyi Tanácsok Fõosztálya látta el. A ~ élén az elnök állt, az adminisztrációt a végrehajtó bizottság vezette. A tanácsok tagjait formálisan választották 4 évre, tevékenységüket valójában a pártbizottságok irányították. A ~ képviselték az államhatalmat a lakosság felé, irányították a mûködési területükön felmerülõ gazdasági, szociális, kulturális és államigazgatási tevékenységet. Az 1971: I. tc. elfogadása után növekedett a helyi tanácsok önállósága. A tanácsrendszer 1990-ben megszûnt, azóta az önkormányzatok látják el a helyi közigazgatást.

tanácsapparátus: Magyaro.-on 1950-ben felszámolták az addigi önkormányzatokat, és helyükre – szovjet minta nyomán – felállították a tanácsokat. A helyi tanácsok nem voltak önállóak, hanem a Belügyminisztérium, majd 1954-tõl a Minisztertanács Tanácsi Hivatala alá voltak rendelve. Fõ feladatuk az volt, hogy a központi államigazgatási szervek által megszabott feladatokat helyi szinten végrehajtassák. A tanácsokon kiépített bürokratikus szerv, az apparátus nem kötõdött ahhoz a településhez, ahol a tanács mûködött (még akkor sem, ha az apparátus tagjai ott laktak), hanem létében és személyében szintén a központi szervektõl függött, mindent megtett a felülrõl jövõ utasítások végrehajtásáért.

társutas: így nevezték kezdetben a kommunisták azokat az értelmiségieket (késõbb más pártbeli politikusokat is), akik rokonszenveztek a kommunista eszmékkel, és bizonyos esetekben a kommunisták mellett léptek fel.

termelõszövetkezet: teljes nevén mezõgazdasági ~ . A mezõgazdaság szovjet típusú átszervezésekor létrehozott kollektív agrárnagyüzem. 1948 nyarától indult az ® MKP programja szerinti kollektivizálás, és az év végér már 500 ~ i csoport (közkeletû nevén „ tszcs” ) jött létre. A magán parasztgazdákat adminisztratív eszközökkel (® tagosítás, ® kuláklista, ® begyûjtés stb.) kényszerítették a belépésre. A ~ ben a termelõeszközök közös tulajdonúak voltak, a termelés közös munkán alapult (bár volt néhány olyan ~ , ahol az egyéni és a közös mûvelés keveredett), a jövedelem elosztása a végzett munka arányában történt. Az értékesítést, beszerzést közösen végezték. A ~ legfõbb szerve a közgyûlés volt, itt választották a vezetõséget is. A ~ nek évi termelési tervet, költségvetést, év végén zárszámadást kellett készíteni. Az 1948–1956 között alakult ~ ek nem voltak igazi nagyüzemek: kis területen, szegényes és hiányos felszereléssel küszködtek. A vezetõk iskolázatlanok voltak, gyakran változtak, állandó munkaerõhiánnyal küzdöttek. A jövedelem bizonytalan, alacsony és rendszertelen volt, ezért folyamatos volt az elvándorlás. A ® tervgazdálkodás itt is részletesen elõírta a termesztendõ növényeket, a mezõgazdasági munkák végzésének idejét – figyelmen kívül hagyva a talajtani- és éghajlati különbségeket. Ezért a mezõgazdasági termelés veszteséges és rendkívül kis hatékonyságú volt. 1953-ban, az ® „ új szakasz” programja idején leállították a ~ ek létrehozását, lehetõvé tették a kilépést, így 1956-ra csaknem visszaállt a kollektivizálás elõtti állapot. Az 1956-os forradalom elfojtása után, 1958-tól újraindították a ~ ek szervezését. 1961-re lezárult a mezõgazdaság szocialista átszervezése, a termõföldek döntõ többsége ~ i tulajdonba került. Az 1989 után a gyenge ~ ek sorra bomlottak fel.

