Gosztonyi Péter: Magyarország a második világháborúban.
Magyar Front kormányzóhelyettesnek a megfelelő kormányzói meghatalmazással rendelkező Veress Lajos vezérezredest, a 2. hadsereg volt parancsnokát tekinti. Kiszabadulás esetén arra fog törekedni, hogy Magyarország törvényesen megválasztott kormányzóhelyettesévé váljék. Veress Lajos vezérezredes kényszerű távolléte tartamára a Magyar Front Kormányzói Megbízottként v. Vörös János vezérezredest, a Honvéd Vezérkar jelenlegi főnökét tekinti. A Kormányzói Megbízott a Kormányzóhelyettest megillető politikai jogokat a »Kormányzótanács« útján gyakorolja. A Kormányzótanács elnöke a Kormányzói Megbízott, tagjai a m. kir. miniszterelnök és a kormány által választandó két másik miniszteri tisztséget nem viselő tag. A Kormányzótanács véleménykülönbség esetén szavazással dönt. A Kormányzói Megbízottnak két szavazata van. Katonai kérdésekben a Kormányzói Megbízott a legfelsőbb hadúri jogokat és kötelességeket személyesen és korlátlanul gyakorolja.”
E jegyzőkönyv tartalmát Faragho Miklós Bélával is közölte, aki Simonffy Tóth visszaemlékezése szerint „a tőle megszokott látszólagos passzivitással, arcrándítás nélkül vette tudomásul” Ezek után elhatározásukat egy kormánylistával együtt jegyzék formájában megküldték az oroszoknak. Válasz azonban nem jött. Pedig Vörösék erősen bíztak abban, hogy a szovjet kormány az ő „demokratikus” elképzeléseiket előnyben részesíti Miklóssal szemben. Annál is inkább, mivel az ő kormánylistájukon három kommunista is szerepelt.
December 5-én, kivételesen nem az éjjeli órákban, hanem vacsoraidő előtt, Kuznyecov vezérezredes tanácskozásra hívta magához az MMB tagjait és Vörös Jánost. A szovjet tábornokon kívül a tolmács, egy civil orosz, aki Grigorjev néven mutatkozott be és két másik polgári ruhás férfi tartózkodott a szobában: Gerő Ernő és Nagy Imre. A Teleki-jegyzőkönyv e fontos tanácskozást a következőképpen rögzítette:
„Kuznyecov: Miután néhányszor már volt szó kormányközpont kialakításáról, most elérkezett az idő, hogy ezt a magyarországi elfoglalt területekről megérkezett magyar urakkal itt megbeszéljék és megvalósítsák. Átnyújtunk Önöknek egy nyilatkozatot, kérem, olvassák el.
Teleki Géza felolvassa.
Vörös János: Ez ugyanaz, amit én mondtam proklamációmban!
Miklós Béla: S amit én közzétettem röpcéduláimban.
Gerő Ernő: Jelenleg nincs kormányzó, és így nincs jogforrás. Széles alapokon új jogforrást kell teremteni tehát, mely jogot ruház a kormányra. Szervezett életbe kell összefogni Magyarországot.
Teleki Géza: Honnan jöttek az urak, mely városból és milyen illetőségűek?
Gerő Ernő: Sok helyen voltunk.
Szent-Iványi Domokos: Nehéz volt Pestről kijönni?
Gerő Ernő: Nem Pestről jöttünk. Tekintve, hogy nem tudjuk, van-e Szálasi kezében a kormányzótól valamilyen okmány vagy felhatalmazás, és miután a kormányzóról különböző módon gondolkodnak otthon, új jogforrást kell teremteni. Osztály-, párt és társadalmi különbség nélkül kell az országot tömöríteni. A nyilatkozatban az az új, hogy ideiglenes nemzetgyűlés hívandó össze, mely megalakítja és legalizálja a kormányt. A kormány minden rétegből kialakítandó, így a hadsereg tagjaiból, a polgári szervekből és pártok tagjaiból. Nem szabad, hogy marakodás legyen a tárcákért. Fontos egy új hadsereg megszervezése. Az ideiglenes kormány összetétele konkrétan a következő pártokból állna: két szociáldemokrata, két kisgazda, egy nemzeti parasztpárti, két kommunista és az itt levő urakból, akik közül egy itt maradna Moszkvában mint összekötő. Konkrétan:
Miniszterelnök: Miklós Béla
Belügy: Erdei Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt vezetője, Szeged
Pénzügy: dr. Vasvári István, Debrecen polgármestere
Külügy: dr. Gyöngyösi János, kisgazda, Békéscsaba, reál. isk. tan.
