Az MDP KV 1953. júniusi határozata

1953. június 28.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének teljes ülése megállapítja, hogy az utóbbi évek folyamán a párt vezetése, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában komoly hibákat követett el. E hibák kedvezőtlenül hatottak ki a lakosság, s nem utolsó sorban a munkásosztály életszínvonalára, lazították a párt viszonyát a munkásosztállyal, megrontották általában a párt, az állam és a dolgozó tömegek viszonyát, és súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban.

A legfontosabb hibák a következők voltak:

1. A párt vezetése a túlzottan gyors iparosításra, s különösen a nehézipar túlzottan gyors fejlesztésére vett irányt, nem számolva az ország reális helyzetével és a munkásosztály, a dolgozó nép életszükségleteivel.

Megszédülve a gazdasági téren elért komoly sikerektől, a párt vezetése a II. kongresszusnak túlzott ütemű iparosítási politikát javasolt. Ennek folytán a II. kongresszus a gazdaságpolitikában helytelen irányvonalat állapított meg. A kongresszus határozata alapján a nyersvastermelést az 1949. évi 398 000 tonnáról 1954-ben 1 280 000 tonnára kellett emelni. Ez az ütem annál inkább túlzott volt, mert az ország nem, illetve alig rendelkezik saját vasérc- és kohókoksztermeléssel, ami nélkül a vaskohászat gyors ütemű fejlesztése nem állhat szilárd talajon. Hasonlóképpen túlzott volt az az előírás, hogy a széntermelést az 1949. évi 11,5 millió tonnáról 1954-ben 27,5 millió tonnára kell emelni. Túlfeszített volt a gyáripar felemelt 5 éves terve is, melynek értelmében a gyáripari termelésnek 1954-ben el kell érnie az 1949. évi termelési érték 310 százalékát, s ezen belül a nehézipar termelésének az 1949. évi termelési érték 380 százalékát.

A túlzottan magas termelési feladatok megvalósítása túlzott beruházási programot vont maga után. Így az eredetileg 50,9 milliárd forintban meghatározott ötéves beruházási program 85 milliárd forintra emelkedett. Emellett helytelen volt a beruházásokra előirányzott összeg elosztása is, mely szerint 85 milliárd forintnyi beruházásból a nehéziparra 37,5 milliárd forint, a mezőgazdaságra mindössze 11 milliárd forint, a könnyű- és az élelmiszeriparra együttesen 3,5 milliárd forint beruházás jutott.

Ez a helytelen gazdaságpolitika nem számolt az ország tényleges erőforrásaival, nem vette eléggé figyelembe a beruházások gazdaságosságát és célszerűségét. Számos esetben olyan létesítmények is megvalósultak, vagy olyan létesítmények megvalósítását kezdték el, amelyekkel várni lehetett volna (Budapesti Földalatti Vasút), vagy amelyeknek létrehozása az ország gazdasági adottságait tekintve nem volt kívánatos.

Ez szektaszellemű politika volt, amely öncélnak tekintette a szocialista iparosítást, s elhanyagolta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit. Ebben a helytelen gazdaságpolitikában bizonyos nagyzási mánia is megnyilatkozott, s ugyanakkor magában hordta a kalandorpolitika elemeit, amennyiben részben még rendelkezésre nem álló, nem biztosított erőforrásokra, nyersanyagokra alapozta az ország nehéziparának túlhajtott ütemű fejlesztését. Kifejezésre jutott benne bizonyos "önellátásra", autarchiára való törekvés is, mely nem vette megfelelően tekintetbe, hogy Magyarország a szocialista táboron belül, nem pedig lakatlan szigeten építi a szocializmus alapjait, s nem számolt eléggé a Szovjetunió és a népi demokratikus oszágok közötti munkamegosztás és gazdasági együttműködés lehetőségével, valamint szükségességével.

2. A párt vezetése elhanyagolta a mezőgazdasági termelést, és túlzottan gyors ütemben folytatta a mezőgazdaság társadalmasítását.

A túlzottan gyors ütemű iparosítás politikája természetszerűen vonta maga után mezőgazdasági termelés elhanyagolását, mert az ország erőforrásai nem engedték meg, hogy az iparosítás túlfeszített terveinek teljesítése mellett, megfelelő anyagi eszközökkel fejlesszék a mezőgazdaságot. Ennek folytán az utábbi években csökkent a mezőgazdaság részesedése a népgazdaság összes beruházásaiból, bár a mezőgazdaságban beruházott összeg abszolút mértékben az ötéves terv folyamán évről évre emelkedett. Így 1952-ben a mezőgazdasági beruházások az összes beruházások 15,3 százalékát tették ki, 1953-ban pedig a terv szerint csupán 13,7 százalékát. Különösen elhanyagolt az egyéni parasztgazdaságok termelése. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok például 1951-ben fele annyi műtrágyát kaptak, mint 1949-ben. Erősen csökkent az egyénileg gazdálkodó parasztok gazdaságaiban végzett gépi munka mennyisége.

A mezőgazdasági termelés nem kielégítő alakulásához nagymértékben hozzájárult a mezőgazdaság társadalmasításának túlzottan gyors üteme, ami nem felelt meg az országban meglévő politikai és gazdasági előfeltételeknek. A termelőszövetkezetek túlzottan gyors ütemű fejlesztése, s ennek érdekében helyenként erőszakos módszerek és adminisztratív nyomás alkalmazása, valamint a beszolgáltatás bonyolult és állandóan változó rendszere bizonytalanságot teremtett a dolgozó parasztok között, megrontotta a párt viszonyát a középparasztsággal, s ugyanakkor akadályozta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági megerősödését, gazdálkodásuk gyors megjavítását, a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének emelkedését.

A mezőgazdaság társadalmasításának túlzott üteme annál súlyosabb hiba volt, mert a párt vezetésén belül Nagy Imre elvtárs fellépett ez ellen a politika ellen, de ahelyett, hogy a párt vezetése álláspontját magáévá tette volna, ezt az álláspontot helytelenül "opportunistának" minősítette és szervezeti rendszabályt alkalmazott Nagy elvtárssal szemben.

A bizonytalanság, amelyet a dolgozó parasztság körében a termelőszövetkezetek fejlesztésének gyors üteme, valamint egyéb helytelen rendszabályok kiváltottak, oda vezetett, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, és még inkább a zsíros parasztok, kezdték elhanyagolni gazdaságukat, különösen pedig a hosszabb időre szóló befektetéseket, a lucerna-vetést, a gyümölcsöst, a szőlőt és az állattenyésztést.

Ugyanakkor a termelőszövetkezetek gazdaságilag nem fejlődtek megfelelően, és a legtöbb területen terméshozamuk vagy éppen csak elérte az egyéni gazdaságokét, vagy elmaradt ezekétől. Különösen nagy az elmaradás a termelőszövetkezetek közös állatállományánál. Ilyen körülmények között a termelőszövetkezetek többsége erősen eladósodott az állammal szemben. A termelőszövetkezetek tagságának jó része pedig kisebb jövedelemmel rendelkezik, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztok átlaga.

