Szerov jelentése az SZKP KB-nak

1956. november 19.

Az SZKP Központi Bizottságának

Hruscsov elvtársnak

Az állambiztonsági szervek Magyarország területén végzett munkájáról jelentem:

1. Az utóbbi napokban az állambiztonsági szervek 1278 főt vettek őrizetbe, közülük 102-őt letartóztattak. Elkoboztunk 293 géppuskát, 33 445 lőfegyvert (puskákat, karabélyokat, géppisztolyokat és pisztolyokat), valamint 57 500 gránátot.

A hadművelet ideje alatt 4700 főt vettünk őrizetbe, közülük 1400-at letartóztattunk. 860 főt szállítottunk Uzsgorodba és Sztrijbe, ahol fogva tartjuk őket. Eddig összesen 1228 géppuskát, 178 660 lőfegyvert (puskákat, karabélyokat, géppisztolyokat és pisztolyokat), valamint 63 460 gránátot koboztunk el.

Az őrizetbe vettek és letartóztatottak útnak indítása során az első napokban előfordultak olyan esetek, amikor a katonai egységek parancsnokai a Különleges Ügyosztályon és az állambiztonsági szervek képviselőin kívül önállóan indítottak útnak őrizetbe vetteket Csop állomásra, a Belügyminisztérium táborai pedig a velünk való egyeztetés nélkül, a szóban forgó személyek nyomozati anyagai nélkül vették át őket. Így az uzsgorodi gyűjtőtábor parancsnoka vette át azt a 68 ipari tanulót, akit az egyik Budapesten állomásozó hadosztály parancsnoka indított útnak. I. Sz. Konyev elvtárs utasítására a serdülők e csoportját visszavitték Budapestre és szabadon engedték.

I. Sz. Konyev elvtárssal közösen tanulmányoztuk Holodkov elvtárs, belügyi munkatárs feljegyzését, aki néhány napig Uzsgorodban tartózkodott, és felhívta a figyelmet arra, hogy Uzsgorodban számos olyan személy van, akit megalapozatlanul tartóztattak le. Példaként említette Földvári Rudolfot, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagját, parlamenti képviselőt, a miskolci megyei pártbizottság első titkárát. Földvári Rudolf a felkelés idején egy úgynevezett forradalmi bizottságot vezetett és ellenséges propagandát folytatott a Szovjetunióval szemben, a rádióban a felkelők ellenforradalmi tetteit igazoló beszédet mondott. Földvári tevékenysége idején a szervek 64 kommunistáját tartóztatták le, 8 főt pedig a tömeg meglincselt. Földvári más képviselőkkel együtt rádió- és repülőgép-kapcsolatot szervezett Ausztriával és Nyugat-Németországgal, és kérte az Egyesült Nemzetek Szervezete csapatainak bejövetelét.

A Kádár-kormány megalakulása után Földvári nem ismerte el ezt a kormányt, kijelentette, hogy aki Kádárt elismeri, azt ellenforradalmárnak fogják tekinteni. Ily módon látható, hogy letartóztatásának kellő alapja volt.

A napokban Kádár elvtárs fölvetette Földvári szabadon engedésének lehetőségét. Amikor közöltük vele, hogy milyen bűnöket követett el Földvári, Kádár elvtárs egyetértett azzal, hogy Földvári képes erre, ugyanakkor hozzátette, hogy ez egy olyan ember, aki aktívan szolgál bármely hatalmat, és amennyiben most szabadon engedjük, aktívan fog tevékenykedni kormányunk érdekében. Úgy döntöttünk, hogy Földvárit szabadlábra helyezzük.

A Holodkov elvtárs feljegyzésében Sebik Andrással, a városi kórház letartóztatott főorvosával kapcsolatban említett példa sem felel meg a valóságnak.

A nyomozati munka gyakorlata azt mutatja, hogy jelenleg a letartóztatott aktív ellenségek és szervezők makacskodnak, nem ismerik el bűnüket. A letartóztatottak közül még azok is tagadják bűnösségüket, akiket a bűntény helyszínén, fegyverrel a kezükben tartóztattunk le. Ezzel magyarázhatók a letartóztatottak ártatlanságát bizonygató kijelentések, amelyek Holodkov elvtárs, belügyi munkatárs feljegyzésében vannak kifejtve.

Megszerveztük az uzsgorodi és sztriji börtönben fogva tartott letartóztatottak újbóli ellenőrzését és ügydarabjaik összeállítását. E célból a KGB nyomozati csoportfőnökségéről két csoport tapasztalt nyomozót küldtünk a helyszínre.

2. Budapesten továbbra is különféle röplapokat terjesztenek, melyek a Kádár-kormány ellen irányulnak, továbbá sztrájkokra hívnak fel. A röplapokon különböző provokációs adatok szerepelnek a szovjet hadseregről, agyonlövésekről stb.