tervgazdálkodás: a szocialista típusú államokban a központilag, ® hároméves tervek, ill. ötéves tervek formájában irányított gazdaság elnevezése, amely figyelmen kívül hagyta a gazdasági élet, a piac törvényszerûségeit, elfojtotta az egyéni kezdeményezést. Túlhajtott formája a tervutasításos rendszer volt, melyben a politikai utasítások a gazdasági realitásoktól elrugaszkodva irányították a gazdaságot. A népgazdasági terveket az 1947-ben létrehozott Országos Tervhivatal dolgozta ki és bontotta le a gazdasági élet szereplõire. Az egyes tervfeladatokhoz központilag rendelték hozzá a szükségesnek ítélt erõforrásokat. A kötelezõ teljesítés közben raktárszámra termelték az eladhatatlan áruk tömegét. A terveket gyakran módosították (1952-ben pl. 472 alkalommal módosították a népgazdasági tervet), ami egyre nagyobb tervszerûtlenséghez vezetett. A végeredmény a gazdasági élet elbürokratizálódása, mindenre kiterjedõ válsága és a lakosság általános elszegényedése volt.

többpártrendszer: a polgári demokratikus állam egyik alapeleme. Lényege, hogy a politikai életben több párt vesz részt, amelyekre a választók a szabad választások alkalmával szavazhatnak, és így bejuttathatják azokat a parlamentbe, ahol vagy kormány- vagy ellenzéki pártok lesznek. A ~ lehetetlenné teszi, hogy egyetlen párt kisajátítsa magának a teljhatalmat. A pártok elfogadják a demokrácia szabályait, hogy a hatalmat erõszakosan nem ragadják meg, hogy kormányzati pozícióba a választók akaratából kerülnek, de bizonyos idõszakonként – szabad választásokon – le is válthatják õket.

Truman-elv: Harry S. Truman (1884–1972) amerikai elnök 1947. március 12-én a washingtoni kongresszushoz intézett programja. Ebben sürgõs gazdasági, pénzügyi és katonai segítség megadását kérte a kommunizmus külsõ és belsõ erõi által fenyegetett európai országok – Görögo., Töröko. – kormányai részére. A ~ meghirdetése és elfogadása a ® hidegháború kibontakozását jelképezte a korábban szövetséges USA és Szovjetunió között, és tevékenyen hozzájárult a „ megosztott világ” létrejöttéhez.

„ új szakasz” : 1953–1955 között bevezetett gazdaságpolitikai program Magyaro.-on. Sztálin halála (1953) után lehetõség nyílt arra, hogy a kommunista hatalom által elkövetett politikai és gazdasági hibákat bizonyos mértékig korrigálják. Nagy Imre, az új miniszterelnök 1953. június 4-i kormányprogramjában körvonalazta az ~ politikáját. Csökkentik a beruházások irreálisan magas értékét, és a fennmaradó erõforrásokat lakásépítésre, a lakosság jobb ellátására fordítják. A beruházások szerkezeti arányát is megváltoztatják: a mezõgazdaság az eddigieknél nagyobb arányban részesedik a támogatásból. Elengedik a ® begyûjtési hátralékból adódó kártérítést, csökkentik a beadási kötelezettséget, lehetõséget adnak a ® termelõszövetkezetekbõl való kilépésre, sõt feloszlatásukra, leállítják a ® tagosítást, módosítják a Munka Törvénykönyvét, így eltörlik a dolgozókat sújtó mindennapos túlóráztatást, vasárnapi mûszakokat, indokolatlan pénzbírságokat. A tért vesztett nehézipari lobby és visszaszorult dogmatikus kommunista vezetõk az ~ kibontakozását mindenhol akadályozták.

