Bali Sándor 1923. február 18-án született Újdombóváron, napszámos család gyermekeként. A tizenkét testvér közül ő volt a legfiatalabb. A hat elemi elvégzése után volt kifutó, napszámos, gazdasági cseléd, egészen 1944 őszéig, amikor mint leventét Nyugatra vitték, ahonnan 1945-ben tért haza. 1946-ban került a Standard (később Beloiannisz) Híradástechnikai Gyárba. Itt kitanulta a szerszámlakatos szakmát, és szakmájában dolgozott őrizetbe vételéig. Munkája elismeréseként többször kitüntették: többszörös sztahanovista volt, és kétszer megkapta a szakma kiváló dolgozója kitüntetést, volt szakszervezeti bizalmi is. Az ország egyik legjobb szerszámkészítőjének számított. 1946-ban belépett az MKP-ba, majd 1948-tól az MDP tagja. 1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, majd 25-én a gyár ideiglenes munkástanácsának megválasztása előtt két-háromszáz munkatársával csatlakozott a Gerő ellen tüntető egyetemi ifjúsághoz. Október 25-én tagja lett a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) 15 tagú ideiglenes munkástanácsának, november végén pedig a végleges munkástanácsba is beválasztották: mindkettőben elnöki tisztséget töltött be. Október 29-én a BHG munkástanácsa 8 pontban foglalta össze a „nemzeti forradalom követeléseit”. Október 31-én a XI. kerületi munkástanácsok gyűlése ezt 6 pontban megismételte. November 13-án éjjel a szovjet hatóságok többedmagával elvitték a BHG-ból, de hajnalban szabadonbocsátották. November 14-én az Egyesült Izzóban a XI. kerület küldöttjeként részt vett a budapesti munkástanácsküldöttek ülésén, és bekerült abba a 18 fős csoportba, amely később az Akácfa utcában megalakította a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsot (KMT). Tagja volt annak a küldöttségnek is, amely a kormányhoz elvitte a KMT nyolcpontos követelését. 1956. december 11-én a Parlamentben őrizetbe vették, de december 16-án szabadon bocsátották. 1957. március 13-án ismét letartóztatták. 1957. december 19-én 12 év börtönre ítélék, 1963-ban szabadult. Az Egyesült Izzóban helyezkedett el. A börtön megviselte egészségi állapotát, 1981-ben a Korányi Szanatóriumban kezelték. 1982. január 2-án meghalt. Temetésén a Rákoskeresztúri köztemetőben közel négyszázan vettek részt, köztük számos volt politikai elítélt.