A gazdaságpolitikában elkövetett hibák általában, különösen pedig a mazőgazdasággal kapcsolatos hibák, az úgynevezett tartalékföldek mennyiségének igen nagymértékű növekedéséhez vezettek. A tartalékföldek, vagyis az államnak felajánlott, vagy elhagyott, de az állami gazdaságokhoz és termelőszövetkezetekhez véglegesen vagy egyáltalán oda nem csatolt szántóföldek területe ez év tavaszán elérte a 890 000 kat. holdat, az ország egész szántóterületének több mint 9 százalékát. A tartalékföldek ilyen mértékű terület-szaporodásának alapvető okai: a termelőszövetkezeti mozgalom s az állami gazdaságok túlzott ütemű fejlesztése és az ezzel kapcsolatos gyakori és sokszor kíméletlen tagosítások, a túlzott ütemben fejlesztett ipar, állami gazdaságok és építkezések szívóhatása a mezőgazdaságban dolgozókra; a beszolgáltatás és az ezzel kapcsolatos büntetések és kártérítések túlzott volta és sok esetben önkényessége; a kulákok ellen alkalmazott, gyakran törvénytelen rendszabályok, gyakran túlzott anyagi-gazdasági megterhelés; a föld bérbeadásának túlzott megszigorítása stb.

A tartalékföldek területének nagymértékű megnövekedése rontja a mezőgazdaság hozamát, mert a tartalékföldeken nem lehet és a jelenlegi feltételek mellett nem érdemes gondos, előrelátó gazdálkodást folytatni. Ezért a tartalékföldek területének növelése a mezőgazdaságban a rablógazdálkodás irányában hat ki.

Súlyos hibák történtek a kulákság korlátozása terén is. A korlátozás politikáját gyakorlatilag mindinkább a felszámolás politikája váltotta fel. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kulákok összes földterülete az utóbbi öt év folyamán az eredetinek mintegy 30 százalékára zsugorodott. A megmaradt kulákság nagy része pedig gyakorlatilag rablógazdálkodást folytat. A földet rosszul műveli, állatállományát visszafejleszti.

Túlzottan gyors ütemű volt az állami gazdaságok fejlesztése, területük növelése. Az állami gazdaságok jelenleg az ország szántóterületének 13 százalékát foglalják magukban, s területük a legutóbbi 4-5 év alatt az eredetinek mintegy tízszeresére növekedett. Ez a gyors ütemű növekedés akadályozta az állami gazdaságok gazdálkodásának rendbe hozását, magas terméshozamok és jövedelmezőség biztosítását, a gazdaságoknak igazi mintagazdaságokká való fejlesztését. Helytelen volt az is, hogy a párt vezetése elsősorban az állami gazdaságok és állami vállalatok révén kívánta biztosítani a központi szükségletet állati termékekben.

3. A párt vezetése elhanyagolta és háttérbe szorította a lakosság életszükségleteinek kielégítését, helytelen gazdaságpolitikája folytán csökkent a dolgozók életszínvonala.

A túlzottan gyors ütemű iparosítás, s mindenekelőtt a nehézipar és a honvédelmi ipar túlzottan gyors fejlesztése, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésének elhanyagolása és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek s az állami gazdaságok fejlesztésének túlzott üteme a lakosság szükségletei kielégítésének elhanyagolásához vezetett. Szerepet játszott abban a fegyveres erőknek a szükségesnél nagyobb mértékű és gyorsabb ütemű fejlesztése, valamint az államapparátus felduzzasztása is.

Mindennek következtében az utóbbi években a lakosság s ezen belül a munkásosztály életszínvonala nem emelkedett megfelelően,, sőt a legutóbbi évek folyamán a munkások és alkalmazottak reálbére csökkent. Bár ehhez jelentős mértékben hozzájárult az 1952. évi rendkívül rossz mezőgazdasági termés, a reálbér és az életszínvonal kedvezőtlen alakulásának alapvető oka nem ez volt, hanem a gazdaságpolitikában és a párt általános irányvonalában elkövetett hibák.

1953 első felében az iparcikk-fogyasztás az előző év hasonló időszakához képest lényegesen csökkent, bár ugyanezen időszakban az összes alapvető élelmiszerekben emelkedett a kereskedelmi forgalom. A Központi Statisztikai Hivatal számítása szerint 1952-ben a kiskereskedelmi áruforgalom, a piaci forgalommal együtt, mintegy 5,7 százalékkal volt alacsonyabb az 1951. évinél. Számos iparcikk minősége romlott. Gyakran nem megfelelő a választék. A lakosság bizonyos cikkeket, amelyeknek előállítása nem is jelent különösebb nehézségeket, csak nagy utánjárással vagy egyáltalán nem tud beszerezni.

Helytelen és megengedhetetlen, hogy az utóbbi években számos árut – főként ruházati cikket, de részben élelmiszereket is – roszabb minőségben, de azonos áron és azonos elnevezéssel hoztak forgalomba, vagy ugyanazon minőségű árut más néven vagy más csomagolásban, magasabb áron árusítottak. Ez az árak burkolt felemelése volt, s mindenekelőtt a munkások és alkalmazottak, részben azonban a parasztság helyzetét is nehezítette.

A lakosság ellátásának romlásához hozzájárult a magánkiskereskedelem és magánkisipar túlzottan gyors ütemű kiszorítása. Ennek következtében, különösen a szolgáltatóipar (vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, lakatos, üveges, szobafestő stb.) nem elégíti ki a lakosság mindennapos szükségleteit. Számos községben nincs cipész, szabó, borbély, sok helyütt elégtelen és elhanyagolt a vízszolgáltatás. 1952-ben a városok és községek belső útjainak és járdáinak építési tervét csak 45 százalékban valósították meg.

A túlzott ütemű iparosítás annyiban is kedvezőtlenül hatott ki a lakosság életszínvonalára, hogy a nehézipari beruházások és az ipari termelés túlméretezett terveinek teljesítése érdekében háttérbe szorult a lakásépítés. Ennek következtében 1950 óta évről évre csökkent az újonnan épített lakások száma, s lényeges emelkedés csupán 1953-ban mutatkozik. A hároméves terv időszakához képest nagymértékben csökkent a magánépítkezések száma, amiben döntő szerepe volt annak, hogy az építőanyagot csaknem kizárólag a nehézipari és általában állami építkezések foglalták le, s így alig jutott anyag magánépítkezésekre. A lakáshelyzetet súlyosbítja, hogy visszaesett a lakóházak karbantartása és felújítása, mert erre a célra nem jutott elegendő anyag, felszerelés és munkaerő. Ezért a lakóházak karbantartására és felújítására a minisztertanács által a lakbérbevételből erre a célra engedélyezett 30 százalék helyett 1952 második felében csak 22 százalékot használtak fel.

A túlzottan gyors iparosítás, s mindenekelőtt a nehézipar túlzottan gyors fejlesztése olyan feszített feladatok elé állította a gazdasági szerveket, amelyeket ezek számos területen fokozott túlórázással, vasárnapi munkával igyekeztek teljesíteni. Különösen tűrhetetlen e tekintetben a helyzet a bányászatban és a kohászatban, ahol rendszeresen megszegik a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit, rendszeressé tették a vasárnapi termelőmunkát, gyakran tartanak úgynevezett nagy termelő műszakot, és nem biztosítják a dolgozók számára a törvényben előírt pihenési időt. Ez a túlhajtott munka sok esetben a munkavédelem elhanyagolását eredményezte, hozzájárult a balesetek elszaporodásához, jogos elégedetlenségre adott okot a munkásság bizonyos köreiben, s ugyanakkor nagymértékben zavarta a termelés ütemességét, és emelte az önköltséget.