úttörõmozgalom: 1946-ban, az ifjúság egységes nevelése jegyében alapított mozgalom 7–14 éves gyermekek számára. Az 1946 folyamán felszámolt több száz gyermek- és ifjúsági egyesület, szervezet helyét átvette néhány központi irányítású szervezet, pl. az ~ at vezetõ Magyar Úttörõk Szövetsége (MUSZ). A ® cserkészmozgalom sok motívumát felhasználták (pl. felépítése: õrs, raj, csapat, az egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az ~ at teljesen a kommunista ideológia hatotta át. Az ~ feladata volt, hogy tagjait „ a párt iránti szeretetre és hûségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. A Magyar Úttörõk Szövetsége lapokat is kiadott: Pajtás, Tábortûz, Kisdobos, Dörmögõ Dömötör, Úttörõvezetõ.

üzemi bizottság: a II. világháború alatt, ill. után közvetlenül szervezõdõ demokratikus érdekvédelmi csoportok. Tagjai többnyire kommunisták vagy szociáldemokraták voltak. Általuk valósult meg a gyárak, üzemek munkásellenõrzése. Az ~ ok munkája a tulajdonviszonyokat érintetlenül hagyta, de annál fontosabb szerepe volt a termelés újraindításában, az újjáépítésben. Központi irányító szervük nem alakult ki. Illetékességük kiterjedt a munkaviszony kérdéseire, a munkavállalók érdekeire, a termelés menetére, ellenõrzésére stb. A száznál több munkást foglalkoztató gyárak ® államosítása után szerepkörük egyre szûkült, jobbára szociális, kulturális jellegû lett. A késõbbiekben szakszervezeti bizottságok vették át a helyüket.

Varsói Szerzõdés: a Szovjetunió és az érdekszférájába tartozó európai országok katonai szervezete. A „ megosztott Európa” keleti részében alakult meg a Szovjetunió vezetésével és nyomására Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaro., az NDK és Románia részvételével. A katonai szövetség alapító okiratát 1955. május 14-én Varsóban írták alá. Az alapító tagok a „ barátsági, együttmûködési és kölcsönös segítségnyújtási szerzõdés” keretében egyeztetett külpolitikát folytattak. A ~ katonai fõparancsnokságának székhelye Moszkvában volt. Vezetõ szervei: a Politikai Tanácskozó Testület, a Honvédelmi Miniszterek Bizottsága (1969-tõl), valamint a Külügyminiszterek Bizottsága (1976-tól). A tagállamok hadseregei a ~ Fegyveres Erõinek Parancsnoksága alá tartoztak, a szovjet hadvezetésnek voltak alárendelve. Albánia 1968-ban kilépett a szövetségbõl, amelyet 1985-ben megújítottak. A közép-kelet-európai változásokat követõen, a Szovjetunió felbomlásával párhuzamosan a ~ létjogosultsága is megszûnt, 1991. július 1-jén Prágában aláírták a megszüntetésérõl szóló okmányt.

vasfüggöny: Churchill 1946. március 5-én az USA-beli Fultonban tartott beszédében elõször használt fogalom. A politikus a földrajzi határok mentén létrejött, a politikai irányzatok szerint kialakult hatalmi övezetek kialakulását a színházi vasfüggöny leeresztéséhez hasonlítta. A ~ elõzményéhez tartozott az, hogy a Marshall-terv, a különféle embargós rendelkezések életbe léptetése hozzájárult Európa politikai kettészakadásához (Nyugat-Európában az antifasiszta harcban pozíciókat szerzett kommunistákat, Közép- és Délkelet-Európában a szocialista-kommunista erõk a népi demokratikus forradalmak során a polgári pártokat kirekesztették a hatalomból). A ~ átvitt értelemben az európai szovjet övezetet a kontinens többi részétõl 1944–1945-ben elválasztó intézkedések (információk áramlásának megakadályozása, utazási korlátozás bevezetése, a személyes érintkezés minden formájának akadályozása) összességét jelentette, és Nyugaton, valamint Keleten az 1960-as évek elejéig tartó ® hidegháborús korszak ismert fogalma lett.

Vélemények, javaslatok

Az oldal létrehozásának dátuma: 2000. november 29. szerda
Utolsó módosítás: 2000. november 27. hétfõ
Copyright © 2000 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány

Elejére