Kultusz: Teleki Géza
Honvéd: Vörös János
Földművelési: Nagy Imre, kommunista
Igazság: dr. Valentiny Ágoston, szegedi polgármester, szoc. dem. ügyvéd
Kereskedelmi: Gábor István (Moszkvában van)
Ipar: Takács Ferenc, országgyűlési képviselő, szoc. dem., Orosháza
Közellátás: Faragho Gábor
Népjólét: Molnár Erik, közíró, szoc. dem.
Moszkvában maradna: Szent-Iványi Domokos
(Ezután vita alakult ki a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök kompetenciája körül. 24 óra gondolkodási időt kérünk.)
Teleki Géza: Mikor jöttek az urak?
Gerő Ernő: Három napja vagyunk Moszkvában. Egy előkészítő bizottságnak kell összehívni a nemzetgyűlést, és az otthoniakat kell számításba venni.
Miklós Béla: Lényegében elfogadjuk a javaslatot. A részletekre vonatkozóan kell tárgyalnunk. Hol alakulna meg a kormány?
Gerő Ernő: A részletek a kormány ügye, s ha lehet már Pesten, ha nem, úgy Debrecenben alakulna meg a kormány.
Kuznyecov: Ha tehát az urak megegyeztek, közlöm e tényt Molotov népbiztossal. S ha jön tőle válasz, azonnal tudatni fogjuk ezt Önökkel!”
Hogy az oroszok választása (hisz Gerő javaslatát a szovjet kormány megbízásából terjesztette be) miért esett épp Miklós Bélára, az véleményünk szerint elsősorban a nevezett és Mechlisz között lefolyt tárgyalásokra vezethető vissza. Mechlisz vezérezredesben, a 4. Ukrán Front (hadseregcsoport) haditanácsának tagjában jó benyomást kelthetett Miklós Béla. A szovjet tábornoknak, mint már az előző tanulmányomban említettem, nagy befolyása volt Moszkvában és jó kapcsolatai Sztálinhoz. Mechlisz 1944 október második felében meggyőződhetett Miklós őszinte erőfeszítéséről, hogy az 1. hadsereget a németek ellen a Vörös Hadsereg oldalán harcba állítsa. Továbbá: Miklósnak miniszterelnökké való jelölésében szerepet játszhatott az is, hogy a tábornok előadásaiban és tájékoztatásaiban mindig csak a tényekre szorítkozott, és nem ostromolta a szovjet illetékeseket különböző politikai elképzeléseivel. Végezetül számításba jöhetett az is, hogy Miklósnak soha nem voltak politikai ambíciói, és így nem is törekedett arra, hogy egy magyar kormány miniszterelnöke legyen.
Ami pedig a kommunistákat illeti, hadd álljon itt egyiküknek, Gábor Józsefnek a válasza, amelyet a leendő kereskedelmi miniszternek, Faragho Gábornak adott. Az MMB elnöke, miután az ő és Vörös János felajánlkozását (a kormányelnöki tisztre) nem vették figyelembe, csodálkozásának adott kifejezést: vajon miért ültettek egy ilyen fontos pozícióba mégis egy „horthysta tábornokot”? Gábor József (Illés Béla szerint) a következőket válaszolta: „Az Ön álláspontját, tábornok úr, mi kommunisták baloldaliaskodásnak, baloldali elhajlásnak nevezzük... Szerintünk minden magyarnak joga van dolgozni és harcolni Magyarországért... Ami pedig konkrétul Miklós Béla úr miniszterelnökségét illeti: Magyarország sajnos hadszíntér, és előreláthatóan még hónapokon át hadszíntér marad. A németek oldalán – sajnos – még mindig nem kevés magyar tiszt és magyar katona harcol. Ezek a magyarok bizonyára elgondolkoznak, amikor megtudják, hogy az antifasiszta magyar kormány miniszterelnöke a rangelső magyar tábornok, és reméljük, hogy a magyar tisztek is elkezdenek gondolkodni, és akkor a németek ellen fordulnak. Így tehát Miklós Béla miniszterelnöksége megrövidítheti a magyar nép szenvedéseit...”
Persze Illés Béla semmiképp sem történelmi forrás. Anekdotázó kedvét ismerve (nem beszélve nagyfokú elfogultságáról!), valószínű Gábor más módon „magyarázta” meg Faraghonak, ha erre egyáltalán sor került, esetleges kételyeit. Viszont a kommunista Illés, a Vörös Hadsereg őrnagya bizonyos vonatkozásban részt vett az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejöttében. A fent közölt – megtörtént vagy fiktív – párbeszéd, ha mást nem, de a moszkvai magyar kommunisták véleményét tükrözik Miklós Béla miniszterelnöki jelölését illetően. Ezért is érthető, miért tartották az oroszok szükségesnek, hogy a később Debrecenben megalakult kormánynak egyszerre három „horthysta” vezérezredes tagja is legyen! Sőt – mint a későbbiekben látjuk – még egy, mind Magyarországon, mind az angolszász politikai körökben ismert, történelmi nevet viselő személyiségnek is szorgalmazták a kormányban való részvételét (gróf Teleki Gézáét).