Ügynöki hálózatunk megállapította, hogy a röplapokat egyetemi szervezetek készítik. Ezzel kapcsolatban letartóztattunk 7 olyan egyetemi hallgatót, akik a kormányellenes tevékenységet vezették. Az egyik letartóztatott, Borbély Örs egyetemi hallgató elmondta, hogy a budapesti egyetem épületében fegyver található. A végrehajtott házkutatás során két gépfegyvert, 60 puskát és géppisztolyt, továbbá nagy mennyiségű lőszert koboztunk el.

Ügynökeink jelentették, hogy a budapesti dokumentumfilmgyárban, továbbá a „Magyarfilm”-gyárban, lepecsételt széfekben őrzik több filmoperatőrnek a budapesti események idején forgatott filmjét. Ezzel kapcsolatban több mint 2600 méter filmanyagot koboztunk el. Az előzetes megtekintés során megállapítottuk, hogy a felvételek készítői „a népnek a létező hatalommal szembeni felháborodását” örökítették meg. Az ilyen jellegű felvételek mellett bemutatják a garázdálkodásokat, a pogromokat, a rablásokat és megaláztatásokat, amelyeket fasiszta csoportok hajtottak végre, köztük különösen sok a fiatal. A filmoperatőrök különös figyelmet fordítottak azokra a felvételekre, amelyek a szovjet hadsereg budapesti rombolását mutatják be. Számos olyan filmkocka van, melyet fel lehet használni mint leleplező anyagot az imperialista körök és a fasiszta elemek ellen, akik bebörtönözték, agyonlőtték és felakasztották a kommunistákat és más személyeket. A filmet Moszkvába küldtük feldolgozás céljából, ezután az SZKP Központi Bizottságának nyújtjuk be.

3. Tegnap, lehetőségeinket felhasználva, kihoztuk Vukmirovic jugoszláv attasé magánlakásából Náder [Nádor] Ferenc ezredest, a Magyar Légierők Parancsnokát és a magyar hadsereg Náderrel együtt lévő őrnagyát.

A kihallgatott Náder elmondta, hogy a felkelés idején megalakították a Magyar Köztársaság katonai bizottmányát, melynek tagja volt. Náder egyeztette tevékenységét Vukmirovics jugoszláv katonai attaséval, akitől utasításokat kapott. Így például Vukmirovics javaslatára Náder felszólalt a katonai bizottmányban, és azt javasolta, hogy forduljanak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, hogy az megfigyelőket küldjön Magyarországra. Miután a szovjet hadsereg egységei bevonultak, Vukmirovic javaslatára Náder családjával együtt az ő lakásán rejtőzött el. Vukmirovic figyelmeztette Nádert, hogy a szovjet egységek terrorizálni fogják a magyar állampolgárokat, a magyar hadsereg valamennyi tisztjét pedig hadifogolyként táborokba viszik.

Mint Náder a továbbiakban elmondotta, november 2-án felkereste Dallan ezredes, amerikai katonai attasé, aki egy nyílt beszélgetés során kijelentette, hogy Magyarország és az USA most olyan baráti országgá vált, melyeknek erőfeszítései a Szovjetunió ellen irányulnak, és ezzel kapcsolatban megkérte, adja át neki a MIG-17F gép elektromos berendezésének leírását. Az utolsó napokban, amíg Náder Vukmirovic lakásán tartózkodott, Soldatic jugoszláviai nagykövet részvételével többször megvitatták egy Nagy Imre vezette magyar kormány felállításának lehetőségeit, arra számítva, hogy Kádár kormánya nem lesz hosszú életű. Eközben naponta konzultáltak Belgráddal, és utasításokat kaptak onnan. Náder ezredesnek miniszteri posztot kellett volna kapnia a kormányban.

Az utóbbi napokban a helyzet állítólag megváltozott. Belgrádból olyan utasítás érkezett, hogy a jugoszláv követ Kádáron keresztül érje el, hogy Nagy Imrét és társait vegyék be a kormányba. Ma megfelelő indokkal beszélgetést folytattunk az őrizetbe vett Vas Zoltánnal és Szántó Zoltánnal, akik kijelentették: tegnap, november 18-án Nagy Imre kijelentette nekik, hogy Belgrádból közlemény érkezett, hogy Nagynak és csoportjának Jugoszlávia politikai menedékjogot ad. Ezzel kapcsolatban Soldatic jugoszláv követ azt ajánlotta, hogy ne hagyják el a várost.

4. A magyarországi megyékben a helyzet továbbra sem stabilizálódott. Számos vállalat nem dolgozik, gyűléseket tartanak, különböző követeléseket fogalmaznak a kormány felé. Kisebb elszigetelt bandák működnek. Intézkedéseket teszünk a bandaelemek begyűjtésére.

A továbbiakat jelenteni fogom.

I. Szerov

1956. november 19.

(Megjelent: Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. Vál.: Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin. Budapest, 1993. 161-164. l.)