4. Az adminisztratív módszerek elharapódzása, a bírósági és kihágási eljárások túlzottan nagy száma, önkényeskedés a lakossággal szemben.

A párt általános irányvonalában és a gazdaságpolitikában elkövetett hibák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó tömegekkel szemben széles mértékben alkalmaztak és alkalmaznak adminisztratív módszereket, a rendőrség, a bíróságok tömegesen büntetnek, és a hatóságok ridegen bánnak a lakossággal, s gyakoriak az önkényeskedések.

1951-53. V. 1. között, vagyis két év és négy hónap alatt a rendőrség mint kihágási bíróság kereken 850 000 esetben szabott ki büntetést. És bár a 850 000 esetből 831 000 eset pénzbírság volt, s ebből is 760 000 volt 100 forinton aluli, és csupán 19 000 szólt elzárásra, s ezeknek jelentős részét is felfüggesztették, mégis a kihágási büntetések száma tűrhetetlenül magas. E szám arról tanúskodik, hogy Magyarországon olyan mértékben alkalmaznak adminisztratív eszközöket a lakossággal szemben, ami népi demokráciában, a dolgozó nép államában megengedhetetlen.

Ugyanerről tanúskodik a bíróságok működése is. A bíróságok 1950-1953. I. negyede között, vagyis három és egynegyed év alatt 650 000 személy ügyével foglalkoztak, és 387 000 személy ellen hoztak elmarasztaló ítéletet.

Ugyancsak helytelen és megengedhetetlen a beszolgáltatás elmulasztásáért kivetett tömeges pénzbüntetések rendszere és gyakorlata. A beszolgáltatási kötelezettségek elmulasztásáért a dolgozó parasztokra, termelőszövetkezetekre és kulákokra eddig összesen közel 400 millió forint összegű kártérítést vetettek ki, melynek jelentős része a fennálló jogszabályok értelmében is törvénytelen és igazságtalan.

Még mindig fennáll nálunk az internálások rendszere, amely sok önkényeskedésre ad lehetőséget, és amely több mint 8 évvel a háború befejezése után, indokolatlan. A sajtóban már ismertetett kiskőrösi esethez hasonló önkényeskedések a lakossággal szemben, főként falun nem egyedülállóak. Számos esetben alaptalanul tartóztatnak le állampolgárokat, gyakran nem tartják be a törvényes, alkotmányos előírásokat, amelyek védik az állampolgárok jogait, személyes szabadságát és biztonságát.

Az adminisztratív eljárások elharapódzásához, a kihágási és bírósági ügyek számának mértéktelen felduzzadásához és a lakossággal szemben alkalmazott önkényeskedésekhez hozzájárult a legfelső államügyészség intézményének hiánya, pedig ennek létrehozását az 1949-ben elfogadott népköztársasági alkotmány előírja.

II.

A párt politikai irányvonalában, gazdaságpolitikájában és gyakorlati munkájában keletkezett súlyos hibák igen fontos oka a párt, illetve a pártvezetés belső helyzetében, a vezetés helytelen módszerében, a hibás káderpolitikában, a párt- és az állami vezetés nem megfelelő viszonyában és az ideológiai munka elmaradottságában rejlik.

1. Az összes elkövetett hibák és tévedések egyik fő forrása: a kollektív vezetés hiánya, a kollektív vezetés helyettesítése személyi vezetéssel, holott nyilvánvaló, hogy a kommunista pártban a kollektív vezetés az egyedül helyes vezetési módszer. A személyi vezetés személyi kultusszal, és a párt, valamint a népi demokrácia fejlődésére káros vezérkedéssel párosult. Ez a helytelen módszer megakadályozta, hogy a párt politikáját az egész vezetés aktív közreműködésével dolgozzák ki, és megnehezítette az elkövetett hibák gyors felismerését, idejében való kijavítását.

A kollektív vezetés helyettesítését személyi vezetéssel, s az ezzel párosuló személyi kultusz elterjedéséért elsősorban Rákosi elvtárs a felelős.

Vezérkedés és nagymértékű személyi kultusz folyt a hadseregben is, ahol ez a vezetésben a hadseregnek a népgazdaság teherbíró képességére való tekintet nélkül túlzott fejlesztési irányzatával párosult. Ezért elsősorban Farkas Mihály elvtárs a felelős.

A személyi jellegű vezetés akadályozta és lehetetlenné tette, hogy a párt és az állam élén igazi vezető kollektíva alakuljon ki. Csak igen kis számban vittek előre magyar származású vezető kádereket a legfelsőbb funkciókba, és ezeket is inkább formálisan, mint ténylegesen. Valójában a vezetés klikkszerű volt és mindössze négy elvtárs – Rákosi, Gerő, Farkas, Révai elvtársak – kezében összpontosult. Ezek az elvtársak lényeges kérdésekben nem bírálták egymást, vagy legfeljebb egymás között, nem a vezető pártszervekben gyakoroltak egyes esetekben bírálatot. Ennek az volt a következménye, hogy a párt vezetésében a bírálat és önbírálat, mint a kommunista vezetés alapvető módszere nem érvényesült, a bajokra és a hibákra gyakran fátyolt borítottak, s általában a vezetés nem ment le a hibák gyökeréig, nem tépte ki a rosszat gyökerestől.

Mindez nagy mértékben akadályozta új, a munkásosztályhoz, a néphez hű, fiatal, vezető káderek kifejlődését. A vezetésbe kis számban bekerült új káderek kényszerűen "szakterületükre" vonultak vissza, nem, vagy alig vettek részt az átfogó gazdasági és az országos jellegű politikai kérdések kidolgozásában és megvitatásában.

A kollektív vezetés helyettesítése személyes vezetéssel és a személyi kultusz azonban nemcsak a felső vezető káderek kifejlődését és a felső vezető kollektíva kialakulását akadályozta, hanem általában is fékezte a káderek fejlődését, új, tehetséges, párthű káderek felszínre kerülését az egész pártban, a tömegszervezetekben, sőt az állami munkában is. A személyes vezetés módszere és a személyi kultusz – felülről lefelé – terjedt a pártban, kihatott a pártéletre, a pártszervek és pártszervezetek munkájára, háttérbe szorította a kollektív vezetés módszereit, a kötelező kommunista szerénységet, rontotta a pártfunkcionáriusok és pártszervek viszonyát a tömegekhez, és szinte a pártvezetés általános módszerévé lett.

2. A párt vezetésének helytelen gazdaságpolitikája a tömegektől való elszakadáshoz vezetett. Ehhez nagymértékben hozzájárult a párt vezetésének leszűkítése és a kollektív vezetés helyettesítése személyi vezetéssel.