Másnap december hatodikát mutatott a naptár: 1920 óta minden évben ezen a napon ünnepelte meg a magyar királyi honvédség Legfőbb Hadurának névnapját. A magyar tábornokoknak Moszkvában is eszükbe jutott e hagyomány és még ötödikén este előkészületeket tettek egy ünnepi vacsorára, amelyen, úgy tervezték, „hivatalos pohárköszöntők hangzanak majd el a távollévő kormányzóra”. De a koraesti megbeszélés Kuznyecovnál minden más programot a háttérbe szorított. Faragho Gábor kijelentette, hogy a szovjet vezérezredesnél való tárgyalás után a Moszkvai Magyar Bizottság, mint ilyen, megszűnt létezni. A magyarok azonban nem sokat tudtak egymással ezen az estén beszélni. Még jóval éjfél előtt moziba vitték mindannyiukat: egy új szovjet filmet, a Nagy Péter cárról készült életrajz második részét vetítették. Mire a magyarok újra visszakerültek szállásukra, elmúlt éjfél. Lefekvés közben – már december 6-án – érte őket az üzenet: Molotov külügyi népbiztos aznap éjjel 2 óra 30 perckor Kreml-beli hivatalába várja valamennyiüket.
Ezen az utolsó moszkvai tárgyaláson tizenöten vettek részt. A magyarok közül Miklós Béla, Vörös János, Faragho Gábor, Teleki Géza, Tarnay István, Gerő Ernő, Nagy Imre. Szovjet részről Molotov, Dekanoszov, Puskin (később magyarországi nagykövet), Asjukin (később Puskin helyettese Budapesten), Grigorjev (valódi nevén Geiger Béla, később szovjet követségi titkár Magyarországon) és Podrezov francia tolmács volt jelen. A Vörös Hadsereget Kuznyecov vezérezredes és Szuszejkov altábornagy, a 2. Ukrán Front haditanácsának tagja képviselte. Az utóbbi feladata volt a későbbiekben a Miklós-kormány mellett a szovjet politikai és katonai „vonalat” képviselni, illetve a kormány működését ellenőrizni.
A Teleki-jegyzőkönyvben a december 6-i igen lényeges tárgyalásokról a következő olvasható:
„Molotov: Tudom, hogy Kuznyecovnál tárgyalás folyt a leendő kormány összeállítása és működése tárgyában. Nem tudom, jól vagyok-e informálva, hogy Önök mind elfogadták a nyilatkozattervezetet? Vagy van-e még valami kérdésük? Tudni szeretném az összes magyar urak véleményét (Gerőét és Nagyét is). Szeretném tudni, hogy információim helyesek-e és elfogadják-e a nyilatkozatot?
Miklós, Faragho, Vörös, Teleki: Elfogadjuk.
Teleki: Mielőtt elfogadnám, szeretnék a miniszter úrhoz egy kérdést intézni. Személyemet illetően szeretnék egy demokratikus szovjettel együttműködni. Tekintettel azonban arra, hogy Molotov úr november 16-án kijelentette, hogy „vous idéaliser le feu C. Paul Teleki mais nous ne sommes d'accord avec sa politique, et ses vues” (Önök idealizálják az elhunyt Teleki Pál grófot, mi viszont nem vagyunk sem politikájával, sem nézeteivel egyetértésben), nem szeretnék részt venni a kormányban, mert az az érzésem, hogy csak névjegyként kívánnak oda.
Molotov: Tekintve, hogy ismerjük egymás véleményét, én se, Ön se mondanánk igazat, ha azt mondanánk, hogy nézeteink nem ismeretlenek. Viszont nyíltan fel kell tennem a kérdést: Önöknek kell-e közeledni felénk, vagy minekünk Önökhöz? Tekintettel arra, hogy Magyarországot széles alapon és minden párt segítségével akarjuk közösen felépíteni, nem tartjuk elfogadhatatlannak Teleki Pál fiát.
Teleki: E nyilatkozatot elfogadom, de részvételi jogomat míg néhány kérdést nem tisztáztunk, fenntartom.
Molotov: Jó. Amennyiben tehát közös nézeten vagyunk, bemutatom Szuszejkov tábornokot, a 2. Ukrán Front haditanácsának tagját: ő fogja bevezetni a kormányt működésébe, tekintve, hogy ő Malinovszkij legelső munkatársa, és Moszkva, illetve Önök között lesz összekötő. Továbbá bemutatom Puskin követet, aki a szovjet kormányt fogja Önök mellett képviselni. Úgyszintén Grigorjev is diplomatának megy Önökhöz. Elkövetkezett a gyakorlati teendők ideje, hiszen az előzetes fegyverszüneti idő már elmúlt. A legfontosabb, hogy Szuszejkov közreműködésével, helyben Magyarországon a nemzetgyűlés tagjait egy előkészítő bizottság összehívja. Egy úr a delegáció tagjai közül maradjon itt Moszkvában.