Ez kifejezésre jutott egyrészt abban, hogy a felső vezetéshez gyakran nem jutottak el a dolgozó tömegek: munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek panaszai, jogos és igazságos bírálatuk. Másrészt pedig a klikkszerűvé szűkült pártvezetés nem figyelt fel azokra a jelzésekre, amelyek a dolgozóktól vagy a különféle párt-, társadalmi- és állami szervektől, sőt esetenként a pártvezetés egyes tagjaitól hozzá érkeztek. Ezeket a jelzéseket nemegyszer "opportunizmus"-nak bélyegezte. Illetve, amennyiben felfigyelt a jelzésekre, úgy ezeket nem összefüggéseiben vizsgálta, s ezért csak tüneti kezelést alkalmazott. Nem szánta rá magát arra, hogy a bajok gyökeréig hatoljon. Vonatkozik ez a gazdaságpolitikára, a dolgozók anyagi ellátottságára, a párt, az állam és a tömegek viszonyában megmutatkozott súlyos jelenségekre egyaránt. Így például már hosszú idő óta ismeretes volt, hogy a vaskohászat ellátása – a túlzottan felemelt terveknek megfelelően – a legfontosabb alapanyagokkal, mindenekelőtt kohókoksszal és vasérccel nincsen biztosítva. A nehézségek kézzelfoghatóan évről évre fokozódtak. Ennek ellenére semmi sem történt a túlzott termelési ütem felülvizsgálására és gyökeres megváltoztatására.

Hasonlóképpen, az utóbbi 2-3 év folyamán mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar szénbányászat nem képes termelését évente 3-5-7 millió tonnával növelni, hogy ez rohammunkához, tömeges túlóráztatáshoz, a vasárnapi munkaszünet jelentős részben való felszámolásához, a bányaüzemek leromlásához vezet. S annak ellenére, hogy ez és a népgazdaságban más hasonló rendellenes jelenségek ismeretesek voltak, hogy ez a helytelen túlfeszített ütem a szénbányászatban a munkások és műszakiak között elégedetlenséget váltott ki, mégsem történt semmiféle intézkedés e túlhajtott ütem felülvizsgálására és lassítására.

Érkeztek – és nem kis számban – jelzések a felső vezetéshez az úgynevezett tartalékföldek hirtelen nagymértékű felszaporodásáról, valamint arról is, hogy a termelőszövetkezetek átlaghozama elmarad a középparaszti átlaghozam mögött, a termelőszövetkezeti tagok átlagjövedelme pedig az átlagos középparaszti jövedelem mögött. A leszűkített vezetés azonban azzal "vígasztalta magát", hogy a tartalékföldek nagymértékű felszaporodása a szárazság következménye, vagy hogy ez a mezőgazdaság szocialista átszervezésével természetszerűen együtt járó jelenség, s a termelőszövetkezetek nem kielégítő helyzetét és gyenge gazdasági eredményeit is döntően a szárazságnak tudta be.

Tudomással bírt a párt szűkebb vezetése arról is, hogy komoly nehézségek vannak a lakosság ellátásában egyes fontos területeken, s hogy a dolgozók életszínvonala az utóbbi évek folyamán kedvezőtlenül alakult. Ennek ellenére [nem] szankcionálta azokat a megengedhetetlen praktikákat, melyeknek révén a lakosságot ármanipulációk útján megkárosították.

A gazdaságpolitikában elkövetett súlyos hibákért elsősorban Gerő elvtárs a felelős, mert túlnyomórészt ő irányította a gazdasági munkát a pártban és állami vonalon is. A gazdasági munkának egy személy kezében való túlzott összpontosítása helytelen és káros volt.

3. A tömegektől való elszakadás megmutatkozott abban is, hogy a leszűkített pártvezetés nem reagált megfelelő módon azokra a jelzésekre, amelyek a lakosság köréből a törvénysértések elszaporodásáról, a rendőrség, az államvédelmi szervek helytelen, a dolgozókkal szemben rideg mgatartásáról, a tanácsok gyakran rossz, a néppel szemben igazságtalan és jogtalan ténykedéseiről s a bíróságok nagyszámú ítéletéről stb. érkeztek.

Nem figyelt fel rá, hogy az állam szervei, a hatóságok sokszor nem a nép, a dolgozók érdekeit képviselik, sőt nem egy esetben pártszervek nemcsak nem képviselték a dolgozók jogos érdekeit, hanem maguk is részt vettek a dolgozók érdekeinek megsértésében és zaklatásukban. Gyakorlatilag szemet húnyt a párt szűkebb vezetése a kulákokkal szemben alkalmazott törvénysértések sorozata felett. A kollektív vezetés hiánya nem kis szerepet játszott abban, hogy a pártvezetés nem kutatta ki az adminisztratív intézkedések elharapódzásának mélyebben fekvő okait, ezek összefüggését a gazdaságpolitikával s a pártvezetés helytelen módszerével, s ezért nem volt képes felszámolni a káros és megengedhetetlen viszonyt, amely a párt, az állam és a tömegek között keletkezett. Mindennek következtében megromlott a párt viszonya a lakosság jelentős rétegeihez.

Az adminisztratív módszerek elharapódzása a munkásság bizonyos rétegeiben is elégedetlenséget okozott (pénzbüntetések stb.). Különösen károsan hatott ki azonban a párt és az állam viszonyára a középparasztsággal. Emellett az adminisztratív eszközök válogatás nélküli igénybevétele, valamint a törvénysértések elszaporodása és az ennek nyomán keletkező jogbizonytalanság elkedvetlenedést okozott a régi értelmiség köreiben is.

4. A hibák elkövetését nagymértékben elősegítette a párt súlyos elmaradása ideológiai és elméleti téren.

A párt központi vezetősége egyetlen esetben sem vitatott meg alapvető ideológiai vagy elméleti kérdéseket. Nem volt komoly vita ideológiai kérdésekről a politikai bizottságban, és a titkárságban sem. Konkrét magyar vonatkozásokban alapvetően nem foglalkozott ideológiai kérdésekkel sem a párt központi lapja, a Szabad Nép, sem pedig a párt elméleti-politikai folyóirata, a Társadalmi Szemle. A párt vezetése, a párt sajtója nem tárta fel az ideológiai téren mutatkozó súlyos elmaradást, az ideológiai élet elsekélyesedését. Az ideológiai kérdéseket nem harcosan vetették fel, hanem általánosságban. Nem bírálták a konkrét hibákat személyekre való tekintet nélkül.

Az ideológiai kérdéseket, amelyek döntő fontosságúak a párt fejlődése, egész politikája, a káderek fejlődése, a kommunisták és a nép nevelése szempontjából, a párt vezetése szinte albérletbe adta egyetlen elvtársnak – Révai elvtársnak –, aki éveken keresztül monopolhelyzetet foglalt el az ideológia területén. Ez a helytelen módszer, a személyes vezetés módszere az ideológia területén a kollektív vezetés módszere helyett, fékezte új, ideológiailag képzett káderek formálását, és visszatartotta a párt ideológiai fejlődését. Akadályozta, hogy a vélemények harca az irodalomban, a művészetben, a tudományban a fejlődés teljes értékű hajtóerejévé váljék.

A párt súlyos elmaradásáért ideológiai téren ily módon elsősorban Révai elvtárs a felelős.

5. A párt vezetésének leszűkülése, a kollektív vezetés helyett személyi vezetés megvalósítása, egyben az állami vezetés leszűkítéséhez s ahhoz vezetett, hogy a párt vezetése nagyrészt kisajátította az állam, a Minisztertanács funkcióját. A Minisztertanácsnak nem volt önálló szerepe, s a pártvezetés árnyékává lett.

Ehhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a párt főtitkárának és a Minisztertanács elnökének tiszte egy személyben, Rákosi elvtárs személyében összpontosult, ami helytelen volt.

Helytelen módon vezette a párt és személyesen Rákosi elvtárs az Államvédelmi Hatóságot, helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságnak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt. Emellett Rákosi elvtárs utasításai több esetben helytelenek voltak, és megnehezítették az igazság felderítését.

A párt vezetése annyiban is leszűkítette az államvezetést, hogy a Minisztertanácsot, amelynek feladata az összes államügyek intézése, helyettesítette a Minisztertanács Elnökségével, amely intézmény a gyakorlatban nem vált be: meglassította az államügyek intézését, növelte a bürokratizmust, csökkentette a miniszterek felelősségét.

A kollektív vezetés hiánya ily módon a párt politikai irányvonalában, gazdaságpolitikájában és káderpolitikájában elkövetett hibákban, valamint a párt ideológiai elmaradottságában s a párt, az állam és a tömegek viszonyának helytelen alakulásában döntő szerepet játszott.

III.

Az iparosítás kérdésében, a mezőgazdaságban, a lakosság ellátása terén, valamint a lakosság és az állam viszonyában elkövetett hibák sürgős, halaszthatatlan kijavítása érdekében a központi vezetőség a következőket határozza:

1.Gyökeresen meg kell változtatni a párt gazdaságpolitikáját, csökkenteni kell az iparosítás ütemét, s mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit s ennek kapcsán a beruházásokat.

A gazdaságpolitika e gyökeres megváltoztatásának, az új gazdaságpolitikai irányvonalnak alapvető célkitűzése: a lakosság s mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges és állandó emelése, a dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva, lassúbb ütemben a szocialista iparosítás politikáját, amely változatlanul a párt fő irányvonala.

Ennek megfelelően már 1953-ban csökkenteni kell az ipari termelés emelkedésének mértékét. Ugyancsak csökkenteni kell az 1953-ra elhatározott beruházások összegét. 1954-re az ipari termelés emelkedését mintegy 8 százalékban kell előirányozni.

Döntően meg kell változtatni a nehézipar és a könnyű-, valamint az élelmiszeripar termelése fejlesztésének arányát a könnyű- és az élelmiszeripar javára, fenntartva és megvalósítva azt az elvet, hogy a termelőeszközök termelésének viszonylag gyorsabban kell fejlődnie, mint a fogyasztási eszközöknek. Ennek érdekében jelentősen fokozni kell a beruházásokat a könnyű-, de különösen az élelmiszeriparban, melynek Magyarországon adottságai vannak, s amely területen különösen elmaradtunk. Hasonlóképpen növelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban.

Felül kell vizsgálnni az összes beruházásokat, különösen a nehézipari beruházásokat, abból a szempontból, hogy melyeket kell folytatni s melyeket kell ideiglenesen vagy véglegesen beszüntetni. A beruházások felülvizsgálatánál azt kell szem előtt tartani, hogy az adott beruházás mennyiben szükséges és mennyiben gazdaságos. Emellett figyelembe kell venni a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való gazdasági együttműködés és munkamegosztás lehetőségét, és semmi esetre sem szabad autarchiára törekedni.

Felül kell vizsgálni az egyes iparágak számára tervbe vett vagy elhatározott beruházásokat abból a szempontból is, hogy azok mennyiben felelnek meg az ország gazdasági és természeti adottságainak s a népgazdaság egyes ágai arányos fejlesztése követelményének.

Tekintve, hogy vaskohászatunk tervezett fejlesztési ütemének megfelelő vasércmennyiséggel és kohókoksszal egyelőre nem rendelkezünk, és ezt az előirányzott mértékben behozatal útján sem tudjuk biztosítani, s figyelembe véve a nehézipar fejlesztési ütemének egyébként is szükséges csökkentését, be kell szüntetni a Lenin Kohászati Művek újjáalakítását, s csak azokat a munkákat szabad elvégezni, amelyek az üzem jelenlegi állapotában való tervszerű termeléshez elengedhetetlenül szükségesek.

Jelentős mértékben lassítani kell a földalatti vasút építését Budapesten, s az így megtakarított igen jelentős összegeket és anyagokat a budapesti közlekedés haladéktalan megjavítására, valamint lakásépítésre kell felhasználni.

1954-ben abszolút összegben is csökkenteni kell a beruházások mértékét 1953-hoz képest, s a második ötéves tervben a beruházásokra olyan ütemet kell megállapítani, amely megfelel az ország teherbíró képességének.

1954-1955-ben teljesen rendbe kell hozni külkereskedelmünket oly módon, hogy az összhangban legyen a népgazdasági tervekkel, biztosítsa a lakosság szükségleteinek kielégítését, lehetővé tegye külkereskedelmi és esedékes devizális kötelezettségeink maradéktalan teljesítését.

A beruházások átcsoportosításánál s általában a gazdaságpolitika megváltoztatására irányuló gyakorlati intézkedéseknél gondosan ügyelni kell arra, hogy a népgazdaság egyes területein az intézkedések folytán felszabaduló munkaerő gyors elhelyezkedést találjon, hogy a munkásokat munkával ellássák.

2. Emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait; lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését; nem szabad megengedni, hogy az állami gazdaságok területüket tovább növeljék.

Jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy fejleszthessék gazdaságukat, teljesíthessék beadási kötelezettségüket, megfizethessék adójukat és hogy ezenfelül, valamint saját szükségleteik fedezésén túl a szabadpiacra is jelentékeny mennyiségű árut vihessenek. Az egyénileg gazdálkodó parasztok számára lehetővé kell tenni, hogy fokozottabban igénybe vehessék a gépállomások gépeit. biztosítani kell, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok már ez év őszén jelentős mennyiségben szabadon vásárolhassanak műtrágyát hivatalos áron. Felül kell vizsgálni a műtrágyagyártás fejlesztésének lehetőségét és el kell érni, hogy a legközelebbi években a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátandó műtrágya mennyisége jelentékenyen emelkedjék.

Meg kell szüntetni a termelési szerződések kényszerjellegét. A termelési szerződéseket vonzókká kell tenni nagyobb mennyiségű ipari termék juttatása révén. Ingyenessé kell tenni az állatorvosi szolgálatot az összes mezőgazdasági termelő számára.

A termelőszövetkezet marad a falu szocialista építésének útja, de a termelőszövetkezeti mozgalomban soron következő feladatként nem a számszerű fejlesztést, hanem a meglévő termelőszövetkezetek gazdasági megerősítését, terméshozamuk emelését, állattenyésztésük megjavítását, jövedelmezőségük növelését kell kitűzni.

A termelőszövetkezeti mozgalomban az önkéntesség elvének következetes keresztülvitele érdekében javasolni kell a termelőszövetkezeti alapszabály azon rendelkezésének megváltoztatását, melynek értelmében a termelőszövetkezet tagja 3 éven belül nem léphet ki a szövetkezetből, s lehetővé kell tenni, hogy aki ki akar lépni, a gazdasági év végén kiléphessen. Engedélyezni kell olyan szövetkezetek feloszlását, ahol a tagság többsége ezt kívánja. A jövőben a földművelésügyi miniszter csakis a járási tanács végrehajtó bizottságának javaslata alapján engedélyezze új termelőszövetkezet létesítését.