Faragho: Ez Szent-Iványi Domokos volna.
Molotov: Vannak-e még kérdései az uraknak, kérnek-e ezekre választ?
Teleki: A kormányzó úr felhatalmazása alapján az MMB írja-e alá a végleges fegyverszünetet is, vagy sem? És jogilag, ez a delegáció képviselője a továbbiakban is?
Molotov: Miután nincs kormányzó, ez a kormány feladata lesz. „Je dois désanchanté M. Faragho car la Délégation n'existe plus pour nous.”
Teleki: Ha széles alapokon kell nemzetgyűlést összehívni, abban csak úgy vehetek részt, ha a magyar közjogi méltóságok is képviselve lesznek.
Molotov: Ezt elfogadom.
Teleki: Szeretnék még visszatérni az előbbi kérdésre, és felteszem a következő kérdést: miután a kormányzó a Szent Korona Magyarországának nevében, és nem mint személy adta a delegációnak a megbízatást, az a kérdés, hogy a szovjet kormány a Szent Korona által képviselt magyar királyságot elfogadja-e vagy sem?
Molotov: Ezzel a Magyarországgal már négy éve háborúban vagyunk.
Teleki: Tekintve azonban, hogy a három szövetséges nagyhatalom október 11-én az előzetes fegyverszüneti megállapodást a fentiek alapján fogadta el, a delegáció működése és megbízatása is ezen kell hogy alapuljon.
Molotov: Ha a kormányzó úr előkerül, úgy el fogjuk fogadni, de október 11-e óta történtek események, amelyek a helyzetet megváltoztatták. Mi akkor segítettünk a kormányzónak, hiszen két napra megállítottuk a csapatainkat; azóta pedig megalakult a Szálasi-kormány. Ezért a kormányzóval és azzal a Magyarországgal semmi közünk nincs. Mi nem akarunk a kormányban való részvételre senkit sem kötelezni, de azt hisszük, hogy úgy a szövetségesek, mint a magyarok részére jó munkát végzünk. Ha a magyarok nem kívánnak cselekedni, úgy mi fogunk a magunk intenciói szerint cselekedni. Ha a magyarok együttműködnek velünk, úgy mi nekik segítséget nyújtunk. S ha Magyarország felszabadul, akkor demokratikus alapon megalakulhat a törvényes és alkotmányos magyar kormány. Teleki elfogadhatja a részvételt (a kormányban), vagy pedig nem. De ha nem, úgy a magunk módján fogjuk megoldani a kérdést.
Teleki: Köszönöm a miniszter úrnak a válaszát s felvilágosításait, melyekre való hivatkozással a kormány munkájában való részvételt elfogadom, hiszen a Szovjetunió iránti érzelmemet kifejeztem már akkor, amikor ide kijöttem.
Molotov: Még egyszer megkérdem az összes magyar urat, hogy elfogadják-e megegyezésünket?
Miklós, Faragho, Vörös, Teleki: Igen!
Molotov: Akkor be is zárom az ülést.
Teleki (közbeszól): Itt ül még két, magát magyarnak nevező úr, Gerő Ernő és Nagy Imre. Őket Molotov miniszter úr nem kérdezte még meg...
Molotov (mérgesen, míg Gerő és Nagy ijedten és szótlanul figyeltek): Az urak (Gerő és Nagy felé fordulva) elfogadják...
(Majd:) Hazautazásukra az előkészületeket megtehetik. Ha van repülőgép, úgy avval utaznak, ha nincs, úgy vasúton. Minél hamarább Magyarországon kell lenniük. Ennek folyamatba helyezése Kuznyecov dolga!”
Hajnali három óra elmúlt, amikor a leendő Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjai elhagyták Molotov dolgozószobáját. Az utcán igazi moszkvai hideg és hófúvás fogadta őket. Nem sok remény lehetett arra, hogy ilyen időben repülővel tegyék meg az utat Magyarországra. Másnap sem javult az idő. Viszont értesítést kaptak, hogy december 7-én délután a kievi pályaudvarról indul a különvonat, amelynek úticélja Debrecen lesz. Kuznyecov vezérezredes személyesen búcsúztatta az elutazókat, akik hat napos hosszú út után érkeztek meg a Hajdúság „fővárosába”, Debrecenbe, hogy ott újabb fejezetet nyissanak Magyarország történetében...
(1972)
In Gosztonyi Péter: Magyarország a második világháborúban. 2. Köt. München, 1984, HERP, 190–198. o.
Vélemények, javaslatok