Felül kell vizsgálni a termelőszövetkezeteknek az állammal szemben fennálló mintegy 450 millió forintnyi lejárt tartozását, és azoknak a tartozásoknak, amelyeknek jogosságát az állami szervek megfelelő dokumentumokkal igazolni nem tudják, vagy amelyeknek behajtása nem reális, el kell engedni. Ily módon mintegy 200 millió forint összegű tartozást kell törölni.

A termelőszövetkezeteknél, valamint az egyénileg gazdálkodóknál is teljes mértékben törölni kell a begyűjtés nem teljesítése miatt kivetett mintegy 400 millió forint összegű kártérítést. Azok begyűjtési hátralékát pedig, akik ez évi beadási kötelezettségüket pontosan teljesítik, el kell engedni.

A mezőgazdasági termelés biztonságának fokozása érdekében ez év őszén és a jövő év tavaszán részleges tagosítást nem szabad végrehajtani.

Gondolkodni kell a tartalékföldek megműveléséről s arról, hogy e földek területe tovább ne növekedjék, ellenkezőleg, csökkenjék. Ennek érdekében vissza kell adni – amennyiben azt kérik – azoknak a földjét, akik az államnak felajánlották, s e visszaadott földek megműveléséhez ez év őszén természetben vetőmagkölcsönt és gépi munkát kell biztosítani. Azoknak, akik a tartalékföldekből bérbe akarnak venni megművelés céljából, kedvezményes feltételek mellett, s az eddigi 1 éves időtartam helyett 5 éves időtartamra kell bérletet juttatni. Meg kell engedni a földek szabad bérbeadását és bérbevételét. Az állam ne fogadjon el további földfelajánlásokat.

1954-től kezdve új, a jelenleginél egyszerűbb beszolgáltatási rendszert kell megállapítani oly módon, hogy a begyűjtés rendszere és az egyes termelők által beadandó mennyiségek több évre változatlanok maradjanak.

A kulákság korlátozásának és elszigetelésének politikáját folytatva meg kell szüntetni a kulákok zaklatását. Ennek érdekéen meg kell szüntetni a kuláklistát is. Az új begyűjtési rendszerben csökkenteni kell a kulákgazdaságok beadási kötelezettségét s hasonlóképpen adózási terhelését is. Az ily módon, a tényleges teherbíró képességnek megfelelően megállapított kötelezettségek teljesítését azonban feltétlenül és maradéktalanul meg kell követelni.

A mezőgazdasági beruházások összegének és a népgazdaságban elfoglalt súlyának növelése mellett meg kell változtatni e beruházások irányát is. Nagyobb összegeket kell fordítani olyan beruházásokra, melyek elősegítik a biztonságosabb, gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelést (belvizek levezetése, futóhomok megkötése, talajjavítás stb.).Támogatást kell nyújtani a termelőszövetkezeteknek és a dolgozó parasztoknak gyümölcsösök, szőlők telepítéséhez, s erre a célra növekvő mennyiségben, kedvezményes feltételek mellett kell nekik csemetét és szőlőoltványt juttatni.

E rendszabályok megvalósítása megszilárdítja a munkás-paraszt szövetséget, népi demokratikus államunk alapját, növeli és megerősíti a munkásosztály tekintélyét, vezető szerepét a munkás-paraszt szövetségen belül.

3. Gyökeresen meg kell javítani mindenekelőtt a munkásosztály, s ezen túlmenően a parasztság s általában a lakosság anyagi javakkal való ellátottságának színvonalát. Érvényteleníteni kell azokat a helytelen intézkedéseket, amelyek a túlhajtott iparosítás folytán a munkásosztály s általában a lakosság életszínvonalának leromlásához vezettek. Olyan intézkedéseket kell tenni, amelyeknek eredményeként megjavul a munkásosztály, a parasztság, a lakosság életszínvonala. Gondoskodni kell emellett arról, hogy a munkásosztály és a lakosság fogyasztása elsőrendű élelmiszerekben és iparcikkekben emelkedjék.

A leghatározottabban véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy az állam vagy a földművesszövetkezetek rosszabb minőségű cikket változatlan áron, azonos minőségű cikket más elnevezéssel vagy más csomagolásban, magasabb áron hoznak forgalomba. Az ilyen gyakorlatot a törvény teljes szigorával kell büntetni.

Az aratás után újból általánossá kell tenni a 4,60 forintos liszt árusítását. Haladéktalanul meg kell javítani a húsellátást, és biztosítani kell a zavartalan kenyér- és zsírellátást az országban. 1953 őszétől kezdve nagyobb mennyiségben kell forgalomba hozni a lakosság által kedvelt olyan árukat, amelyeket jelenleg nem, vagy csak nehézségek árán lehet vásárolni (jó minőségű marha- és borjúbőrből készült cipő, csizma, gumicsizma, hócipő, jó minőségű textiláruk stb.). Meg kell javítni a műanyagból, műbőrből, disznóbőrből stb. készült áruk minőségét. Gondoskodni kell a kereskedelmi forgalomból jelenleg hiányzó, vagy csak kis mértékben, avagy csak gyenge minőségben forgalomba kerülő kisebb-nagyobb iparcikkek és háztartási cikkek gyártásáról és forgalomba hozataláról (különféle gombok, kötő- és horgolótűk, jó minőségű borotvakészülékek és pengék, vödrök, kávédarálók stb.) Le kell szállítani számos ruházati és egyéb fogyasztási cikk túlzottan magas kiskereskedelmi árát.

A háztartási szén minőségét meg kell javítani, fűtőértékét legalább 10 százalékkal fel kell emelni.

Lényegesen javítani kell az üzemélelmezés kulturális és higiéniai színvonalát (ebédlők szaporítása és a meglévők fokozott tisztán tartása, üzemi konyhák egészségügyi feltételeinek megjavítása, kulturáltabb kiszolgálás). Ugyancsak lényegesen meg kell javítani az üzemeknek mosdókkal és öltözőkkel való ellátottságát. Az üzemélelmezés feltételeinek megjavítására és az üzemeknek mosdókkal és öltözőkkel való fokozott ellátására a már jóváhagyott terven felül 1953-ban további 60 millió forintot kell fordítani.

Biztosítani kell a dolgozók számára törvényesen előírt védőételek és védőruházat feltétlen kiszolgáltatását. Csökkenteni kell az indokolatlan és helytelen túlóráztatást a termelésben, a közlekedésben, a népgazdaságban általában, valamint lényegesen csökkenteni kell a vasárnapi munkát is. Mindenütt maradéktalnul érvényt kell szerezni a Munka Törvénykönyve előírásának, hogy minden dolgozót rendszeresen heti pihenő napban kell részesíteni.

El kell törölni a pénzbüntetést, mint a munkásokkal és alkalmazottakkal szemben használt fegyelmezési eszközt.

Már ez évben s még inkább a következő években növelni kell a lakosság fogyasztását szolgáló ipari termékek és élelmiszerek gyártását. Meg kell javítani a termékek minőségét, és törvényt kell hozni a termékek, a fogyasztási cikkek minőségének védelmére. Lényegesen ki kell szélesíteni a választékot. Különös gondot kell fordítani arra, hogy megfelelő befektetések révén biztosítsák a lakosság számára jó minőségű kenyér sütését, s hogy megjavítsák a tejfeldolgozást. Ki kell terjeszteni a mosodák hálózatát. Fokozni kell korszerű élelmiszer-tárolók és hűtőházak építését, valamint korszerű vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek létesítését.

Lényegesen javítani kell a városok és falvak kommunális szolgáltatásait (vízellátás, fürdők, utak, járdák, köztisztaság), és gondoskodni kell arról, hogy a legszükségesebb ipari és szolgáltató szövetkezetek, helyiipari vállalatok vagy iparosok mindenütt, a városokban és a falvakban is kielégítsék a lakosság szükségleteit.

Biztosítani kell, hogy az ipari termelőszövetkezetek és a helyiipar döntően a lakosság közvetlen szükségletét elégítsék ki, ne pedig a nagyüzemek és közületek számára dolgozzanak. Szükség szerint magánkisiparosoknak iparengedélyt kell adni.

Fokozni kell a lakásépítkezést, mindenekelőtt a munkások számára, s elsősorban Budapesten, a megyeszékhelyeken és a fontosabb ipari gócokban. Ugyanakkor fejleszteni kell a falusi kislakás-építési és a bányász sajátház-építési akciót, állami támogatással.

Nehézipari beruházások beszüntetése vagy lassítása révén el kell érni, hogy 1954-ben állami eszközökből és részben állami támogatással, az 1953. évi 24 000 új lakással szemben 40 000 új lakás épüljön.

Meg kell gyorsítani a lakóházak és a lakások tatarozását. A lakbérekből befolyt összeg 40 százalékát kell 1954-ben lakások és lakóházak tatarozására fordítani, vagyis kétszer többet, mint amennyit 1952-ben erre a célra fordítottak. De már ez év őszén növelni kell a házak tatarozására fordított összeget. Budapesten két év alatt – mindenekelőtt a munkáskerületekben – ki kell tatarozni valamennyi javításra szoruló közületi lakóházat, és gondoskodni kell a házak folyamatos karbantartásáról.

Gondoskodni kell arról, hogy a lakosság – a jelenleginél olcsóbban – elvégeztethesse a számára szükséges karbantartási és javítási munkát (vízvezeték, üvegezés, festés stb.)

Nagy súlyt kell helyezni az újonnan épülő lakások, valamint a ház- és lakáskarbantartás és a javítás minőségének emelésére, mert jelenleg a minőség rendkívül alacsony.

Csökkenteni kell a hadsereg létszámát, valamint a túlzottan felduzzadt államapparátust, és az így elért megtakarításból ugyancsak javítani kell a lakosság életszínvonalát.

Összefoglalva: A gazdaságpolitikában elkövetett hibák kijavításának eredményeként el kell érni, hogy már ez év őszén a lakosság életszínvonala érezhetően emelkedjék, s hogy az emelkedés a továbbiakban folytatódjék.

4. Helyes viszonyt kell létrehozni a népi demokratikus állam és a lakosság között.

Fel kell számolni a törvénytelenségek és törvénysértések gyakorlatát a rendőrség, az államvédelmi és igazságügyi szervek, valamint a tanácsok munkájában. 1953. október 1-ig létre kell hozni a Legfelsőbb Államügyészséget mint a törvényesség egyik legfontosabb biztosítékát.

Az Országgyűlés küszöbönálló ülése elé törvényjavaslatot kell terjeszteni az amnesztiáról, és az amnesztia-törvény alapján szabadon kell bocsátani mindazokat, akiknek bűne nem olyan súlyos, hogy szabadon bocsátásuk az állam biztonságát vagy a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetheti. Meg kell szüntetni az internálások rendszerét, és fel kell oszlatni az internálótáborokat.

Törvény útján meg kell szüntetni a rendőrség bíráskodási funkcióját.

Lehetővé kell tenni, hogy a kitelepítettek, az összes állampolgárokra egyaránt kötelező jogszabályok figyelembevételével, szabadon válasszák meg lakóhelyüket.

Minden téren, minden eszközzel helyre kell állítani a megrendült törvényességet.

IV.

A párt általános irányvonalában, gazdaságpolitikájában és gyakorlati munkájában elkövetett hibák kijavításának és gyökeres, maradék nélküli felszámolásának alapvető feltétele a párt belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, a párt káderpolitikájának és ideológiai munkájának megváltoztatása, valamint helyes viszony megteremtése a párt- és az államvezetés között.

Ennek érdekében a következő legfontosabb feladatokat kell elvégezni:

1. Létre kell hozni a párt kollektív vezetését, amely együttesen, teljes mértékben felel a párt politikájáért, egész tevékenységéért. Fel kell számolni a személyes vezetést, s véget kell vetni a pártban és az országban a személyi kultusznak, annak, hogy egyes személyeket fölébe helyeznek a pártnak, a központi vezetőségnek.

A párt politikáját a párt legfőbb szerve, a pártkongresszus, és két kongresszus között a Központi Vezetőség kollektíven dolgozza ki és határozza meg. Biztosítani kell, hogy a Központi Vezetőség a párt tényleges kollektív vezető szerve legyen.

A pártvezetés egységesebbé és kollektívvá tétele érdekében meg kell szüntetni a jelenleg politikai vezető szerv szerepét betöltő Titkárságot és a Szervező Bizottságot is. Meg kell változtatni a Politikai Bizottság összetételét és mostani jellegét. Olyan Politikai Bizottságot kell létrehozni, amely képes a Központi Vezetőség teljes ülései közötti időszakban kollektív módon, felelősen irányítani és vezetni a pártot. A Politikai Bizottság 9 tagból és 2 póttagból álljon.

A Politikai Bizottságnak alárendelten létre kell hozni a Központi Vezetőség Titkárságát, amelynek feladata a vezető pártszervek határozatai végrehajtásának biztosítása, a végrehajtás ellenőrzése, valamint döntés a hatáskörébe utalt párt-, tömegszervezeti és állami káderek elosztásáról. Ügyelni kell arra, hogy a Titkárság ne váljék a párt irányító, vezető szervévé, s ne helyettesíthesse, a Politikai Bizottságot vagy a Központi Vezetőséget, amint ez eddig történt. Ezért a Titkárságnak kis létszámúnak, legfeljebb 3-4 tagúnak kell lennie, és nem szükséges, hogy minden tagja egyben tagja legyen a Politikai Bizottságnak.

A főtitkári funkciót, amely hozzájárult a személyi jellegű pártvezetés kialakulásához, meg kell szüntetni. A Titkárság tagjai a Központi Vezetőség titkárai. Egyikük a Központi Vezetőség első titkára.

Az újonnan létesítendő vezető szerveken belül feltétlenül biztosítani kell a tagok teljes egyenjogúságát, vagyis azt, hogy az összes fontosabb politikai, gazdasági, ideológiai és egyéb kérdésekről az összes tagok egyaránt tájékoztatást nyerjenek, és eldöntésükben részt vegyenek. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy a pártvezetés fiatalabb tagjait vállveregetve iskolásként kezelik, s nem tartják a vezetés teljes értékű tagjainak. Törvényként kell tekinteni, hogy akit a párt erre hivatott szervei vezető funkcióba állítottak, annak meg kell adni az ezzel a funkcióval járó összes jogokat és munkalehetőségeket. Ez a párt valamennyi szervére vonatkozik.

2. A pártban felülről lefelé, bátran ki kell fejleszteni, és a pártmunka mindennapos szerves részévé, a pártvezetés alapvető módszerévé kell tenni a bírálatot és az önbírálatot. Ennek – a gazdaságpolitikában elkövetett hibák kijavítása és az erőszakos, adminisztratív hatósági módszerek felszámolása mellett – döntő szerepet kell játszania abban, hogy a párt tagjai, szervezetei és vezetése idejében felfigyeljenek a dolgozóktól érkező jelzésekre, észrevegyék a hibákat, ne engedjék ezeket túlságosan nagyra nőni, hanem kijavítsák őket, még mielőtt komolyabb bajokat okozhatnának. A bírálat és önbírálat kifejlesztése – személyekre való tekintet nélkül – segíteni fogja a pártot abban is, hogy rövid idő alatt megjavítsa a dolgozó tömegekhez, a párton kívüli dolgozókhoz való viszonyát, hogy a párt, a vezetés által elkövetett súlyos hibák ellenére, népünknek nemcsak elismert, de forrón szeretett vezetője is legyen.

A bírálat és az önbírálat bátor alkalmazásának és kifejlesztésének a párton belüli demokrácia kiszélesítésével kell együtt járnia. Nem lehet ugyanis igazi bírálat és önbírálat olyan pártban, amelyben nincsen fejlett belső demokrácia. A belső demokrácia követelményét azonban a pártban lépten-nyomon megsértik, választott tisztségeket számos esetben kinevezés útján töltenek be, fontos kérdések megvitatásánál és eldöntésénél megkerülik a tagságot. Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni.

3. Fel kell számolni a párt elmaradását ideológiai és elméleti téren. Itt is biztosítani kell a kollektív vezetést. Gondoskodni kell arról, hogy a Szabad Nép és a Társadalmi Szemle mindenekelőtt, de egyéb lapok és folyóiratok is, rendszeresen vessenek fel ideológiai kérdéseket, nyíltan bíráljanak, nem általánosságban, hanem konkrétan, magyar vonatkozásban – személyekre való tekintet nélkül. Egészséges szellemű, a haladást szolgáló ideológiai vitákat kell indítani, illetve ilyen viták kibontakozását elő kell segíteni az irodalom, a művészetek, a tudomány legkülönfélébb területein.

Felül kell vizsgálni az ideológiai területet abból a szempontból is, hogy a vezető testületekben a káderek összetétele mennyiben felel meg a párt és az ország előtt álló ideológiai feladatok megoldásának, és ott, ahol erre szükség van, változtatásokat kell eszközölni. Ezen a téren, mint mindenütt másutt, bátran kell fiatal, tehetséges, a néphez hű kádereket előre vinni és felelős helyre állítani.

4. A párt vezetésének a legnagyobb gondot, a politikai irányvonal helyessége mellett, a káderek fejlesztésére, kiválasztására, előrevitelére kell fordítani.

Abból indulva ki, hogy a káderek mindenekelőtt a munkában, a harcban, a felelős tisztségekben nőnek és fejlődnek, a párt vezetésének káderpolitikájában mindenekelőtt arra kell a figyelmet összpontosítania, hogy a tehetséges, a párthoz és a munkásosztályhoz hű káderek valóban a nekik megfelelő helyre kerüljenek, továbbá, hogy a kollektív vezetés segítségével is gyorsan fejlődjenek.

A vezető káderek kiválasztásánál a régi, tapasztalt pártkádereknek az új, fiatal káderekkel való összeforrását kell elérni.

A káderpolitikában nem kis szerepet játszanak a pártiskolák és a különféle tanfolyamok. Ezek átállítását haladéktalanul el kell végeztetni. Felül kell vizsgálni a pártiskolák és tanfolyamok tananyagát, és ebből ki kell küszöbölni az ideológiai hibákat, valamint mindazt, ami a párt történetét nem objektív alapon mutatja be, hanem egyes személyek hőstetteként. Ki kell küszöbölni a pártiskolák tananyagából a személyi kultuszt, s a valóságnak megfelelően kell megmutatni egyes vezetők szerepét és tényleges érdemeit.

5. Helyes viszonyt kell teremteni a párt vezetése és az állam vezetése, a minisztertanács között. Biztosítani kell, hogy a minisztertanács teljes mértékben betöltse hivatását az állam, az ország vezetésében.

Mindennek érdekében el kell választani és külön-külön személlyel kell betölteni a párt titkárának és a minisztertanács elnökének tisztét.

Javasolni kell a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, illetve az Országgyűlésnek a minisztériumok számának csökkentését, több minisztérium összevonása útján oly módon, hogy a Minisztertanács 20-nál kevesebb főből álljon, ténylegesen tanácskozó és határozó testület lehessen, s teljes felelősséggel intézhesse – a párt által megállapított irányvonal alapján – az ország ügyeit. A minisztériumok összevonásával egyidejűen javasolni kell a miniszterek hatáskörének növelését és emelni kell személyes felelősségüket.

Javasolni kell a Minisztertanács Elnökségének megszüntetését s ily módon is biztosítani kell, hogy a minisztertanács teljes értékű vezető állami szerv legyen. A Minisztertanács elnökének legyen két első helyettese, akik legyenekegyben szakminiszterek is, és lehet még egy helyettese, aki nem szakminiszter.

A Központi Vezetőség számot vet azzal, hogy a párt és a magyar nép ellenségei igyekezni fognak kihasználni pártunk leplezetlen, bátor önbírálatát – amilyenre csak erős párt és erős rendszer képes – soraink egységének lazítására, népi demokráciánk elleni aknamunkára. Ezért a Központi Vezetőség fokozott éberségre hívja fel a párt minden tagját, valamennyi pártszervezetet. Legyünk résen minden esetleges provokációval szemben! Hallgassuk meg és vitassuk meg a becsületes dolgozók bírálatát, javaslatait, de leplezzünk le és kíméletlenül verjünk vissza minden ellenséges támadást, bárhonnan jöjjön is.

Az őszinte, kíméletlen, de helyes önbírálat, melyet pártunk gyakorol, még egységesebbé fogja kovácsolni a Magyar Dolgozók Pártjának sorait! Emelni fogja pártunk vezetésének és kormányunknak tekintélyét népünk szemében. Szorosabbra fogja fűzni pártunk kapcsolatait a munkásosztállyal, a dolgozó parasztsággal, a régi és az új értelmiséggel, a párton kívüli tömegekkel. Erősíteni fogja pártunk, kormányunk, népi demokratikus államunk és dolgozó népünk egységét! Nagymértékben fogja elősegíteni, hogy hazánkban a szocializmus építése s ezzel együtt népünk jólétének emelkedése még biztosabb, még szilárdabb alapokon nyugodjék!

(Megjelent: Nehéz esztendők krónikája. 1949-1953. Dokumentumok. Szerk. és bev. Balogh Sándor. Bp. 1986.)